beszámoló [fesztivál]  2003. augusztus 4. hétfő   16:30

nincsen hozzászólás

  Előljáróban annyit, hogy második nap reggel még volt energiám feltenni a koncertfotókat az előző napról, a többi nap képeit viszont csak a Sziget után töltjük fel. Lesz egy kis adag, az biztos például a most már fenn lévők mellett Skatalites, Slovo, Patti Smith, The Bollywood Brass Band, Ojos de Brujo, Lamb, Boo, FlyLOw Organization, Asian Dub Foundation, Bonga, DreadZone, Los de Abajo, Morcheeba, Neo, Senser, Lo´ jo, Madredeus, Moloko, Panjabi MC, Zamhallarana, Zion Train, De-Phazz, Fun Lovin´ Criminals, Garmarna, Amadou et Mariam, Bauchklang, Saian Supa Crew, Jazzattack, Gorezone full, Sonata Arctica, My Dying Bride, Dusminguet, Apocalyptica, vizespóló verseny és egyéb érdekességek... és még nincs vége a Szigetnek...
  
  Harmadik napomat a Szigeten partyzenészek megtekintésévell kezdtem. A DreadZone délutáni bemelegítő produkciója kellő pörgéssel vezette fel a hazai terepet már jól ismerő Asian Dub Foundation koncertjét. A DJ-k és MC-k jó rutinnal indították be a színpad előtt táncra vágyó lábakat. Kis munka után (fotó) keringve egyet a sorok közt megannyi vidám ember arcáról leolvasható volt a kedélyes hangulat. Kíváncsi lévén azonban elkalandoztam a Világzenei Színpadhoz, ahol az afrikai Bonga segedelmével repülhettünk el távoli vidékekre gondolatban. Rájöttem, hogy a számomra oly sok ismeretlen külföldi zenekart bizony érdemes megnézni. Kellemes meglepetések érhetik az embert. A távoli vidékre utazásomból a Neo koncertje zökkentett vissza a valóságba. Az elsőként nagyszínpados (tavaly óta már nem) duó méltán kerülhetett fel oda. Nemtudom ki fog énekelni ezt követően a (most már) zenekarban, miután Szűcs Krisztián nem lép fel velük többé a híresztelések szerint, mivel (gondolom) többet szeretne foglalkozni saját zenekarával, a Heaven Street Seven-nel. Mindenesetre a mostani koncert teljesen ott volt, legalábbis amennyit láttam belőle, mert közben vacsoráztam is egyet. Ezt követően egy jópofa sör. Apropó sör. Én úgy érzékelem mintha a csapolt Ászok alkoholmentes lenne, vagy legalábbis egy csónakházbeli Gösser-nek nagyobb hatása lenne mint három Ászoknak. Vagy lehet, hogy csak én vagyok csapoltÁszokimmunis? No mindegy.

  Fél tíz előtt már jóval, javában gyülekeztünk a fotósároknál a Morcheeba koncertjére. Kezdés. Három szám eme csodálatos zenekartól aztán, irány a Világzenei ahol egy jó kis latin hangulatú koncert kellős közepébe csöppentem a Los de Abajo jóvoltából. Kis hallgatózás és nézelődést követően vissza a Morcheeba-ra. Csak természetesen. A jó idő beköszönte megtette a hatását. Eső eltűnt, de mint ha csak a tegnapi esőcseppek öltöttek volna emberformát, a Sziget megtelt. Tizenegy előtt átnéztem a Pál Utcai Fiúkra. Gondolom azért nem rakták tizenegy órára, mert az előző években a tizenegy órás nagyszínpadi koncert végeztével a tízezres tömeg egy jó része mindig a PUF-t célozta meg. A terv azonban nem vált be. A Wan2 Színpad környékének még a megközelítése is kész rögbimeccs volt. Így inkább irány a csónakház. A koncert végeztével kiürült Wan2 sátorba belépve éreztem hogy a hőmérséklet legalább tíz fokkal magasabb mint kint. Pedig a szabadban sem volt finoman fogalmazva az a dermesztő hűvös. Rémember koncert. Másnap szídtam is magamat, mert közben teljesen elfeledkeztem az Úzgin Űverről. No oda se neki. A Rémemberrel is jól éreztem magam.
  
  Röpke átszerelést követően lépett színpadra a kilencvenes évek közepi egyik kedvencem (az RHCP, DCD és a NIN mellett) az angol Senser. Hát hogy is mondjam. Másképpen emlékeztem a zenekarra. Az énekes hölgyet egy rasztás úriember helyettesítette. A pszichedelikusság nem jött le a színpadról, csak a zúzás és a rap. No az ott is volt a szeren. De valamiért még sem jött be annyira, mint annak idején. Azért nem kell megijedni, nem fogom elajándékozni a CD-t. Kifelé menet ért egy kis meglepi a kijáratnál. Az egész hídon állt a tömeg, mivel egyesével engedték ki az embereket. Igen, jól olvastátok: egyesével. Így tartott vagy fél órát mire kiértem az éjszakai HÉV-hez. Szerencsémre innentől kezdve gördülékeny volt a hazajutás. Jó dolog ez a éjszakai HÉV és a busz, csak valahogy az előző nap délután és este érkezettek nagyrésze, ilyenkor harmad annyi idő alatt próbálnak kijutni. Ja és befelé is elég húzós sor állt ekkor (azaz hajnali kettő után). Nemhiába másnap, szombaton látogatócsúcs volt a Szigeten.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: