Vagyis Bundy?, aki idén már nincs..., sőt, ha jobban belegondol az ember, akkor már nincs a TV sem, mely adta bár már várom, melyik csatornán (csiga2-es, vagy RTL klub) fog majd feltűni. Tudniillik, ez a két kereskedelmi kaparintotta meg a sugárzási jogokat. Ezzel a csatornával viszont el is búcsúzhattunk egy tényleg a nézők kikapcsolódását szolgáló adótól is.
Amiért most úgy gondoltam, hogy ez ide illik, az talán az az apropó, hogy a zenei kiszolgáltatottságunk (értsd úgy a koncerteket, mint a lemezkiadást, TV-ben a zenei palettát) a média illetve a lemezmonopóliumok felé már lassan akkora, hogy az ízlésünk, úgy van alakítva, ahogy a nagyok anyagi érdeke ezt igényli, s a legrosszabb, hogy nem is titkolják. S ha nézünk pár befutott, klubzenekarként indult együttest, akkor ezt észre is vehetjük?! Az a kettő, melyre gondolok, a Kispál és a borz illetőleg a Quimby. Mindkét zenekarnál megfigyelhetjük az első (vagy a demó) lemez, s a mai lemez közti zenei különbséget. Meg fogunk lepődni, ha egymás után meghallgatjuk, hogy a lemezkiadói elvárások mennyire megmásítják a zenekar hozzáállását a zenéhez, talán nem is titkolva, ezért írta a Kvimbi a Dal Lászlónak című művet, mely azt az igényt szolgáltatott kiszolgálni, hogy kell egy slágergyanús szerzemény?
A múltkor egy listán pont az Ékszerelméről volt szó, mikor vki írta, hogy meghallgatta a marmonkanna táncot, s meglepődött, mekkora a különbség, s itt nem csak arról a (talán) közönségigényről van szó, melyet a Majomtangó óta van, mármint a magyarhang. A Kispiéknél több fordulópont is volt, az Ül eltechnosodása, majd a Csinibaba okozta fellángolásnak köszönhetően a mi sztárok vagyunk, azt csinálunk, mit akarunk, a közönség meg..., igaz, ebbe belejátszott az a tény is, hogy egy koncertjükre sokszor az előadás napjáén már nincs is jegy... De részben nem ezek a tények okozzák az állandó tagcseréket, ami a Kispáléknál indult a dobos elküldésével, hogy a növekvő zenei követelményeket már nem tudja kielégíteni (pá-pá), majd a szintis bevétele (vagy ez volt előbb), ami a már említett technoirányzatot hozza magával, a Kvimbiéknél meg a szaxis kiválását, melyet az utsó koncerten vettem észre...
S ha már koncert, meddig a Kispál vagy a Quimby kis klubzenekar volt, addig elég sokat találkozhatott velük a közönség (pl. 1991 az év legtöbbet koncertező magyar zenekara: Kispál és a borz), addig a lemezkiadás után, illetőleg azok sikere hatására a zenekarok koncertjeinek mennyisége erősen megcsappant (itt a minőségről most nincs szó, mert az szubjektív, bár lehet, hogy a többi is), a közönség meg kiéhezettebb lett. S ezek a lemezkiadókat kiszolgáló sztárzenekarok vajon milyen hatással vannak egy kezdő, amatőr csapatra, kik szintén fel szeretnének kerülni a slágerlistákra?!