beszámoló [fesztivál] 2012. augusztus 28. kedd 16:34
nincsen hozzászólás
szerző: ZsótiSzegedi Ifjúsági Napok 2012 Megjártuk az egyetemisták fesztiválját is.
Első nap.
A médiatörténelemben az a csodálatos megtiszteltetés ért, hogy első SZIN-em első napját is végig élvezhettem augusztus 22-én. Gyors áttekintés a pozitívumokról, ill. negatívumokról, mielőtt megkezdem élménybeszámolómat. Az idén kiépült Plázs (mini strand) tényleg kulturáltabb lett, mint az eddigi partszakasz volt, a tervek szerint szépen lassan teljesen kiépítik majd ezt a Tisza sávot és remélhetőleg jövőre már balaton-parti hangulatban élvezhetjük végig a 4 napos zenei fesztivált. Borzasztó sok kulturális program, nyereményjáték özön és vetélkedő tenger várta a kilátogatókat, mi is szereztünk kollégámmal pár zacskó orbitot meg tizenöt kiló szórólapot. Bár, a már hegyalján tapasztalt angol WC-s megoldás itt sajnos elmaradt, a zuhanyzási lehetőségek jól megoldottak, így egy fél mosoly azért akad azon a képzeletbeli arcon, ami a higiéniai kívánalmakat osztályozza. Az Axe-os vízi pisztolyos lányok itt is sikeresen arcba küldtek szeretetükkel, így Tokaj után Szegeden is kényszerfürdetés áldozatává váltam. A város nagyon kulturált, az emberek segítőkészek, így mindenkinek bátran ajánlom, már csak kirándulás céljából is. Zenei téren viszonylag vegyes felhozatalt biztosítottak a szervezők. A remek hazai fellépőink idén sem maradhattak el, bár kevés hard-abb zenekar vár rám, azért találtam kedvemnek valót. Lássuk is az első nap felhozatalát. Frissen üdén a tegnapi nap beköltözésének fáradalmait kihevervén és a mai egész délutánt körül ölelő folyóban fürdést és élményfürdőzést követően (mert persze az idei legnagyobb húzás a fesztivál és az élményfürdő összevonása, minek következtében ingyenesen átjárhatnak a bérletesek a Szegedi Napfényfürdő Aquapolisz-ba) Egy The Idoru-val nyitottam a programáradatot. Hozták a srácok a szokásost, kihangosítás, hangulat és zene csillagos ötös, de ezt tőlük el is vártam. Később, kicsit lágyabb vizekre evezve kiültem a placcra, hogy meghallgassam Kowalsky legnagyobb slágereit sokadmagammal, majd egy hosszabb szünet, vacsora és egyéb tenni-venni való után a nap két, számomra legvártabb koncertjére álltam be tombolni. A Subscribe és a Yellowcard (USA) két stílusteremtő zenekarának fellépése a vártnál is nagyobb ovációt hozott, meglepett mennyien énekelték végig előbbitől a The Devil Take The Hindmost-ot vagy épp utóbbitól az Only One-t. Így nap végére kijutott nekem a punkrock és a hardcore csodálatos stílus jegyeiből. Azért arról sem feledkezek meg, hogy olyan neves előadók léptek ma még fel, mint a Magna Cum Laude, akiknek elcsíptem két-három számát, mint a Pálinka Dal, vagy a SZIN-ezd újra, és a kezek rengetegjétől még a színpadot is alig láttam, a Belga, a Paddy and the Rats, a Road, a Hősök, vagy épp a fesztiválok örökmotorosa az Edda Művek. Még leírni is kimerítő volt ezt a listát, nem még hallgatni is őket. Első napnak elvártakon felüli remek kezdés, remélem a folytatás is ilyen pozitív élményekkel kecsegtet.
Második nap.
