beszámoló [fesztivál]  2003. július 31. csütörtök   11:55

nincsen hozzászólás

  Még mindig esik, így a fedetlen nézőterű színpadokon játszó zenekarok, csak a legfanatikusabb haverok és rokonok bólogatásaira tépheti a gitárhúrokat, míg a félősebbek bemenekülhetnek az első nagyobb sátorba, ahol szembetalálkozhatnak hazánk kiöregedett metal lovagjaival, akik a lelkes heavy metal harcosokat csápolásra buzdítják. Persze ilyenkor elkél a védő ital, amit hiába mérnek korsónként 200 forintjával, ihatatlan és a másnapi mellékhelyiség látogatást kellőképpen elősegíti. Tapasztalat: érdemesebb a dobozsört választani. Az első napi mászkálás vége az lett, hogy csak este nyolckor láthattam úgy igazából az első valamire való fellépést. Ez pedig a Civil Sátorban a Hatóságilag Tilos szauna partija volt. Dugig teli volt az igen nagy méretű sátor, sőt még kint is ácsorogtak emberek. Bent pedig ment az emberek úsztatása és természetesen valami csirke pogó. Nagy sikere volt, megint az anarchia szónak - ami ezen a koncerten ugyebár többször is elhangzott -, és persze ezt követően teljesen értelmét veszti, hiszen mindenki folytatja konformista életmódját
  
  Az este egy 2 órás szeletét a Zöld Udvar zenei programjának szenteltem, ahol már az évközben többször megcsodált zenekarokat láthattam koncertezni egy mindössze 10 négyzetméteres színpadon (elmondások szerint a vidéki helyszíneken sokkal tágasabb dobogón és sátorban léphettek fel a srácok). Végül is mindegy, mert mindenki feltalálta magát és egész jó kis hangulat alakult ki az emelvény előtt, kb. 150-200 gyűlhettek össze. Kezdés képpen Columbo Kutyája boldogította a publikumot, ahol végre Barango is csak annyi alkoholt fogyasztott, hogy csak néha unta meg számok közben az éneklést és a basszerozást. Végre valami!Utánuk nagy nehezen következett Meskalin, és ment a tánc meg miegyéb. Számok egymásba kötve minimális szünetekkel a punktól a swingig.
  
  A végére a Taktika maradt, amit én kb. 5 percig után otthagytam, és átbattyogtam megnézni Ibrahim Ferrer bácsit a Világzenei Színpadon. A kölyök képű bolero énekes a hatalmas színpad közepén fehér zakóban, nadrágban és nyakkendőben feszített, az elmaradhatatlan általam csak strici sapkának nevezett munkássapkával a fején. Körülötte kilenc(!) fúvós, nagybőgő, gitár, zongora, konga és egyéb ütős hangszerek és egy remek hangú vokálos hölgy. Gondolom mondanom se kellene, hogy lépni nem lehetett a környéken. Iszonyú mennyiségű ember zsúfolódott össze a réten és elég sokak még táncra is perdültek párjaikkal. Ibrahim Ferrer pedig csak énekelt és énekelt, nagyon pazar zenei aláfestéssel, ami gondolom nagyon sokaknak hatalmas élményt jelentett ezen az estén.
  
  Séta ide-oda, majd kikötöttem a Dubcity Fanatikz buliján. Az az érzésem, hogy egyre kevesebben lesznek a színpadon. Vagy tévedek? A kezdetekben összezsúfolt majd 10 ember helyett ma már csak 5-en állnak fel a színpadra. Végülis, amíg a minőség megmarad. Apropó, új fúvósa van a zenei projektnek Dodi személyében. Piros pont a kitalálónak.
  
  Az utánuk következő Dub Pistols egy a tucat party zenekarok közül, ami hogy ha jó kedved, akkor igazán jól fel tud pörgetni, hanem, akkor meg menekülsz a sátorból. A basszusok szántottak a Wan2 sátorban a két mc pedig remekül fokozta a hangulatot, nem is csoda, hogy az elejétől kezdve hatalmas ugrálás övezte a bulit. Aztán fél órával idejük letelte előtt angolosan távoztak és csak annyi időre jött vissza az énekes, hogy bemondja a mikrofonba: nem jövünk vissza, bocs... így apró fújolások közepette ürűlt ki végül a nézőtér. Nemtudni hova siettek ennyire.
  
  Ezt követően az éjszakai kocsmák italgőzös levegőjét választottuk. Sajnos azt kellett tapasztalnunk, hogy a rosszidő és ez ebből adódó fáradtság ledöntötte az embereket elég korán a lábukról.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: