szerző: PjotrGodot Galéria új kiállítása: Gaál József Phantasma 2012. június 6- július 7. Godot Galéria - Budapest
Megnyitó: 2012. június 6-án 20h
Bevezetõt mond: a mûvész (Théâtre impossible)
Holt tárgyakból, pusztuló maradványokból nem lehet életre kelteni semmit - ezt mondják a materialisták. A nyitott rés a kibertérbe egyre tágul - újabb hiedelem, újabb révület. Az új mágia megidézés, valamilyen formában helyet ad a megformálhatatlan érzéseknek - közvetítõ. Megszokva a gépeket, általuk pszeudo-isteni lényt fognak érezni - a zörejben, zúgásban, az ismétlõdõ kattogásban, zakatolásban: már hallatszik a mindent átható mûanya és mûapa dorombolása. Az egymásra rakodó mechanikus ritmusok búgó végtelene új metafizikát teremt.
Amíg a sors a mítoszok által volt átélhetõ, most a virtuális sorsvariációk egymást kioltó villanások. Tomboltak a szörnyek belül, most odakinn élnek. Nincs belül semmi, variánsok vannak. Az emberi szörny külsõ játékká vált, minél intenzívebb a hatás, annál nevetségesebb a mutáns lélek monstrum. Az életidõben veszendõ, vezeklõ egzisztenciát bele kell olvasztani a transzhumán fétis-utópiába. A test határtalan deformálása mintha a mitikus világot idézné, belefolynak a cselekvésképtelen életekbe, áthatják és kisajátítják a tudattalan belsõt. A rejtettség kifordítva külsõ életreceptek és torz eszmemaradványok halmaza.
Ahogyan a görög tragédiáknak is voltak kitaszított, megalázott szörnyei, úgy most is vannak. Mindenki önmaga magányos színházát nézi, azt hiszi, villogó képernyõ elõtt alakíthatja elillanó tragikomédiáját. Elhiszi, hogy gombok nyomogatásával aktív részese lehet a Szabadság Globális Birodalmának. A tragédia lényegébõl ered a belsõ szépség, a láthatatlan erények, érzelmek gazdagsága a meggyötört, elcsúfított külsõ mögött. Boldogságot hoz a Szép - gondolták, s a pusztítást szülte a szépségért való küzdelem. Mintha nem lenne Végzet és Sors, újra a Szépség hamis képzetei által kezdõdik a romboló küldetés, újra a világ rendjének, ájtatos harmóniájának helyreállításáért küzd majd mindenki. Örökké tartó BÉKEHARC - mi szépek vagyunk, de megsemmisítve a csúf Gonoszt végre eljön a Kánaán, a Végsõ Harmónia. A hibernált tökéletesség. Ha nincs tragédia, akkor nincs bukás, nincs szomorú belátás, nincs feláldozás, feloldozás - nincs Kezdet és Vég.
Mindez maradjon az Androméda köd androgün mutánsaira, a régies fantazmagóriák együgyû lényeire. Csak a monoton harmónia, gépies építés-rombolás örökké tartó dialektikája létezik - vegetatív fogyasztó jólétünk biztosítéka az ezeregy igazság mesevilágában.
06:42
