szerző: TokiA megkerülhetetlen mítosz - Burzum Silenos Kiadó
Nagyon furcsa helyzetben vagyunk a Kjell Mansson által írt Burzum könyvvel kapcsolatban. Egyfelől végre magyar nyelven jelent meg egy vaskos összegzés a norvég black metal színtér kultikus alakjáról, Varg Vikernes-ről, másfelől viszont csak a napokba derült ki, hogy az író a fordító, vagyis Leiszter Attila, Kjell Mansson pedig mindössze a képzelet szüleménye.
Mansson (nevezzük akkor így) Vikernes gyerekkori barátjának állítja be magát, így rendkívül személyesen is tud írni az underground metal színtér egyik legszélsőségesebb alakjáról. Utólag a fentebb említett tényeket ismerve erősen megkérdőjelezhetővé válnak egyes részek a könyvben, viszont ettől függetlenül a szerző ügyesen összegyűjtött minden adatot, amit csak Grisnák grófról össze lehetett, és amely elég érdekes ahhoz, hogy személyiségét és jellemfejlődését a lehető legrészletesebben mutassa be.
A Burzumcímű mű a norvég black metal színtér aranykorába repíti vissza az olvasót, így olyan zenekarokat érintve, mint a Mayhem, a Darkthrone, az Emperor, a Satyricon vagy a Bathory tudhatunk meg olykor megdöbbentő információkat az akkori állapotokról, na és persze Vikernes ifjúkora és (végleges) szabadulása között eltelt évekről. A könyv egyes részei nem meglepő módon meglehetősen éles kritikát fogalmaznak meg a keresztény vallással szemben, de nem csak a szellemi dolgok terén kapunk kimerítő ´útbaigazítást´. Az írás nem kímél néhány elég neves magazint és kiadót sem, így például a Kerrang! és a Nuclear Blast is megkapja a magáét a tények elferdítése, illetve a gátlástalan üzleti szempontok kizárólagos szem előtt tartása miatt. Alapos ízelítőt kapunk Varg világról alkotott nézeteiről, illetve a jól ismert Euronymous-gyilkossághoz vezető majd az azt követő dolgok hátteréről. A szerző egyébként néha már túlságosan is védelmébe veszi a kétség kívül súlyos bűnt elkövető zenészt, de ha azt vesszük, hogy az író maga is ´csak´ egy rajongó, akkor nincs ebben semmi meglepő. Ha valakinek a rengeteg feltárt dokumentum még mindig nem lenne elegendő, az biztosan örömét leli majd a mitológiai párhuzamokat boncolgató fejezetekben is, amelyek ha néha kissé csapzottan és felszínesen is, de még színesebbé teszik a könyvet. Meg kell azonban jegyezni, hogy néhány idegesítő hiba is bekerült a könyvbe. Hogy mást ne mondjak a Cannibal Corpse fordítását csúnyán benézte a szerző, de akad még néhány kisebb baki a műben, mely azért nem elég jelentős ahhoz, hogy rontson a élvezeti értéken.
Azzal együtt, hogy a könyv egy része fikció, még mindig a legteljesebb képet adja a mindmáig misztikusnak számító norvég szcénáról és annak egyik legfőbb szereplőjéről, akivel ha nem is lehet mindenben egyetérteni, azért az biztos, hogy egy megkerülhetetlen figurája az egész black metal-történetnek. Ahogy maga a Burzum is!