szerző: BarnaSleep, A Storm Of Light 2012. május 12., Budapest, Club 202
Május 12-én a belassult stoner zenék rajongói egy legendát köszönthettek a Club 202-ben. A pár éve újra mozgolódó Sleep abszolút kultikus státuszban mozog a színtéren, első magyarországi koncertjük nagy ínyencségnek ígérkezett. A bemelegítő szerepkört a post metalt játszó A Storm Of Light töltötte be.
Az A Storm Of Light egy Brooklyn-i post-metal banda, melyet 2007-ben alapított a Neurosis vizuális oldaláért felelős Josh Graham. Három albumot adtak ki eddig, melyek mind igényes, komor hangulattal bíró muzsikát tartalmaznak. Többször volt szerencsém Josh-ék élő produkciójához, melyek mindegyike kiváló szórakozást biztosított. Nem volt ez másként a mostani fellépésükkel sem. A világvége hangulatú, súlyos post-metal nóták masszívan gördültek egymás után, a zenéhez remekül passzoló kivetítéssel a háttérben. Többek között sárgás-szürke színvilágban úszó, összeomló épületek közvetítették az A Storm Of Light muzsikájának tonnás súlyát. A hangzás ugyan elég kásás volt, de még bőven élvezhető megszólalással követhettük végig a tavalyi albumra épülő koncert jó 40 percét. Josh-ék szuggesztíven prezentálták a Silver, Missing, Wasteland, Wretched Valley, Collapse és Black Wolves nótákból felépülő szettet. Mindegyik zenész kellő átéléssel játszott, a basszer Domenic és a gitáros hölgy Andrea különösen beleélte magát a súlyos riffek pengetésébe. Ugyan láttam már őket jobb hangzással, a mostani koncert is kellemes időtöltésnek bizonyult.
A főleg a kilencvenes évek első felében aktív kaliforniai Sleep igen kalandos történettel bír, a stílus meghatározó Holy Mountain album mellett a harmadik, Dopesmoker névre hallgató lemezük körüli kiadói mizéria miatt. A masszív, több mint egy órás nótát tartalmazó albumot ugyanis a London Records nem akarta megjelentetni, még a lerövidített, Jerusalem-re átnevezett formájában sem. A lemez később ugyan kiadásra került, de a hadakozásba belefáradt banda ekkor már nem létezett. Az azóta az Om-al foglalkozó Al Cisneros és a High On Fire-t létrehozó Matt Pike aztán 2010-ben újra összeállt, hogy ismét a színpadon játssza a füstös, jammelős stoner muzsikát. A legendás duó mellé a dobos poszton nem tért vissza Chris Hakius, helyette a Neurosis dobos Jason Roeder üti a bőröket. A koncertre egy ismeretterjesztő filmmel hangolták a közönséget, melyen a rákokról tudhattak meg többet az érdeklő stoner/doom fanatikusok. Aztán felsétált a súlyban is masszív trió, majd belecsaptak egy másfél órás hangulatzenélésbe. A szinte minden fellépésén mezítelen felsőtesttel játszó Matt szereti mutogatni nagy sörhasát és tetoválásait, de a komoly túlsúllyal bíró Al is biztosan belehalna egy maratoni futóversenybe. A groteszk látvány ellenére a két muzsikus zsíros ujjai alól maximális feelinggel gördültek elő a lassú, hipnotikus Sabbath-os gitártémák. A szándékosan torz, koszos hangzás tökéletesen szólaltatta meg az improvizatív dalmonstrumokat, melyekhez Jason dobjátéka kiváló alapot szolgáltatott. A Dopesmoker-ből elővett jó 20 percnyi ízelítővel kezdett a banda, majd a Holy Mountain címadója után a lendületes Dragonaut került terítékre. Al minimális kommunikációval szolgált a közönségnek a dalok között, mely a következő nóta címére és születési évére korlátozódott. A számok alatt sem hallhattunk sok éneket, a hangszerek teremtették meg a mindent betemető stoner/doom esszenciát. Így volt tökéletes, semmi sem törte meg a hullámzó dalfolyam szuggesztív hangulatát. A hangulathoz hozzátartozott a zenéhez remekül passzoló vetítés, főleg a természethez kapcsolódó, elvont képek pörögtek le szemeink előtt. A Sonic Titan pusztítása után az Aquarian és a From Beyond következett, majd a Dopesmoker újabb részletének jammelésbe forduló előadása zárta a koncertet.
Egy magával ragadó zenei utazást kaptunk a Sleep triójától, amely beváltott minden előzetesen hozzáfűzött reményt és várakozást, valamint az A Storm Of Light is egy kellemes fellépést adott. Aki rajongó létére kihagyta ezt a füstös stoner esszenciát, nagyon bánhatja a mulasztását.