beszámoló [koncert]  2012. november 9. péntek   09:52

nincsen hozzászólás

  Váratlan történések, visszamondott fellépő, erős kezdés, gyenge befejezés. Október 13-án nagy nevek érkeztek hazánkba, mégis a kis nevek vitték el a prímet. Hawthorne Heights a Dürerben.
  
  A budapesti Pygmalion nevezetű modern/hardfunk/rock formáció nyitotta az estét negyed 9-kor. Vidám zenéjük kellően feldobta a hangulatot. 40 perces koncertjük zárásaként egy Gallows feldolgozással feltették az ´i´-re a pontot. A srácok zenéjükkel és színpadi kiállásukkal teljesen lenyűgöztek.
  
  A teremből kifelé menet a jegyszedő pultnál megnéztem, hogy mennyi időm van az őket követő Our Youth-ig, mikor megláttam a papíron az áthúzott nevüket. Ez nagyon szíven ütött. Sajnálatos módon betegség miatt lemondták a koncertet. Így volt még egy bő órám a First Memories kezdéséig.
  
  Nagyjából pontosan, 22 óra után pár perccel színpadra léptek a helyi fiatalok. A nemrég kibővült kvintett nagy lendülettel csapott a húrok közé. A magát numetal/core-nak beállított, véleményem szerint néhol screammel tarkított egyszerű metált játszó zenekar feldolgozásokat és saját számokat is mutatott a közönségnek.
  
  Hatalmas kíváncsisággal vártam az angol The Elijah-t és ahogy észrevettem, mások is. A teremben is többen voltak, mint az előzenekarok koncertjei alatt. Figyelmem azonban gyorsan csüggedt az első két szám után. 30 perces játékidejük bőven elég volt számomra. Zenéjük altató hatással volt rám, így egyre türelmetlenebbül vártam a headlinert. Viszont a mini-fénytechnikájuk kivételesen jó volt, amelyet egy iPod vezérelt.
  
  És végül következett a várva-várt Hawthorne Heights. A helyiség mondhatni megtelt, de még így is eléggé szellősen voltunk. A nagyérdemű éljenzésbe kezdett, mikor a dobos elfoglalta a helyét. Dallamos és fülbemászó zenéjük felüdülést jelentett az előző zenekarokhoz képest. Feltűnő színű, csillogó gitárjaik szépen játszottak a fénytechnikával. Arra viszont nem jöttem rá, hogy miért kell három gitár ehhez a műfajhoz. Az Ohio-i csapat jóval lendületesebb koncertet adott, mint az őket megelőző britek, de a tömeget nem tudta mozgásra bírni.
  
  Összességében elég laposra sikeredett a buli. Az este folyamán nagyjából 100 ember fordulhatott meg a kisteremben. Kicsit csalódott voltam minden téren: nagyobb tömeget vártam, az előzenekarok nem voltak jó választások és a külföldiek sem nyerték el a tetszésemet. Viszont a Pygmalion hatalmas pozitív csalódás volt, számomra ők voltak az est fénypontja.

Kulcsszavak:
  hawthorne heights     the elijah     first memories     pygmalion 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás