beszámoló [koncert] 2012. november 19. hétfő 06:00
nincsen hozzászólás
szerző: DinoTherion: Flowers Of Evil turné 2012. 2012. október 17., Budapest, Club 202
Christofer Johnsson, a Therion alapítója és egyetlen állandó tagja nemrégiben bejelentette, hogy hosszabb szünet várható részéről, már ami az új megjelenéseket illeti. Jövő évtől ugyanis egy régóta dédelgetett álmának megvalósításán dolgozik, ami egy metal-rockopera lesz. Viszont ezt megelőzően, pályafutásának 25. évfordulója alkalmából a negyvenéves zenész még egy jubileumi turnéra indult, hogy a rajongók lehetőleg ne csalódottan várják az akár 5-10 évesre nyúló projekt befejezését. Ahogy azt megszokhattuk, hazánk se maradt ki a körútból, így október 17-én este a Club 202-ben kb. 800-an várhattuk Christofer és aktuális zenekara fellépését.
A turnéra két együttes kísérte el a Theriont, elsőként az öttagú Antalgia lépett színpadra. A progresszív szimfonikus metal banda 2008-ban átdolgozásokkal kezdte pályafutását, majd egy évvel később kezdtek saját dalokat is írni. Idén lett kész első nagylemezük, a Perception of Reality. Kicsit késve értem oda produkciójukra, de túlzottan nem bántam, a hallott számok nem igazán fogtak meg. A nézőtéren is csak lézengtek az emberek – nem egy hálás dolog első előzenekarnak lenni egy ilyen este.
Nagyjából fél órát kaptak a spanyolok, amit rövid átszerelés követett. Ez alatt megkerestem a merchandising pultot, hiszen Christofer már jó előre meghirdette, hogy a koncertek előtt egy-két órát ott fog tölteni, hogy a rajongók személyesen is találkozhassanak vele, és akár tőle vehessék meg az új lemezt, természetesen dedikálva. Szerencsére pont ott volt „Mr. Therion” az eladólány mellett, így röviden el is beszélgethettem vele. Az új album, a Les Fleurs du Mal nem egy hagyományos Therion-kiadvány lett, ugyanis elejétől a végéig feldolgozásszámok találhatók rajta, ráadásul franciául. Mint Christofer elmondta, szereti ezt a korszakot és a reneszánsz zenei hangzást, így esett a választása ezekre a dalokra. A rockopera projekthez már 40 percnyi zenei „alapanyag” készen áll (elég régen megszületett már az ötlet Christofer fejében), de a munka oroszlánrésze majd jövő ősszel kezdődik. Ekkor törik majd a fejüket a történeten, ekkor döntik el, milyen nyelven szólaljanak meg a szereplők stb.. Megkérdeztem, hogy az öt évvel ezelőtti, budapesti koncertfelvételből mikor lesz végre DVD. Elmosolyodott, hogy sokan kérdik ezt tőle (ez nem lehet véletlen, hiszen a mostani koncertre eljött rajongók elég nagy része ott lehetett a 2007-es PeCsa fellépésen is :-D ), de elárulta, hogy jövőre ez a kiadvány is megjelenik. Ráadásul a koncert mellé más felvételek is felkerülnek, például a Sitra Ahra turnéról.
A színpadon az Elyose következett, egy francia electro-szimfonikus-metal együttes, egyenesen Párizsból. A törékeny Justine Daaé a basszusgitárossal, Ghislain Henryvel alapította a zenekart 2009-ben, első nagylemezük pedig most jelent meg, Théogyne címmel. (Egy példányát két szám között be is dobta Justine a közönség közepébe.) Érdekes, hallgatható zenét játszottak, bár egy-egy elektronikus effekt néha már kicsit sok volt. Az angol számok mellett pedig egy-egy francia nyelvű is elhangzott.
