szerző: TokiDanko Jones, The Biters 2011. december 6. , Budapest - Dürer Kert
Danko Jones szinte már hazajár Magyarországra. Korábban évente a Szigeten, aztán idén a SZIN-en, majd most a Dürer Kertben is fellépett, ahol ezúttal sem kaptunk tőle mást, csak színtiszta rock and roll-t, önfényezést, valamint igazi tapló beszólásokat. A trió mostani útja során a The Biters biztosította a bemelegítést, akik mintha a 70-es évekből érkeztek volna egy menetrend szerinti időgéppel.
A csapat tagjai teljesen egyforma hajviselettel, a Ramones-t idéző öltözékben tolták le a szettjüket, mely könnyen befogadható és ezzel együtt kissé unalmasnak is titulálható zenét rejtett magában. Ez a fél óra leginkább csak arra volt jó, hogy megállapíthassuk: még mindig léteznek olyan bandák, akik a szerint is élnek, amiről és ahogyan zenélnek. Merthogy a The Biters-ről az eredetiség hiányának ellenére is lerítt, hogy a garage/glam életérzés a mindennapjaik része. Sokszor viszont olyannyira ismerős dallamokat játszottak, hogy az embernek már-már az volt az érzése, hogy egy feldolgozás-zenekarral van dolga.
Annak ellenére, hogy a Danko Jones már négyszer is fellépett hazánkban, így ötödikre sikerült először egy klubba csábítani a színes bőrű rock & roll fenegyereket és társait. Dankoék nem bízták a véletlenre a kezdést, így hát a Rock Shit Hot után az AC/DC I Want You című dalára robbantak be igazán, majd szép lassan leporolták az összes lemezük legjobb dalait. A legutóbbi, Below The Beltről az I Think Bad Thoughts, a Had Enough és a Full Of Regret sorakozott fel, de a korábbi anyagok legjobbjai sem maradhattak el. A Forget My Name, a Caramell City vagy a First Date is telitalálatnak bizonyult, ahogy a Lovercall, Code of the Road, My World Is Empty Without You (feldolgozás) záró hármas is rendesen átmozgatta a 3-400 látogató vérmesebbjét.
Az a helyzet, hogy Danko Jones nem tartozik a legizgalmasabb zenészek közé, még ha azért megbízhatóan szállítja is a jóféle, tökös rock and roll dalokat. Ami miatt sokkal inkább kiérdemli a figyelmet, az az, ahogy mindig képes megragadni a közönség figyelmét pusztán az átkötő szövegeivel, vagy az arcjátékával. Mikor anno először láttam őt a Szigeten, egy borzalmasan unszimpatikus embernek könyveltem el, de koncertről koncertre (évről évre) egyre inkább belopta magát a szívembe. Egy Danko-buli már akkor is megéri a pénzét, ha Jones pofázását kell hallgatnunk elejétől a végéig. Ezúttal sem fogta magát vissza különösebben, de azért volt egy olyan pillanat, ami elárulta, hogy a tökös legény nem is annyira tökös, mint azt magáról mutatja. Történt ugyanis, hogy Mészáros Dóra (ex-pornós) aka Dora Butcher (rock DJ) a közönség soraiban egyszer csak felhúzta pólóját és hatalmas szilikon kebleit a közönségre, és persze Dankora zúdította (jó, azért a melltartó maradt). Mikor ezt főhősünk meglátta, láthatóan zavarba jött, majd azért a lehető legtöbbet kihozva a szituációból, még annak a bizonyos melltartónak a belső díszítésére is kíváncsi lett volna, de inkább belehúzott a következő dalba. Mint számtalanszor, most sem teljesen volt megelégedve az őt éljenző tömeg aktivitásával, de mostanra már volt alkalmunk kitapasztalni, hogy nála mindez csak show, személyében egy rendes fazon feszül a színpadon talpig feketében csak éppen tud ő nagyon bunkó is lenni.
Még szinte ki sem hevertük ezt a bulit, mikor jött a bejelentés, hogy a zenekar a jövő évi Hegyalja fesztiválon is ott lesz, így sorozatban hatodszor is megcsodálhatja majd őt a magyar közönség. Reméljük, Danko Jones addig sem veszít a lendületéből és készül néhány ordenáré poénnal a két szám közti tizenöt perces szünetekre.
05:30
