beszámoló [fesztivál]  2003. július 16. szerda   16:50

nincsen hozzászólás

  A koncertként szolgáló hely szépségét nem kell keresni, mert az nincs. Az egész objektumban az 50-s évek realista építészet szelleme uralkodik és kísért. Az egész egy betonba mártott ízléstelenség. Itt megatonnában lehet mérni a szürkét és a vasat. Az épületen belül stílustörőnek számít a stadiont átölelő üvegezett veranda vagy mi? és a piros, zöld, sárga trióban ismétlődő számozott szektorok is. Továbbá a hely elemezésétől eltekintek.
  
  Menjünk vissza az időben egy picikét. Csak odáig, mikor Dickinson visszajött. Ez volt a második újjáéledése a Maidennek és a közös munkának. Sebtiben összepakoltak egy új lemezre valót, egy Live” és egy best” albumot, és egy bónusz Eddie pakkot. Ez az új időszak 2000-re tehető, amikor is újra hazánkba jöttek, a Kisstadionba. Azóta újabb három év telt el, igaz új lemez nélkül, és most újra itt voltak Budapesten. Fellépésük most is sok rajongónak metál-ünnep” volt, a 2003. Summer Rocks fesztivál nyitó aktusa. A fény. Az előtte lévő fellépők nevei eltörpültek és mindenki szeme előtt a Maiden név lebegett, talán nem véletlenül.
  
  A Summer Rocks fesztivál első napja a hatalmas érdeklődés miatt az eredetileg meghirdetett Pecsából átkerült a hatalmas tömegeket befogadni tudó, többnapos hőségtől meggyötört Kisstadion betonkohó-katlan szarkofágjába”. Ez a látszatprobléma ezen az estén senkit sem zavart. Sem az első sorokban, sem a tribünökön helyet foglalók körében.
  A kezdeti 16 órás kapunyitást a Maiden beállása miatt későbbre halasztották, majd egy órával. A bejáratnál szokvány ellenőrzések után az elő-területen türelmesebb és a türelmetlenebb halandók egyformán szomjoltóként sört mert más alkoholos nedű nem volt kapható fogyasztott a stadion vendéglátó ipari” egységeinél. És várta a bebocsátást. Nyitó aktusnak a Demonlordot majd a Wisdome-ot láthatta a nagyérdemű. Mindkét zenekar friss eresztés a Maidenhez képest , majd az Angliából érkezett Stray trió tisztelte meg a hazai közönséget rock és blues-os, látványosan lapos, és egy kicsit avítt hangulatával. Ez annak a majd 33 évnek és tagváltásoknak tudható be, mely felemésztette a zenekar motorját. Igaz, hogy alakulástól számítva 17 albumot tettek le a showbiz” és a rajongók asztalára, és ezzel együtt is rengeteget koncerteztek szerte a világban. De most valahogy nem tudták a hazai közönséget lázba hozni produkciójukkal, pedig a zenészek megtették a magukét. Ezt a látott 45 perces produkciót a hazai közönség csak hevenyészett tapssal honorálta - valószínűsítem, hogy először és utoljára látogattak el hozzánk.

  És az ezen a napon az utolsó és egyben sokunk számára az alapkő, a Maiden jött! Ráadásokkal együtt majd 120 izzasztó percben fogyasztotta le a zenészeket, közönséget, ideges Waltonosokat, és a több 10000 wattal dübörgő hangfalakat, valamint a kifeszített színpadi díszletnek szánt Eddie-ket a vásznakról letekintve.
  
  A koncert bevezető intrónak szánt The Number of the Beast”, és ezzel együtt a 666” felirat megjelenése méltán izzította be a hazai metál közeget. Élvezet volt látni föntről ezt a látványt. Olyan magával ragadó volt, ahogy ezerszám együtt mozdultak a kezek és fejek az ismert dallamokra. És az is, hogy kevésé fényezték” és kapott erőre a legutolsó, 2002-es Brave New World” albumuk anyaga. Helyette a nagy klasszikusokat részesítették előnyben.
  
  A hiánytalan estének meghatározója volt a valaha megirt elhangzott Maiden dalok. Albumok albumok után jöttek sorra, a háttér ennek szellemében változott meg, jelentek és tűntek el a láthatárról.
  
  A The Number Of The Beast (1982); The Trooper (1993), Die with Your Boots On (1993), Brave New World (2002), The Clansman (1998), Hallowed By Thy Name (1982), Fear Of the Dark (1992), The Clairvoyant (1986) és a záró akkordként elhangzó Run the Hills (1982). Ezek a dalok adták ez egész esti koncert gerincét. Ebbe a programba építettékbe azt a néhány talán nem annyira népszerű alkotásukat is, mint a The Wicker Man (2002), Revelations (1993), Heaven Can Wait (1986) és stb. De nem akarom lehúzni ezeket a dalokat, mert ezekkel tudott eggyé válni ez a Stadionbeli koncert is, sokunk örömére.

  Ennél a koncertnél nem volt és nem lehetett bizonytalansági tényező. Mert aki végigkövette a Maiden munkásságát, az tudta, hogy csak jóra számíthat, és eljött egy hatalmasat bulizni, és vele együtt egy jót izzadni a sörárusok nagy örömére. Az egész Maiden kiváló hangulatban nyomta végig a bulit és ezt érezte az egybegyűlt nagyérdemű is. Nemcsak az egész összhang volt fantasztikus, hanem a tagok is, akiket a színpadon láthattunk: Bruce (ének), Steve (basszus), Adrian, Janick, David (Gitár), Nico (dob). Az egész csapat lenyűgözően lehengerlő bulit kreált. Melyre nem csak az első sorokban pörögtek vadul a Maidentől megittasult rajongók, hanem az egész stadion területén szinte mindenki. Nem volt hely, ahol ne láttam volna csápoló, táncoló, éneklő arcokat. Ülőhelyektől egészen az első sorokig itt legalább vizet kaptak pohárban az előrelátó elsősegélyesektől a szomjazók.
  
  Az egész stadion Maiden lázban égett. Hogy újra láthattuk az összehasonlíthatatlan hangú Bruce-t és társait, akivel újra teljessé vált ez az egész Maiden világ, helyére került a látvány és az egész globális Maiden hangzás. A minden”, a Maiden legenda.
  
  És a kötelező ráadás blokk előtti utolsó Iron Maiden” számban hatalmas méretűre duzzadt ízléstelenül komolytalan formára legyártott/kialakított Eddie jelent meg, felfújódva, villódzva, füstölve, vicsorgó állkapoccsal és kettészelt koponyatetővel billegtette magát, hogy legvégül megkapja azt a csirke méretű” vörösen pulzáló agyát. Valamint a látványos térdelések, méteres ugrások, Eddie-k és az angol lobogó, és gitár-halál”, hogy csak a legfontosabb vizuális látványosságot emeljem ki a Maiden hatalmas színpadi tárházából.
  
  Szűnni nem akaró taps után újabb három számmal ajándékozták meg a közönséget: Bring your Daughter to the Slaughter”, 2 Minutes to Midnight”, és a legutolsó elhangzó stadionbeli szám a Run to the Hills” volt, mely végleg megpecsételte a búcsút. Maradt még néhány repülő dobverő, pengető zenekari ajándéknak és a csendes távozás. Valamint egy ősszel megjelenő új Iron Maiden album, melyet így ismeretlenül is mindenki figyelmébe ajánlok!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: