lemezajánló [nagylemez] 2012. január 9. hétfő 05:30
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloCain: Kiszabadulok Szerzői kiadás
Viszonylag későn jelent meg a Cain zenekar nagylemeze, hiszen 2005-ben alakultak, de végül mostanra sikerült annyira egységbe rántani a csapatot, hogy egy kislemez után megjelenhessen a Kiszabadulok című album. A banda dark rock-ként definiálja a saját stílusát, és ez valóban megnyilvánul olyan téren, hogy van egy speciális hangulata a szerzeményeknek, sokszor kissé elvont, „merengős”, de mégsem befogadhatatlan. A háromfős csapat lemeze egészen egységes képet mutat, vagyis nem ugrabugrálnak a különféle stílusok, hatások között, hanem a zene azt mutatja, hogy pontosan tudják, mit csinálnak, és hogy merre szeretnének haladni. Nem tudom, hogy csak a promo verzióra igaz-e, de az ötlettelen egyenfekete borító a zenekar logójával nem teszi túlzottan figyelemfelkeltővé az albumot, pláne annak fényében, hogy maga a korong viszont tetszetős grafikát kapott. Utóbbi teljesen jól megtenné album borítónak. Ha ez a normál verzió esetében így van, akkor nem szóltam. A másik dolog, ami rögtön feltűnik, az a tökéletes keverés. Remekül szól a lemez, és ez az F.O. System-ből ismert Mátyás Attilának köszönhető. Mindegyik hangszer játéka nagyon jól nyomon követhető, egyik sem nyomja el a másikat. Különösen Mezei Péter basszusmunkája figyelemreméltó, hiszen szinte mindenhol van valami témázgatás, és így a játéka van annyira hangsúlyos, mint a többieké vagy akár az ének maga. A lágy, melodikus gitártémák és Bakó Károly éneke adják meg emellett azt a sajátos ízt, amelyet magáénak vall a csapat. Talán egyedül Gerő Balázs dobjátéka lehetne kissé változatosabb, ötletesebb, mert ez is dobna egyet a nótákon. De ő inkább a szikár alapokra szorítkozik, maximum a cinekkel díszít egy kicsit.
A nótákat nem is tudom külön-külön kiemelni. Mint már említettem, egészen egységes az album, ez azt is jelenti, hogy nincsenek igazán kiemelkedő pontok, kifejezetten feltűnő jelenségek. Szóval a dalokat leginkább kellemes háttérzeneként tudom elképzelni, illetve táncolható bulizeneként. Erre talán a legideálisabb ez az olykor komor, olykor éneklősebb, olykor kicsit pörgősebb muzsika. De aki valamivel jobban oda akar figyelni, elmélyülni, annak is tartogat lehetőségeket, a már emlegetett basszusjáték például kifejezetten ilyen. Károly hangja ideális ehhez a zenei stílushoz, maximum 1-2 dalnál tudnék elképzelni valamelyest kidolgozottabb énektémákat. A kellemes, lágyabb rockzene kedvelői bátran tehetnek egy próbát a Cain zenekarral, a Nem Múlik El című dal ingyenesen letölthető az oldalukról, a teljes lemez pedig a cainzene@gmail.com címen keresztül rendelhető meg.