Ismételten elvetemült sátrazók üvöltésétől tarkított reggelnek néztem elébe, korán sikerült elmennem zuhanyozni is, így meg sikerült tapasztalnom a kőházban levő állandó zuhanyzó okozta örömöket. A takarító hölgyek mit sem zavartatva császkáltak ádámkosztümjeink közt, de ebbe nem mennék bele részletesebben. A délelőttöt, mint minden rendes fesztiválozó a fesztiválterületen kívül töltöttem, felfedeztem a város nyújtotta szépségeket, élveztem az élményfürdőben lubickoló szépségek látványát és persze nem utolsó sorban egy két programot is elcsíptem, mint például a fesztivál előtt felállított bringás hockey. A második naphoz köthető első zenei élményem után a fogaim kellett össze szedni az ámulattól. Általános negyedik osztályos tanulókból (nem vicc) verbuvált The Rockforce nevezetű együttes bizony megcsillogtatta ifjonti tudását és a számomra oly kedves ACDC számokkal még hatalmas mosolyt is csalt az arcomra. Korán kezdik a gyerkőcök a fesztiválhangulatot kétségtelen. Ezen színpadon maradva Belekóstoltam a magyar hon legjobb Foo Fighters Tribute zenekarába, a Foo Fighters Tribute Band szinte egyértelműen egyszerű nevével ellentétben hatalmas zenét varázsoltak arra a fél órára amit kaptak a szervezőktől. Átcammogtam kis pihenés gyanánt a Plázsra, ahol vetélkedőkkel ostromolták az arra fekvőket a rendezvényesek, majd fél 9 magasságában a Russkaja kegyetlenül beteg igazi orosz SKA traktorbandája hegesztett olyan másfél órát, hogy besírtam a gyönyörtől. Őket követte nálam a NEO egy fél órára, kellemes elektronikus zenéjükkel, majd muszáj volt az est legnagyobb neve, a Kosheen és a Brains közt rohangálnom, mert mindkét fellépő nagyon ütött, így belekóstoltam a Brit DnB istennőjének és a magyar DNB Electric Reggae Rock zenéjébe. Nem bántam meg a folyamatos mozgást, hisz mindkét csapat lenyűgözött, így bátran mondhatom az általam legkevésbé várt napból is sikerült baromi jó kis bulit csapni. Persze hajnalig még a nap igazi királynője, a cserfes mosolyú Dj Ludmilla is fokozta az Axe angyalok tüzességét, ahogy ezt már Hegyalján tapasztalhatták a kilátogatók, de bevallom töredelmesen, ezt már nem vártam végig.
Harmadik nap.
Harmadik napon sikerült felfedeznem (büszke is voltam magamra), hogy reggel 10:00-tól a fesztiválszervezők Öko reggelivel kínáltak mindenkit, teljesen ingyen. Igazi parasztreggeli hangulat, CSAK HAZAI TERMÉKEKBŐL! Ezt úgy 5-7 percenként ki is emelték a 40 perces sorban állás majd 2/3-át kitöltve ezzel. A gyorsabbak még kolbászhoz is juthattak, a lassúaknak (vagyis nekünk) maradt a zsíros paszuj zöldségheggyel. Eme csodás felismerés után méltóképp egy majd 5 órás strandolással koronáztam meg a királyi bánásmódot, amiben az önkiszolgáló falatozónál részesültem. Később, visszatévelyedve SZIN-re rátaláltunk az egyik legüdítőbb szórakozásra, a liptonosok nyújtotta játékok le is foglaltak minket egy órára. Horgászhattunk pólóért, teáért kis műanyag palackokat, valamint, hogy az eszünket is használjuk, kihívhattuk egymást szellemi párbajra, és a vesztes bőrig ázott, a vízzel megtöltött fejfedőnek köszönhetően. A nap, a „szokásos fesztiválfellépőkkel” zötyögött az esti nagyüzem fele. A Heineken nagyszínpadot például az underground Divas zöme foglalta be, a Magashegyi Underground, Péterfy Bori és a Love Band, valamint az Irie Maffia személyében. Én személy szerint Zagar csodálatos chill zenéjén fetrengtem a fűben, valamint Maszkura kicsit megilletődött, de annál bugyutább kiállásán derültem, míg meg nem jöttek az este nagyágyúi, a Trance már párszor megkoronázott királyával az élen. Előbb Josh Gallahan, majd André Tannenberger (ATB) szolgáltatta az eufóriát, amitől bevallom kicsit más dimenzióban éreztem magam és órákra el is feledkeztem a külvilágról és csak az érzésnek élve élveztem végig a nem rég megjelent Sunset Beach DJ Session 2-t. Ezt követően már tűkön ülve rohamoztuk meg a srácokkal a Silent Disco-t mely előtt a kígyózó sor már sokat sejtetett. Ennek a helynek a lényege az, hogy mindenki kap egy headert és szabadon élvezheti egymaga a zene nyújtotta örömöket. Ha nevetni akartok egy irgalmatlant, leveszitek a zenét és nézitek, ahogy a fülhallgatóban csámborgó emberek énekelnek, dúdorásznak, vagy csak megcsillogtatják megasztár alűrjeiket. Bő 45 perc totyogás után meglátogattuk még az Axe Radio 1 Party Station-t, ahova Axe angyalaink invitáltak, DJ Gomes odapakolt a lemezjátszónak, nem is maradtunk izomláz nélkül.
Negyedik nap.
Eljött, amire minden fesztiválozó a legkevésbé várt. Az utolsó nap. Természetesen nagy lelkesedéssel vártam azokat a fellépőket, akiket már Hegyalján élvezhettem és azokat a fellépőket, akiket első ízben nézhettem meg. Bóklászva első koncertem előtt, felfedeztem egy „hány pólót tudsz 1,5 percen belül magadra venni” challenge-et. Gondoltam miért ne. Az eredmény titkos ugyan, de nagy király voltam, annyit elárulok. Kezdésnek Freshfabrik-kal hangoltam. A srácok kemény zenéje a legtöbb embernek kicsit szokatlan volt, nem is voltak sokan, de annál lelkesebbek voltak az őket végighallgatók. Őket követte a Heineken nagyszínpadon fellépő 30Y, ahol a tömeg hatalmas volt, akár csak a por és az ováció. Felcsendült az Egypár, Dadog és az elmaradhatatlan Bogozdki is, egyszóval szokásos szalagon futó, remek koncert volt. Nekem eztán nagy szünet jött, ugyanis Rá kellett gyúrjak a Supernemre. Addig bele-bele hallgattam a Hipnotizőr királyba az Intim Torna Illegál előadásában, valamint megnéztem mit alkot a Fish!. Eljött hát a fél 10. Rendőrsztoriztam az őrjöngő lányokkal az első sorban, Kijöttem a moziból, bementem a moziba, és még azt is megkérdezték tőlem, persze kkkétszer, hogy ki hova megy?, egyszóval az összes nagy slágert felvonultatták Papp Szabiék. Imádtam, szót se többet róla. Sajnos végig nem tudtam maradni, hisz izgalommal vártam a a szamba koronázatlan királyát, Mr. Lou Bega (D)-t, hogy elropjam sokadmagammal a Mambo Number 5-ra azt a bizonyos csípőrázós hókamókát. Menetrendszerűen meg is érkezett és olyan táncos zenés csúcs szuper egyveleget kevert nekünk, hogy csak az előbb említett szám után voltam hajlandó átmenni Parov Stelar (A) előadására. Persze minden nagy név egy időben van alapon ismét kicsit cikáznom kellett a fesztivál egyik végéből a másikba, de ezúttal is 100%ig megérte a mozgást. Az estét a Retro Party-n zártam Dj. Molnár és Dj. Csanád keverésében, akik tényleg igazi klasszikusokkal örvendeztettek meg. Első SZIN-nek egész jó volt, reméljük jövőre sem lesz okom panaszra.