kultúra [dalszöveg]  2012. március 20. kedd   04:25

nincsen hozzászólás

  A lengyel riport műfajának, és a lengyel riportiskolának szentelt irodalmi program a Mozsár Kávézóban. A tényirodalom három kiváló ismerőjével, Lidia Ostałowskával, Włodzimierz Nowakkal és Mariusz Szczygieł-lel Lévai Balázs beszélget.
  
  Program:
  17.00 - Cseppben a tenger, avagy a lengyel riportiskola
  Bemutatja: Mariusz Szczygieł
  
  18.00 - Riporternek lenni annyi, mint érteni
  Találkozás a lengyel tényirodalom képviselőivel:
  Lidia Ostałowskával, Włodzimierz Nowakkal és Mariusz Szczygieł-lel
  Moderátor: Lévai Balázs
  fotó: Michał Korta
  
  
  A tényirodalom ma Lengyelország egyik legnépszerűbb, és legizgalmasabb irodalmi műfaja. Ennek a különleges irodalmi jelenségnek a lengyeleknél komoly hagyománya van és a riport jelenleg is az irodalom egyik legdinamikusabban fejlődő területe. A műfaj térhódításáról tanúskodik, hogy az utóbbi néhány évben-évtizedben a szakma is előszeretettel díjaz és tüntet ki figyelmével riportirodalmi alkotásokat. 2009 óta saját székhelye-műhelye is létezik a tényirodalomnak: a Riportintézet (Instytut Reportażu) és az általa működtetett Riportiskola (Szkoła Reportażu). Ezenfelül a non-fiction irodalom evolúciójában hatalmas szerepet játszott a Gazeta Wyborcza vezető lengyel napilap 1993 óta létező riportmelléklete is. Maga a riport azonban már sokkal korábban, a harmincas években meghonosodott Lengyelországban és annak művelői közül azóta számos név került be nemcsak a lengyel, de a nemzetközi irodalmi köztudatba is. Ryszard Kapuściński, a műfaj nagy mesterének neve világszerte ismert.
  
  A riportirodalom az elmúlt években nemcsak szakmai berkekben került előtérbe, de az olvasóközönség körében is hihetetlen népszerűségnek örvend, mely azt jelzi, hogy a lengyel társadalmat az utóbbi időben inkább foglalkoztatja a valóság és a környező világ jelenségeinek problémáit körüljáró-feldolgozó irodalom, mint a szépirodalom. Mi lehet ennek az oka? Mariusz Szczygieł, a varsói Riportintézet egyik alapítója közvélemény-kutatást végzett a témában, melynek során a megkérdezettek a következőképp nyilatkoztak: a riportot azokért az emberekért olvasom, akikről a könyvek szólnak, mert a tényirodalom érdekesebb és közelebb áll a valósághoz mint a szépirodalom, mert semmiféle fikció nem képes visszaadni az életet a maga összetett mivoltában, mert szeretném megismerni, hogy élnek mások és hogyan fest a világ más nézőpontból
  
  Ami pedig a lengyel nézőpontot illeti, igen találóan fogalmazta meg a Svédországról, svédül író Maciej Zaremba, a kitűnő lengyel, jobban mondva lengyel származású svéd riporter, hogy miért érdekel minket ennyire a non-fiction irodalom: Lengyelország, mint a kígyó, levedli a bőrét. A lengyel átalakulás igen drámai, ezért hatalmas igény van a társadalomban arra, hogy megértse magát, az ilyen szükségleteknek pedig a riport felel meg a legjobban. Mert a riporterek megpróbálják azonnal elvégezni azt, amit a történészek csak harminc évvel később tennének meg.
  Részlet Agnieszka Wójcinska: A kígyó levedli bőrét című írásából, Nagyvilág 2011. December, fordította: Pálfalvi Lajos
  A Nagyvilág folyóirat 2011-es, e problémakörnek szentelt decemberi száma tíz kiváló szerző írását tartalmazza, mintegy áttekintését adva a lengyel riportirodalomnak.
  
  A kötet több nemzedéket felölelő írásai gazdag és érzékletes képet adnak a különféle riportirodalmi irányzatokról, az alkotókat foglalkoztató legfontosabb problémakörökről, a dokumentarista-iskolák különféle tendenciáiról. A világirodalmi folyóirat decemberi számának szerzői között megtaláljuk az olyan érettebb hangú, sokat tapasztalt írónemzedékhez tartózó alkotók műveit, mint Hanna Krall, Małgorzata Szejnert, a rendszerváltás körül jelentkező, fiatalabb nemzedékhez tartozó Mariusz Szczygieł, Wojciech Tochman, Włodzimierz Nowak, Lidia Ostałowska valamint Jacek Hugo-Bader szövegeit valamint a riportirodalom legifjabb képviselőinek, Angelika Kuźniaknak és Witold Szabłowskinak az írásait.
  