Kilenc órakor aztán színpadra lépett az este fő produkciója, a Therion. Ekkorra már elég sűrű tömeg borította a nézőtér elejét, egészen a keverőpultig megtöltve a termet. Az O Fortunát választva intrónak néhány ütem után felcsendült az új lemez első száma, a Poupée de cire, poupée de son. A később előkerülő francia nyelvű számok (összesen három ilyen hangzott el az este folyamán) alatt látszólag nagyobb mozgolódás volt, többen ekkor mentek poharukat feltölteni, és pár olyan felszólalást is hallottam a szélen állóktól, hogy inkább a régieket kellene játszani, de úgy vélem, nagyon jól beleillenek ezek is a Therion-életműbe, a CD újra meg újra bekerül a lejátszómba.
A megszokott négy helyett most három énekes állt a közönség elé. Lori Lewis csodás hangja már öt évvel ezelőtt is elbűvölt, így igencsak örültem, hogy viszontláthattam (vagy inkább viszonthallhattam) őt. Mellé a Sitra Ahra albumon közreműködő Thomas Vikström csatlakozott a turnéra, aki lányát, Linnéát is magával hozta második énekesnőnek. A jelenlegi felállásban Christofer Johnsson mellett Christian Vidal fogott gitárt a kezébe, basszusgitáron Nalle Påhlsson játszott, a dobok mögé Johan Koleberg ült, és ezúttal billentyűs is jött a zenekarral. Stefan Jernståhl rászolgált „The Priest” (A pap) becenevére, mackós termetével és torzonborz hajával igen teátrális külsővel, fekete reverendában állt a színpadon.
Ami pedig az újdonságokon kívül bekerült a felhozatalba, az gyakorlatilag egyfajta best of-nak is tekinthető a Theli albumtól indítva: The Siren of the Woods, Via Nocturna, Lemuria (akusztikus verzióban!), Ginnungagap, Gothic Kabbalah, The Blood of Kingu, The Khlysti Evangelist, hogy csak néhányat említsek az elhangzott számokból, a második ráadásban, zárásul pedig mi más lehetett volna, mint a To Mega Therion. A színpadi produkció is a megszokott színvonalat hozta. Az énekesek néha incselkedtek egymással és a zenekari tagokkal. Folyamatosan változott, hogy kire volt épp szükség, egy-két alkalommal Lori állt például a billentyűk mögé. Christofer napszemüveges-cilinderes megjelenése pedig továbbra is igen extravagáns. De mindenkin látszott, érződött, hogy maximálisan odateszi magát, hogy egy erőteljes fellépést láthasson a nagyérdemű.
Két szám között Christofer nem hagyta ki, hogy elmesélje, amit az együttes weboldalán is megosztott már (bár ahogy maga is kifejtette, ezt maximum a közönség azon négy tagja nem hallotta még, akiknek nincs internetük :-D ), mégpedig az új albummal kapcsolatos infókat. Mivel eddigi lemezkiadója nem igazán támogatta a rendhagyó korong elkészítését, 75 ezer euró hitelt vett fel a stúdió- és egyéb költségek finanszírozására, bízva rajongóiban. Mint elmondta, eddig igen pozitívak a tapasztalatai, egy interjúból pedig az is kiderült, hogy a weboldalon meghirdetett előrendelések száma meghaladta a Sitra Ahra album eladásait, tehát úgy tűnik, nem kell félteni a modernkori Mozartot.
Sajnos a Therionnal kapcsolatos jelenlegi tervek alapján nem számíthatunk egyhamar újabb élő fellépésre a bandától. Remélhetőleg aki ott volt, szivacsként szívta magába a látottakat és hallottakat, hogy minél tovább kibírja újabb hasonlóan remek show nélkül. Ha minden jól megy, a jövő évben várható DVD-megjelenés legalább részben feltöltheti hallójáratainkat és szemgolyónk pálcikáit és csapjait. Előbb-utóbb pedig egészen biztos, hogy újra viszontláthatjuk Budapesten Christofer Johnssont és csapatát.