beszámoló [koncert] 2012. október 19. péntek 06:00
nincsen hozzászólás
szerző: BarnaAnathema, A Dog Called Ego 2012. október 9., Budapest, A38
Az Anathema rendszeres látogató hazánkban, mind a zenekart, mind Danny Cavanagh gitáros szólóestjeit tekintve. Legutóbb 2008 novemberében jártak nálunk a Diesel Klubban a We´re Here Because We´re Here album turnéjával. Idén a frissen megjelent Weather Systems jelentette az apropót az aktuális koncerthez, amely rendezvény keretében még a német A Dog Called Ego játszott az A38 hajó bendőjében.
Az A Dog Called Ego egy 2006-ban alakult hamburgi post rock banda. A Nietzsche idézetből származó nevű együttes eddig két albumot és egy kislemezt adott ki. A trió előadása egy tipikus post rock együttes képét mutatta, még fazonilag is abszolút illettek a stílus keretei közé. Többnyire hosszú, epikus dalaikat precízen, hiba nélkül játszották és a frontember/gitáros Christoph alapvetően markánsan adta elő magát. Náluk is csak az a gond, ami a post rock bandák egyre sokasodó tömegének nagy részével: az igazi katarzisok és a maradandó témák hiánya. Szépen lassan csordogáltak az alternatív hatásokkal is megáldott post rock számok, de különösebben mély benyomást már nem tettek a hallgatóságra. Tehát egy alapvetően kellemes, bár korántsem átütő koncertet tekinthetett meg az Anathema-ra készülődő közönség.
A brit Anathema legutóbbi albumai már teljesen az alternatív/progresszív rock stílust képviselik, nagyon eltávolodtak a korai idők brutális doom/death metal muzsikájától. A Cavanagh testvérekre épülő bandára persze mindvégig jellemző maradt a melankolikus hangulat és az igényes, minőségi dalszerkesztés. Az idén megjelent Weather Systems is egy kiváló lemez lett, így népes rajongótáborra lehetett számítani. Az A38 hajó koncertterme ennek megfelelően csordulásig telt és a rajongók teljes odaadással, áhítattal nézték végig a bő két órás fellépést. Az Anathema egy profi koncertbanda, ezúttal is megbízhatóan hozták a főleg az utolsó két lemezükre épülő szettet. Danny, Vinny és Jamie átéléssel pengették a gitárt, John Douglas élvezettel püfölte a bőröket, az angyali hangú Lee Douglas tökéletesen énekelt Vinny-vel együtt, valamint a csak turnékon kisegítő Daniel Cardoso is jól kezelte a szintetizátort. A színpadi produkció tehát hibátlan és egyben hiteles volt. Az eljátszott dalokat tekintve viszont nekem túl sok volt az új nóta. Ugyan az idei Weather Systems dalai (Untouchable Part 1 és 2, Internal Landscapes, Lightning Song, The Storm Before The Calm, The Beginning And The End) jobban tetszettek, mint a két évvel ezelőtti We´re Here Because We´re Here szerzeményei (A Simple Mistake, Dreaming Light, Everything, Thin Air, Universal), de összességében túl sok volt a nyugis, altatós nóta. Hosszú távon nálam monotóniába fulladt a koncert és csak néha tudtak felrázni a korábbi időkben fogant számok (A Natural Disaster, Flying, Closer, Deep, Emotional Winter, Wings Of God, valamint a ráadásban elhangzó Shroud Of False és Fragile Dreams). Persze ettől függetlenül élvezetes, hangulatos és profi volt a koncert, amelyet olyan meghitt pillanat is színesített, mint a Lee Douglas születésnapjára rögtönzött „Boldog Szülinapot” kórus. A hangzás és a fények is kiválóak voltak, tehát az Anathema rajongók elégedettek lehettek a zenekar újabb budapesti fellépésével.
Az egyre nagyobb tömegeket megmozgató Anathema ezúttal is egy remek előadást adott a hűséges rajongótáborának. Abban is biztosak lehetünk, hogy a legközelebbi turnén is eljönnek majd hozzánk, amelyre a zenekar mostani tempóját tekintve valószínűleg nem is kell majd túl sokat várni.