  A válogatás szerzői közül hármat, Mariusz Szczygiełt, Włodzimierz Nowakot és Lidia Ostałowskát személyesen is vendégül látjuk, hogy bemutatkozhassanak a magyar közönségnek, és bevezessenek minket a lengyel riportiskola műfaji sajátosságaiba.
  Mariusz Szczygieł (1966), a Gazeta Wyborcza napilap újságírója. Olyan riport-bestsellerek szerzője, mint a Gottland (2006) vagy a Zrób sobie raj (2010, Csinálj magadnak édenkertet). Számos nyelvre - köztük magyarra is - lefordított Gottland című könyvével 2009-ben, Brüsszelben elnyerte a Az Év Európai Könyve díját. Hazájában mindkét művét az Év Könyve címmel tüntették ki. 2009-ben megjelent Az új Lengyelország húsz éve riportban elbeszélve - Mariusz Szczygieł olvasatában (20 lat nowej Polski w reportażach według Mariusza Szczygła) című könyve mind a szakma, mind a laikus olvasóközönség szerint az utóbbi idők legtalálóbb korképe a kommunizmus bukása utáni Lengyelországról.
  
  Varsóban lakik. Gottland című könyvét magyarul az Európa Könyvkiadó adta ki 2009-ben, Mihályi Zsuzsa fordításában. Csinálj magadnak édenkertet című műve 2012 júniusában jelenik meg magyarul.
  
  Mariusz Szczygieł válogatásában jelent meg a Nagyvilág folyóirat 2011. decemberi, teljes egészében a lengyel tényirodalomnak szentelt száma. A válogatásban olvasható a szerző Reality című írása is, Mihályi Zsuzsa fordításában.
  
  Lidia Ostałowska diplomáját a Varsói Egyetem lengyel szakán szerezte. A kommunizmus időszakában a Przyjaciółka és az Itd. hetilapok riportere, majd a hadiállapot alatti szünetet követően a Gazeta Wyborcza újságírója. Nemzeti és etnikai kisebbségekről, nőkről, különféle szubkultúrákhoz tartozó fiatalokról, kirekesztettekről készít riportokat. Számos riportantológia társszerzője. Első könyve 2000-ben jelent meg Cygan to Cygan (A cigány az cigány) címmel, Farby wodne (Vízfestékek) című riportkötetét 2011-ben adták ki.
  
  Erről a szerzőről nyugodtan elmondhatom, hogy van hatodik, társadalmi érzéke. Lidia Ostałowska eljut azokhoz az emberekhez, akiknek nagy szükségük van arra, hogy leírja valaki a történetüket: olyan nőkhöz, akik rászánják magukat az abortuszra, mert nincs más választásuk (ezt titokban, félelemben és megaláztatásban kell elszenvedniük, mert törvénytelen); anyákhoz, akik gyermekeik apjával hadakoznak a tartásdíjért; lengyel romákhoz. Egyszerűen, fölösleges pátosz nélkül, hőseivel egyenlő pozícióból ír róluk. Nyilván ezért beszélnek vele olyan szívesen és nyitottan, bár a történeteik, amelyeket elmesélnek rendszerint nem könnyűek, nyomasztóan szégyenletesek.
  Részlet Agnieszka Wójcinska: A kígyó levedli bőrét című írásából, Nagyvilág 2011. december, fordította: Pálfalvi Lajos
  Lidia Ostałowska Hisz a véletlenben? című riportja a Nagyvilág folyóirat 2011 decemberi, teljes egészében a lengyel tényirodalomnak szentelt számában olvasható Németh Orsolya fordításában.
  
  Włodzimierz Nowak (1958) a Gazeta Wyborcza vezető lengyel napilap riportere. Fejkörfogat című lengyel-német riportkötete 2008-ban bekerült a rangos lengyel irodalmi Nike-díj versenymezőnyébe. A könyvet Németországban is kiadták (Die Nacht von Wildenhagen. Zwölf deutsch-polnische Schicksale, Eichborn 2009). 2009-ben elnyerte a Lengyel-Német Újságírói Díjat. Fehéroroszországról írt riportciklusáért megkapta a Lengyel Újságíró Szövetség Kazimierz Dziewanowski Díját, valamint 2004-ben Mój warszawski szał (Varsói tébolyom) című riportjáért a Grand Press díjat.
  
  Írásai szerepelnek Svédországban (Ouvertyr till livet, Brombergs 2003), Franciaországban (La vie est reportage, Noir sur Blanc 2005), valamint Németországban (Von Minsk nach Manhattan, Zsolnay 2006) kiadott lengyel riportantológiákban.
  2010-ben Georg Dehio-díjat kapott. Az Obwód głowy/Fejkörfogat (2007), és Serce narodu koło przystanku/A nemzet szíve a buszmegállóban (2009) című könyvei a Czarne Kiadónál jelentek meg.
  Włodzimierz Nowak Fejkörfogat című riportja a Nagyvilág folyóirat 2011 decemberi számában jelent meg Pálfalvi Lajos fordításában.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: