beszámoló [fesztivál]  2003. augusztus 8. péntek   14:30

nincsen hozzászólás

  Hosszú kalandozásaim harmadik napja végén, negyedik napja elején sikerült újra aktivizálni magam. Ekkor került látómezőmbe az angol Senser 20 perce, mert csak ennyit tudtam látni belőlük. Sok minden elmondható erről a csapatról (Kerstin és Heitham - ének, John - dob; Nick - gitár; Andy - sampler és James - bass), de főleg, azt hogy ez a hat ember mindenkit felpörgetet ebben a sátorban igen intenzív, energikus előadásukkal. És legvégül a nap számomra utolsó fellépője a Hollywoodoo gondoskodott a hangulatunk leapadásának meggátolásáról. Nagyszerűen vetették magukat bele az éjszakába és mutatták meg hogy ténylegesen mi a tuti. Kicsit rockos, egy kicsit funky-s hangulatukba belefért még egy kicsi nosztalgia a múlt heti lábáztatós Örvényes bulijukról. Koncertjük után nem akartam, hogy az éjszaka így érjen véget. Beirányoztam magam a Sziget legjobb helye díját megérdemlő kocsmájához a Dalmát Pincéhez. Nem csak nappal, hanem éjszaka is fergeteges hangulatú mulatságban vehettem részt a kezdetektől. Itt átvészeltem az egész délelőttöt, majd belecsúszva a koradélutánba újra alkalmi köröket tettem a Szigeten.
  
  A nem elég korán fellépő Időrablók koncertjét öt perc után ott kellett hagynom, mert valami borzasztó rossz hisztis indi-rock utánérzésű zenekart láttam. Nem tudom, hogy a hőség tette vagy valami más, de nem bírtam elviselni. A hangulatomat a Nyers fellépése sem tudta helyre rakni. Csak az a néhány habos sör és a SzegényAnyám HaLátna sokat sejtető alkalmi csoportosulás fellépése a Pesti Est színpadon. Kezdésnek No koncertezünk?” bevezető útjára bocsátásával és egy Hungaria” postmodernpunkrock dal átiratával és még jó néhány saját dallal operáltak a láncfűrészes és a többiek. A kifejlett és még működő érzékszerveim azt sugalmazták, hogy lesz ebből a csapatból még nemzetközi sztár!
  
  No igen ezután már, nem jöhetett más csak az Apocalyptica. A Hammer sátorban azért nem volt olyan egyszerű befészkelni magam, de egy kis rafinériával sikerült megtennem. A koncertet majd 45 perces csúszással kezdték, addig is, míg a színpadra nem léptek pótolni tudtam hiányzó nedvháztartásomat. Alapos mennyiségben hűsítőként söröcskét toltam le torkomon. A türelem fogyott és a hangulat emelkedett a Hammer sátorban; igazi hering effektus lépett fel. A szombat esti fellépésükön négy csellistával és egy dobossal álltak közönség elé. Bevezető tételeknek a jól bevált Metallica feldolgozásaikat választották, majd ezután kerültek lejátszásra a Reflections” új albumuk dalai. A fellépésen is csak a legjobb dalaiknak adtak hangot mint pl.: Faraway”; „Somewhere Around Nothing”; Cortége”; Master of Puppets” és a Pray”. Aki látta a koncertet az biztos, hogy újra jól döntött. Ezután az ideiglenes bejáratokat és kijáratokat a hangvadászok ellenőrzése mellett bezárták és az éjszakai rend újra visszaált.
  
  Továbbiakban a már csak félházzal üzemelő Hammerben P.Box nosztalgiájára szomjazó közönséget és egy kellemes 80-as éveket felidéző ős-rock produkciót láthattam. Majd újra beszűkítettem a rendelkezésre álló időmet és útrakeltem. Először a Dub 4U és az 1991 körüli időre datálható ember emlékezet óta együtt muzsikáló Levente és András alapvázára épitkező Karabély triót, akik már Polyák mosolya nélkül, játsszák szentimentalista hangulatú albumaikból kimetszett jobbnál-jobb dalaikat. Az éjszaka egyben utolsó színpadi produkciójára a macedón Superhinks ska-punk produkciójára (csapnivaló hangosítás mellett) táncolhattunk egy utolsót. Majd újra a Dalmát Pince jött egy határtalan éjszakára.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: