szerző: ZsótiBajnokok Ligája 2012 avagy MYRA a Dürerben! - MYRA, One Reason to Kiss, Subliminal Merger, Another Dawn Comes 2012. május 19., Budapest, Dürer Kert
Noha mindenki a labdarúgó bajnokok ligájára asszociálna, és miért is ne tehetné, hisz egy napon zajlott a két esemény, ez a cikk a MYRA magyarországi fellépését hivatott vázolni. Megosztott gondolatok cikáztak fejemben, mikor le kellett írnom ennek a fantasztikus eseménynek a beszámolóját, így úgy döntöttem egy füst alá veszem a két csodát.
Mint Chelsea drukker fél füllel kifele tekintgettem a Dürer kert kivetítői felé, szürcsöltem az italom mindaddig, amíg fel nem csendült az első pár akkord, megszólalt a kezdő sípszó az Another Dawn Comes koncertjén. A srácok egyből a lecsóba csapva egy bő fél órát játszva letaglózták azt a pár vállalkozó szellemű nézőt, aki nem a meccset tekintette. A scream ütött, a zene ütött, az egész banda nálam letette a névjegyét, mesébe illő kezdés. Letolták a Falls Paradise-t, a Solitary-t és a Mother Earth is felcsendült. A kicsit Attilás hangzás nagyon megragadott, és bár aktivizálni nem sikerült a közönséget, egy ötöst azért mindenképp megérdemelnek a srácok.
Kifújtuk magunkat, jöhet az újabb akció. A Subliminal Merger tette le névjegyét, egy fantasztikus vocal-al, fantasztikus elektronikával, scream-el és egy nagyon szabadon összeválogatott zenei stílussal. Azt játszották, amit tudnak, és azt nagyon tudták ma este. Olyan számokkal kápráztatták el a már valamelyest felélénkült publikumot, mint a Respect and Honor, a For The Shadows, vagy épp a Dreams. Még a technikai problémákkal is megküzdöttek a srácok, egy két mikrofon bánta a mosholni vágyók által kifröccsent söröcskét, de Tarczi Tomi úrrá lett a pánikhangulaton és kezébe vette az irányítást.
Röpke fél óra telhetett el, mire újabb dallamok miatt rohanhattam be a kisterembe. Kis pihenés és technikai szünet után a One Reason To Kiss is fellépett a pódiumra, hogy valami maradandót alkosson. Zúztak, zúztak, de nekem nem volt az az átütő erő meg, amit tőlük vártam. Lement a félidő és felemás érzésekkel néztem magam elé, az állás döntetlen.
Lassan a mérkőzés a végéhez közeledett, csendesült a kisterem, jöhetett az újabb szünet. Lezajlott a 90 perc, jöhetett a hosszabbítás, majd a büntetőrúgások. Tökéletes időzítés volt ez a MYRA számára, akik kivégezték az első sort. Hatalmasat zúztak, hatalmas energiával, odaadással és olyan számokkal, mint az Architects és a Said & Done. Négy bátor vállalkozó, köztük jómagam is; éreztük, hogy kell a srácoknak a bátorítás, így elől tombolva és énekelve közösen egy fantasztikus bulit csaptunk, ezzel behúzva a három pontot és megnyerve a mérkőzést a jó hangulat számára.
Köszönöm a figyelmet!
A viszont látásra, a viszont hallásra.