szerző: PjotrGodot Irodalmi Estek 67: A lélektan ráncai - Kosztolányi Dezső újraolvasása 2012. december 10. (hétfő) 19h, Moha Kávéház és Kultúrtér – Budapest (XI. Bartók Béla út 11.)
Kosztolányi Dezső három regényéből indulunk ki, a Pacsirtából és az Aranysárkányból és az Édes Annából. Az első két regény megmutatja azt, hogy a családi kötelék átok is lehet, a szülők és gyermekek között áthidalhatatlan ellentét van, a harmadikban pedig a gyermek hiánya idézi elő a feloldhatatlan konfliktust. Kosztolányi regényeiben a feszültséget a hazugságok miatti lefojtás, a hétköznapi sivárságérzet is okozza és a szorongások áthatják szereplőinek mindennapjait. Kosztolányiról közismert, hogy Csáth Géza, Karinthy Frigyes és Ignotus mellett leginkább tájékozódott a pszichoanalízis irodalmában, ugyanakkor tiltakozott az ellen, hogy regényeit pszichoanalitikus alapokon értelmezzék.
”Ha izgatott állapotban vagyunk, akkor minden jelentőssé válik, amit különben meg sem figyelünk. Ilyenkor maguk a tárgyak is - egy lámpaoszlop, egy kavicsos út, egy bokor - fokozottan éli a maga ősi, zárkózott, embernek ellenséges életét, s szívünket fájdítva mutatja közönyös mivoltát, úgyhogy visszadöbbenünk tőlük. Az emberek pedig, kik mindig önzőek, és testvértelenül rohannak céljuk felé, egy szavukkal, egy mozdulatukkal emlékeztetnek bennünket, milyen egyedül vagyunk, és ez a szó, ez a mozdulat minden látható ok nélkül örökös jelképévé dermed lelkünkben az élet egész céltalanságának.”(Kosztolányi Dezső)
Beszélget: Czapáry Veronika, Erős Ferenc, Márton László, Veres András
Moderátor: Mudri Mária