szerző: BarnaOpeth, Von Hertzen Brothers 2012. február 28., Budapest, Club 202
A progresszív death metalból a 70-es éves prog rockjára áttért Opeth legutoljára bő 6 évvel ezelőtt járt hazánkban, akkor a Petőfi Csarnok színpadán adták elő az éppen aktuális Ghost Reveries-t népszerűsítő dalcsokrukat. A Watershed turnéjából kimaradtunk, de most a gyökeres változásokat hozó Heritage lemez körútján a magyar rajongók is részesültek Mikael Akerfeldt mester és bandájának előadásából. Az előzenekar szerepét a finn Von Hertzen Brothers töltötte be.
A három finn testvér által 2001-ben alapított Von Hertzen Brothers progresszív rock muzsikát játszik, valahol a Deep Purple, Led Zeppelin és Pink Floyd vonalán. A régi legendák hatása mellett frissesség is érződik a zenéjükön és alternatív hatásoktól sem mentes a finn srácok muzsikája. A három gitáros tesó váltott énekhangjára épülő zene alapvetően kellemes hallgatni való, bár az eltaláltabb nóták (pl. Let Thy Will Be Done) mellett sok altatós, unalmasabb szám is elhangzott a Club 202 színpadán. A tavaly kiadott Stars Aligned mellett természetesen a régebbi dalok is a részét képezték a 40 perces műsornak. A hangzás mellett a színpadi produkcióval sem volt gond, főleg a kalapos Kie és a gitáros/frontember Mikko rendelkezett karakteres jelenléttel. Teljes mértékben ellátta bemelegítő szerepét a finn zenekar, bár engem azért annyira nem nyert meg az eklektikus, kissé művészkedő zenéjük.
Az 1990-ben alakult svéd Opeth neve mára megkerülhetetlenné vált a metal színtéren, a tavaly tizedik nagylemezét kiadó progresszív metal zenekar számos kiváló művel büszkélkedhet. A Mikael Akerfeldt teljhatalmú vezetése alatt működő banda a korai idők death metal-os brutalitásától nagyon eltávolodott, sőt a tavalyi Heritage régi korokat idéző progresszív rock zenéje sok rajongónál kiverte a biztosítékot. Szerintem korántsem ilyen vészes a helyzet, a maga nemében teljesen rendben van az a lemez. Aki csak emiatt nem jött el a koncertre, szerintem bánhatja mulasztását, mivel a fellépés második felében régi, zúzós Opeth szerzemények is felbukkantak, sőt az első részben elhangzó új nóták is sokkal metalosabban szóltak élőben. Tisztán, erőteljesen dörrentek meg az Opeth szerzemények, maximum a kelleténél hangosabb dob zavart néha. A hangulattal sem volt gond, bár a Club 202-t zsúfolásig megtöltő közönség egyes tagjainak ajánlott lenne pár illem órát vennie. A nyugisabb, átélést igénylő nótákat végig pofázni nem szép dolog, a dalok közbeni minden Mikael hozzászólás alatti harsány nyerítés pedig szintén nem magas fokú értelmi képességekre utal. Igaz, sokan viccesnek tartják Mikael hosszú perceken át tartó stand up comedy előadását, szerintem azonban maximum 1-2 momentuma ad okot halvány elmosolyodásra a fárasztó poénok tömkelege mellett. Inkább játszanának a sok dumálás helyett plusz egy számot. Mondjuk a játékidővel nem volt gond, egy jó két órás produkciót kaptunk. A Heritage-ről elhangzott a The Devils Orchard, az I Feel The Dark, a Slither és a Folklore, a nyugisabb pillanatokat pedig még a régebbi albumokról megidézett Face Of Melinda, a Credence és a To Rid The Disease gazdagította. A brutálisabb, death metalos szerzeményeket a Heir Apparent, a The Grand Conjuration, a The Drapery Falls és a ráadásban előadott Deliverance képviselte. Élőben szerintem sokkal jobban hatottak a régi, zúzós nóták, különösen a monumentális zárás tetszett a koncertből. Az új dalaikkal és a finomabb pillanatokkal sincsen bajom, de ezeket jobb otthon hallgatni és bizony megfigyelhető volt némi megfáradás a fellépés közepe felé. Az apróbb hiányosságoktól eltekintve egy abszolút profi és hangulatos fellépést adott az Opeth, a remekül éneklő és gitározó Mikael mellett Fredrik precíz gitárjátékára, Martin Mendez finom basszusozására, Martin Axenrot energikus, erőteljes dobolására és a tavaly csatlakozott Joakim szintetizátor témáira sem lehetett panasz.
Jól sikerült az Opeth hosszú idő után újra kis hazánkban adott koncertje. Azért messze volt a fellépés a lehengerlőtől, de mindenképpen profi, színvonalas produkciót kapott a nagy számban ellátogató közönség a svéd és a finn bandától egyaránt.