szerző: PjotrA jövő gitáros istenei: könyv a rock és a blues feltörekvő tehetségeiről
A rockzene gyökereinek bemutatása után (Nyitott blues) ezúttal a legfiatalabb, bimbózó hajtásokra koncentrál Géczi László új könyve, mely korunk 33 tehetséges és fiatal, de viszonylag ismeretlennek számító gitárosának életrajzát mutatja be. A rock és a blues zenét kiválóan ismerő szerző tudását arra használja fel, hogy korunk milliónyi ifjú gitárosa közül válogasson ki néhány olyan fiatal tehetséget, aki egy napon méltóvá válhat arra, hogy a már most is istenként tisztelt gitárosok, így Clapton, Hendrix vagy éppen Gary Moore magasságába emelkedjék.
1965-ben, a Lassúkezűnek is becézett Eric Clapton játékát hallva történt meg először, hogy egy lelkes rajongó földöntúli magasságba emelt egy gitárost azzal, hogy a londoni tűzfalakra a „Clapton egy isten” (Clapton is God) feliratot pingálta. Az elmúlt hat évtizedben mindvégig fennmaradt a hangszer népszerűsége – nem véltetlen, hogy egy frissen alakuló zenekar esetében minden bizonnyal a gitárosi posztra lesz a legtöbb jelentkező.
De vajon a számos ifjú követő közül kik azok, akik egyszer valóban rászolgálnak majd arra, hogy a legnagyobbakkal egy lapon említsék őket? Kik emelkednek majd ki igazán a több milliónyi gitáros közül? A kérdés megválaszolására, vagyis „A jövő gitáros istenei”-nek összegyűjtésére Géczi László vállalkozik, sajátos választ adva ezzel legutóbbi könyvére, melyben a blues és a rockzene gyökereit, első pionírjait mutatta be. Hiszen ki más szúrhatná ki az igazi gyöngyszemeket a tömegből, mint olyasvalaki, aki a blues és a rockzene történetét annak születésétől fogva ismeri?
A könyvben bemutatott 33 (a szám a krisztusi korra utal) ifjú gitáros többsége a 20-as, 30-as éveiben jár, a legfiatalabb közülük a mindössze 13 éves Quinn Sullivan: a Massachusets-i kisfiú háromévesen kapta első gitárját, mentora pedig nem más, mint a 76 évesen is ereje teljében lévő Buddy Guy! A legendás blues gitárosra akkora hatással volt a legnagyobb amerikai talk show-kban is bemutatott fiatal tehetség, hogy még az egyik lemezén is szólózik, a Who´s Gonna Fill Those Shoes (szabad fordításban: ki veszi majd át a stafétát?) című dalban.
A könyvben bemutatott zenészek közt persze nem csak potenciális gitáristenek, hanem istennők is találhatóak, ugyanis hét kiemelkedően tehetséges hölgy is bemutatásra kerül. A könnyed, olvasmányos formában megírt életrajzokból az is kiderül, hogy szinte mindegy, hogy a világ melyik pontjára születünk, zenei világunk és esetleges későbbi karrierünk szempontjából a legfontosabb, meghatározó szempont az, hogy a szülői házban milyen zene vesz körül minket: a skóciai Nimmo testvérek például időnként skót szoknyában játsszák azt a blues rockot, melyet szüleik kedvenc hard rock és blues előadói révén szívtak magukba.
Van köztük olyan, akinek eddig mindössze egy-két lemeze jelent meg és már ezzel levette a szakmát és a közönséget a lábáról, de olyanok is akadnak szép számmal, akik fiatal koruk ellenére már 10 körül járnak a lemeztermésben. És bár a gitárosok többsége még csak karrierje elején áll, ez koránt sem jelenti azt, hogy ismeretlen előadókról lenne szó: legtöbbjük már most is különböző elismeréseket, díjakat mondhat magáénak, és sokan otthonuktól távol is felléphettek már egy-egy koncert vagy turné során – nem egyszer együtt példaképeikkel, a műfaj nagyágyúival. Az 1985-ben született Orianthi Panagaris-t például 11 évesen vitték el először Santana koncertre – a görög származású, Ausztráliában felnőtt fiatal hölgy az élmény hatására a hangszer rabjává vált, és a sok tanulásnak hála alig hét évvel később már közösen jammelhetett példaképével.
A könyvben szereplő egyik német tehetség, a Gary Moore útján járó Henrik Freischlader kétszer is játszott már hazánkban, ez azonban sajnos nem nevezhető tendenciának – mindenesetre A jövő gitáros istenei című könyv beszerzése abban is segíthet, hogy biztosan tudjuk: melyek azok az előadók, amelyek jövőbeli magyarországi koncertjeit semmiképpen sem érdemes kihagyni.
A szerzőről:
Géczi László jóformán egyidős a rockzenével, diákéveiben valóságos zenei „kábító-SZER”-ként hatott rá és kortársaira mindaz, ami Luxembourgból és Münchenből érkezett - vagyis a Szabad Európa Rádió adása. Annak a zenei underground közösségnek volt a tagja, mely külvárosi rockfanatikusként már akkor is csak a saját bandáinak koncertjeire járt el, és hidegen hagyták az államilag menedzselt hazai beatzenekarok. Szalagos magnóik segítségével megszállottan gyűjtötték, cserélték az itthoni rádiókban sosem hallott dalokat, albumokat, amelyek forrását többnyire a csempészett bakelit – vagy akkor mondták: – jugólemezek jelentették.
1986-1991 között a Kálvin téri Városkapu Üzletház igazgatójaként ingyenesen megtekinthető rock, jazz, blues koncerteket és utcazenész fesztivált is szervezett. Később a Magyar Rádió zenei szerkesztő-műsorvezetőjeként készített műsorokat „Lélekből soul”, „Rock líra” és a „Nyitott blues rejtelmei” címen. „Fekete rhythm & blues fehérben” című sorozatában bemutatta a műfaj fekete és fehér óriásait, s ez a sorozat 1994-ben könyv formájában is megjelent, mely részben a Nyitott blues című könyv alapját is képezi. A 21. században Géczi immár az interneten tevékenykedik: www.rockhalo.hu címen immár 13 éve saját rockmagazint ír és szerkeszt, nap mint nap kivetve hálóját a nemzetközi rockvilág vizeire, majd átnyújtva olvasóinak a sokszor kincseket rejtő fogást.
04:35
