szerző: TokiAmon Amarth, As I Lay Dying, Septic Flesh 2011. november 21. - Budapest, Club 202
Az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb turnéját köszönthettük a Club 202 falai között, hiszen ritkán van olyan, mikor egy svéd viking metal banda, egy amerikai keresztény metalcore csapat és harmadikként egy görög death metal horda áll össze. Mivel viszont a szóban forgó körút szereplői az Amon Amarth, az As I Lay Dying és a Septic Flesh voltak, félre is tehettük ellenérzéseinket, hiszen műfajuk legjobbjai közé tartoznak a fent említett nevek.
Ez a ritkának mondható felállás meglehetősen jó hatással volt a jegyeladásra is, hiszen szép számú közönség gyűlt össze ezen a rideg novemberi estén a városszéli klubban, közel teltházat produkálva. Az épület előtt mostanság nem megszokott módon még sorba is kellett állni, így a Septic Flesh első dalát a szabad ég alól hallgattuk. Aztán beljebb érve már közelebbről is konstatálhattuk, hogy a hangzás bizony kicsit üres a görög csapat szettjének kb. fél órája alatt. A már megszokott módon turnégitárossal felálló banda főleg a legutolsó lemezére koncentrált így a hat dalból álló szettet a The Vampire from Nazareth, a We, the Gods, a Pyramid God, az A Great Mass of Death, az Anubis és a Five-Pointed Star tette ki. Bár sok idejük nem volt, de a tömeg kellő lelkesedéssel asszisztált a görögöknek, akik bár szigorú tekintettel zenéltek végig, de a folyamatosan éljenzés miatt valószínűleg jól is érezték magukat a színpadon.
A kiírt időponthoz tökéletesen illeszkedve lépett színpadra az idén fennállásának már tizedik évfordulóját ünneplő As I Lay Dying, akik szerencsére azért 1-2 évente útba ejtik Magyarországot. A jeles évforduló alkalmából egyébként Tim Lambesis-ék egy Decas névre keresztelt jubileumi kiadványt is piacra dobtak, mely feldolgozásokat, remixeket és néhány új dalt tartalmaz. Viszonylag baráti áron felmarkolva a lemezt még nagyobb várakozással tekintettünk a show elé. Bár a nyitásként eljátszott Within Destruction megszólalása hagyott némi kívánnivalót maga után, később már egy szavunk se lehetett a hangzás minőségére. Lambesis-ről nemrég olvashattuk, hogy nagyon komolyan veszi az edzéseket és a helyes táplálkozást a turné alatt, ami rendesen meg is látszik a külsején. Remek hörgései és üvöltései viszont változatlanul megmaradtak, így félelmetesen jól szóltak az olyan dalok, mint a The Sound of Truth vagy az Upside Down Kingdom. Szintén kissé beújított külsővel állt színpadra a gitáros, Josh Gilbert is, aki mostanában Year One nevű bandájával egészen más irányba is kacsintgat, de akárcsak ott, az As I Lay Dying soraiban is élvezet hallgatni remek hangját. Személyes kedvenceim is felcsendültek az este során, így az An Ocean Between Us és a Nothing Left is terítéken volt, míg a nézőtéren a kötelező ´wall of death´ okozott ütős pillanatokat.
A svéd Amon Amarth is szinte évente visszatér hozzánk, amely nyilván örömteli dolog, azt leszámítva, hogy most egy meglehetősen felejthető albummal a hátuk mögött érkeztek Budapestre. A Surtur Rising ugyanis egy pillanatnyi frissességet sem hordoz magában, az önismétlés viszont hamar unalomba fullad. Szerencsére Johan Hegg és csapata a koncertet megelőző este a Sir Lancelot lovagi étteremben kellőképpen felfrissíthette magát, mert felejthető album ide vagy oda, élőben minden Amon Amarth tétel vadul szokott szólni. Végül is ezúttal sem alakult nagyon másképp a molekula, azt leszámítva, hogy legújabb nóták bizony élőben sem hordoznak magukban több izgalmat, mint otthon hallgatva azokat. Mindenesetre voltak nagyon erős pillanatai a közel 100 perces fellépésnek, ide sorolandó az olyan remek dalokat, mint a The Pursuit of Vikings, a Death In Fire vagy a legjobb időkből származó Ride For Vengeance. Az új lemez mellett szerencsére a Twilight Of The Thunder God és With Oden On Our Side is képviseltette magát néhány tétellel, tehát mindenki megkaphatta a maga kedvencét. Természetesen a ráadás sem maradhatott el, így a Twilight of the Thunder God és a Guardians of Asgaard zárta ezt a tartalmas éjszakát.
Habár mindhárom zenekar koncertje kellemesre sikeredett, azért véleményem szerint az As I A Lay Dying volt a legjobb formában, de érdekes volt egy ilyen különleges vegyítésű turnén a másik két fellépő koncertjét is végignézni. Még több ilyet és akkor nem lesznek ürességtől kongó koncerttermek a jövőben.