beszámoló [koncert] 2012. október 20. szombat 10:39
nincsen hozzászólás
szerző: ZsótiBleed From Within, Bury Tomorrow, Crossfaith, Another Dawn Comes, Sleepless 2012. október 19., Budapest, Dürer Kert
2012. októberének egyik legjobban várt eseménye zajlott le 19-én a Dürer Kertben. Kíváncsiság és nagy várakozás előzte meg a tegnap esti koncertet. Első körben picit értetlen voltam, hogy ilyen volumenű csapatokat miért tesznek a kisterembe, de később a szervezők a nagy érdeklődésre való tekintettel átrakták az eseményt a VIP terembe, (ahol bevallom még sosem voltam), így a shop került a kisterembe. Második számomra nagy kérdés volt, hogy mit nyújt majd a hazánkban két „friss” együttes, a Bury Tomorrow és a Crossfaith. Ez a két banda ugyanis első ízben látogattak el Magyarországra. Az ár elővételben mindössze 1800 HUF volt, de még a helyszínen elkért 2300 Forint sem vágta földhöz a metalcore szerelmeseit, amit én szintén pozitívumként emelnék ki.
Az előzenekarokat én remek választásnak találtam, ugyanis a márciusban Selmeczi András basszertől megvált Sleepless új tagjával is remekül helyt állt abban a 30 percben, amit nekik szántak a szervezők.
Őket követte az egyre nagyobb eseményekre előavanzsált Another Dawn Comes, akiket én először a MYRA előtt hallottam és egyből belopták magukat a szívembe. Osztermann Attiláék odatették magukat rendesen, kaptunk az új EP-ről is, mely a The Universe Within címet viseli és ami a helyszínen baráti 800 Ft-ért volt megvásárolható. Nekem ők folyamatosan pozitív csalódást okoznak, mert eseményről eseményre, számról számra egyre élvezhetőbb, jobb, karakteresebb zenét tolnak.
Miután lecsengett az ő kövér fél órájuk, feltűnt egy csapat manga rajongó fura kislány illetve nagy lány. A koncert egyik legelszomorítóbb ténye az volt, hogy a 16+ -os buli miatt a japán szóra ugró kislányok elözönlötték a Crossfaith fellépése előtt az első 3-4 sort, így sajnálatukra pár barátommal be kellett mosholnom magam közéjük, hogy élvezni tudjam a srácok előadását. Az este másik pozitív csalódását ők okozták. A 150 centis minihadsereg eszméletlen bulit produkált, látványelemekkel, stage divingokkal, táncokkal és minden technikai elemet felvonultatva, amit egy ilyen bulira el lehet hozni. Ahogy azt várni lehetett, elhozták a Zion EP-t ,felcsendült a nagy sikerű Omen átdolgozás is és le a kalappal a sok energiáért, amit átadtak nekünk.
Eksztatikus élményem azonban a számomra legjobban várt zenekarnál teljesedett ki, ugyanis a Bury Tomorrow felrámolása közben már ökörködtünk a zenekar tagjaival, a dobos NSYNC trikója pedig rettentő nagy humorforrásként szolgált számunkra. Lionheart, Royal Blood, An Honourable Regin, és a kedvencem, a Knight Life, hogy csak párat felsoroljak az elhangzott számok közül. Új album régi klasszikusokkal vegyítve. Bár a Livin La Vida Loca-t hiányoltam a sorból, nekem így is teljes volt a buli. Hangtechnikailag is kiválóan tolták a srácok és Daniel-től a stage diving sem maradhatott el: az egyik hangfalról indulva élvezte ki a közönség imádatát és tartóerejét. Elcsíptem őt koncertjük után és megkérdeztem, hogy érezte magát: elmondta, hogy borzasztó jó közönség voltunk és meglepte, hogy ennyien ismertük a zenekart és a számaik szövegét.
Kis pihenő után Scott-ék léptek porondra a Bleed From Within-el és a tavalyi bulihoz hasonlóan ismét zúztak, daráltak. Számomra kicsit Oly Sykes-osra vette a figurát, valamint csöppet nagy arccal tolta végig az estét, nem is volt olyan közvetlen, mint a Crossfaith-es, vagy a Bury Tomorrow-os srácok, akik bárkivel találkoztak, elbeszélgettek, képeket készítettek és élvezték a rivaldafényt. Bár letolták az egyik nagy kedvencemet, az It Lives In Me-t, számomra ők voltak az este másik csalódása a mangás kislányáradat után.
A buli azonban feledhetetlen volt, mert a két, hazai viszonylatban szűz banda, illetve a két magyar csapat nagyon odatette magát és lepörkölte a hajunkat.