beszámoló [koncert]  2012. április 27. péntek   20:37

nincsen hozzászólás

  Az est első fellépője a fiatal punk bandák sorában felfelé kúszó Nonverse együttes volt. A banda az utóbbi időben szép fejlődési tendenciát mutat és ezt nem is bizonyíthatja jobban más, mint az a tény, hogy olyan együttesek hívták el őket vendégfellépőnek, mint a Reflected, az Alvin és a Mókusok a The Subways (UK) vagy épp az est folyamán is fellépő The Grenma. A háromfős formáció a hölgy basszerral meg is hozta a várt ovációt, kapta is rendesen a bókokat két szám közt. Kellemes bő fél órát dobtak a színpadra, pörgős, intenzív számaikkal (Te és Én (ami az első önerőből készült albumuk névadó száma is és ingyenesen letölthető honlapjukról), az Össze Vissza, vagy a Lásd Amit Látok) még a közönséget is mozgásra késztették. Saját szerzeményeik mellett a nagy sikerű sláger a Részegen ki visz majd haza? átdolgozását is elhozták nekünk a fiatalok.
  
  Rövid szünetet követően az est születésnaposai is előkerültek, egyből a lecsóba csapva csalta a színpad elé a még söröző fiatalokat a Till We Drop, az Introducing J. Pussy című számmal. A remek felvezetést követően előkerültek a jól megszokott hardcore arcok, színpadra fel, közönségbe be kombójukkal. Néhány meglepett arcot el-elcsíptem az első sorban a Grenmára váró tini lányok közt, viszont a keménymag adta a hangulatot, jelezvén; „tudjuk ám, hogy két éves a zenekar és ezt meg is kell méltó módon ünnepelni”. A fiúk hozták az elvártat, odatették magukat, ahogy azt illik, a Tranzit, Forgive & Forget, Such a Blur vagy a Young and Blind című számaik pedig óriási hangulatot varázsoltak pillanatok alatt. Nem kis öröm volt, hogy minden tracket hallhattunk a korongjukról. A banda két meglepetéssel is készült a kilátogatóknak. Elkészítették pályafutásuk első feldolgozását, Adele - Someone Like You című számát alakították át nem akármilyen módon, amit el is hoztak nekünk a bulira. A felvétel külön érdekessége, hogy a producer/keverős az A Day To Remember alapító-gitárosa, Tom Denney volt. A számot nagyon eltalálták, reméljük nem az utolsó ilyen jellegű kísérletük volt. A születésnap elengedhetetlen koccintás nélkül. Ezt észben tartva a Till We Drop tagjai mindenkinek egy kis frissítővel kedveskedve kezdtek bele, bízzunk benne, hogy sikerekben és fergeteges koncertekben gazdag 3. évükbe.
  
  A nagyérdeműnek még felocsúdni sem volt ideje, máris megjelent az est legnagyobb érdeklődéssel várt csapata, akik az új lemezük a Budapest SoftCore bemutatására készülve izgalommal várták ezt az estét. Tini lányok tömegei visongva törtek az első sorokba, megérkezett a The Grenma. Bár lemezbemutató koncert volt, a csapat készült a régi nagy rajongókra is, el is hoztak olyan időtlen slágereket is, mint a Nincsen Minden Rendben, a Csak Állunk és Nézünk, a Pillangó-hatás vagy a Vajon Hallja Valaki a Hangom?. A koncert közepén megkérdezte a közönséget Szalay Csongor, hogy hányan vannak, akik elmúltak 25 évesek, két ember fel is tette a kezét, ez megmosolyogtató volt, de meg is mutatta kinek szól a zenéjük valójában. A réteget, amit meg akart fogni a csapat, azt sikerült is, mi sem bizonyította jobban, mint, hogy az egyik számuk után a közönség feltódult a színpadra és együtt tomboltak a fiatalok, nem megszokott perceket teremtve a csapatnak. Az új album ütősebb lett az előzőeknél, a pop-punk banda kitett magáért az este.
  
  Amolyan záróakkordként, de cseppet sem alárendeltként a 2003-ban alakult budapesti Fekete Teve tette tiszteletét a Hardcore mekka színpadán, bemutatva Rőzse Dalok című EP-jüket. A fiúk összeszedettek voltak és talán az egyik legváltozatosabb zenét csináló együttesként tették fel a pontot az í-re ezen a feledhetetlen estén.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: