szerző: BarnaNorma Jean, The Chariot, Dead And Divine, Admiral´s Arms 2012. március 9., Budapest, Dürer Kert
A koncertszempontból eléggé telített márciusi hónapban a mathcore rajongói is megtalálhatták számításukat, a Norma Jean és a The Chariot ugyanis olyan heves adrenalin lökettel ellátott pusztítást vitt végbe, amelyre egy ideig biztosan emlékezni fogunk.
Az estét a 2006-ban alakult öttagú francia Admiral´s Arms kezdte. A metalcore és post-hardcore hatásokat hordozó brigád fél órás műsorában az eddig megjelent két albumuk nótáit játszotta. Sajnos a hangzás mellett a banda muzsikája is erőtlennek, monotonnak hatott, valamint az ekkor még gyér számban jelenlévő közönség csak bágyadtan figyelte a produkciót. A színpadi kiálláson sem ártana fejleszteni, mert a folyamatos köpködésben kimerülő attrakció csak ellenérzéseket vált ki a nézőkből.
A 2003-ban alakult kanadai Dead And Divine ugyan hasonló muzsikát játszik, mint az előttük fellépő párizsi formáció, de egy jól érezhetően magasabb színvonalon. A tavaly harmadik lemezét (Antimacy) kiadó kvintett jobb hangzással és színpadi jelenléttel prezentálta metalcore nótáit. Azért ők sem váltották meg a világot, az eléggé sablonos panelekből építkező muzsikájuk a koncert második felére már meglehetősen unalmassá vált.
Az addigi két harmatos produkció után aztán a The Chariot elemi erővel rázta fel a Dürer Kert benépesedett nagytermének közönségét. Az eddig négy nagylemezt kiadó, 2003-ban alakult amerikai mathcore banda ugyanis egy olyan szinten elmebeteg előadást nyújtott, amely a The Dillinger Escape PlanA38 hajós fellépésének emlékeit elevenítette fel bennem. Hisztérikusan őrült, adrenalin fűtötte energiabomba robbant a színpadon, amely 40 percen keresztül fejtette ki hatását. A banda mindegyik tagja tombolt, de különösen a koncert elején bélelt nagykabátban érkező (majd attól gyorsan megszabaduló) Jon Kindler basszer csinált érdekes dolgokat. A vadul ugráló figura bedobta a gitárját a közönségbe, majd később le is ment a moshpitbe zúzni egyet. A többiek is folyamatosan mozgásban voltak, pörgették, dobálták a gitárjaikat, az alapító Josh Scogin énekes kezéből pedig a feltüzelt rajongók igyekeztek kitépni a mikrofont. Az energia mindkét irányban áramlott, a közönség folyamatos moshpit-el és stagediving-al tette teljessé a kaotikus történéseket. Az egyik rajongó a dobok elé telepedve a cineket ütötte, majd egy bekattant srác a hátizsákjának pörgetésével kaszált el minden útjába kerülőt a színpadon. Tehát a show fenomenális volt, még ha zeneileg nem is volt annyira lehengerlő a produkció. Nyers, koszos hangzással dörrentek meg a kaotikus, pusztító nóták, amelyek közül kiemelkedett a remek klippel ellátott Daggers és a záró And Shot Each Other, amely alatt Josh akkurátusan bontotta le David Kennedy dobszerkóját, miközben az úriember végig játszott rajta. Tökéletes lezárása volt egy zseniális koncertnek.
Ilyen elementáris erejű fellépés után nehéz feladat hárult a Norma Jean-re, de az 1997-ben alakult, öt albummal rendelkező banda sikeresen helytállt a színpadon. Náluk nem tapasztalhattunk tébolyult színpadi előadást, de az izmos, erőteljes hangzás és az agyasabb, változatos nóták megtették a hatásukat. A bő háromnegyed órás szettben kaptunk a korai albumok mathcore aprításából (Face:Face, Bayonetwork: Vultures In Vivid Color, Dilemmachine: Coalition, Hoax), és az újabb lemezek letisztultabb világából is (Robots:3, Humans:0, Bastardizer, Leaderless And Self Enlisted). Feszesen, szuggesztíven játszottak a muzsikusok és ugyan nem volt akkora tombolás, mint a The Chariot-on, a moshpit itt is rendületlenül üzemelt és a rajongók Cory-val együtt énekelték a dalszövegeket. A kiváló koncertet pedig a korábbi tag Josh Scogin vendégéneklésével kiegészített, rendkívül súlyosra vett Memphis Will Be Laid To Waste koronázta meg. A The Chariot őrületes fellépése az egyetlen oka, hogy nem ők voltak aznap este a legjobbak.
Egy kaotikusan őrült, zseniális The Chariot koncert és egy szintén kiváló Norma Jean fellépés tette örökre emlékezetessé ezt az estét, így aki egy kicsit is vonzódik ehhez a stílushoz és nem volt jelen, nagyon bánhatja a mulasztást. Reméljük még visszatérnek, ugyanis ezt a tébolyult show-t nem elég egyszer átélni.