szerző: mogyoroKóla, puska, sültkrumpli (Bowling for Columbine) Hazai bemutató: 2003. június 26.
”Átlagos amerikai reggel volt: a farmer kiment a földjére, a tejesember kiszállította a tejet, az elnök pedig lebombázott egy újabb országot, melynek a nevét ki sem tudjuk ejteni.”
Azt már régóta sejtem, hogy Amerika beteg ország. S nemcsak beteg, hanem fertőző is. Az erőszak a fő mozgatórugója, s ha teheti, más országokat is magával ránt. Egy idézetes könyvben olvastam egyszer - természetesen amerikai mondás: Lépj be katonának, járj szép tájakra, ismerkedj meg érdekes emberekkel és öld meg őket!
Úgy néz ki, nem csak a kívülállónak tűnik fel, hogy valami nem stimmel a mai világ vezető országában, hanem már némely amerikai is keresi a választ, miért lett hazája a fegyverrel elkövetett gyilkosságok statisztikáján szinte behozhatatlan előnnyel első. A szabad fegyvertartás? A munkanélküliség? A véres történelem? A fekete és spanyol kisebbségek nagy lélekszáma? Természetesen a végső konklúziót a nézőnek kell levonnia a filmből. Elsősorban az amerikai nézőnek. Én nem vagyok az, s a film megtekintése után azt kell mondanom, hogy hála az Istennek ezért.
Eddig nem hittem volna, hogy egy dokumentumfilmet - ami nem a hagyományos értelemben vett állatokról szól -képes vagyok végigülni. Tévedtem! Ezek szerint eddig nem találkoztam jó dokumentumfilmmel, elsuhant mellettem, s ha a kötelesség nem diktálja, akkor ez is kimaradt volna, s nem is lennék tisztában azzal, hogy mit is vesztettem. Érthető, miért kapta meg Michael Moore ezért a filmjéért számos más díj mellett 2003-ban a Legjobb Dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat, illetve a Legjobb Külföldi Film César-díját. De nem értem, hogy hogy engedték Amerikában bemutatni. Az egykori Ben Hur Charlton Heston nimbusza összeomlik, a nézők tömény számadatok és képek segítségével szembesülnek az amerikai nemzet világelnyomó törekvésének áldozatainak mennyiségével, tükörben nézhetik saját félelmüket, s összehasonlítást nyerhet a néző, hogy ugyanarról miként gondolkodik egy kanadai és egy amerikai, megláthatják, hogy lesz az amerikai életforma „mellékterméke” egy hat éves gyilkos. Pedig Michael Moore kérdése egyszerű - és merész -:”Lőfegyver-bolond nemzet vagyunk-e, vagy egyszerűen csak bolondok?”.
Ritkán mondok ilyet, de ezt a filmet nem szabad kihagyni! Néhol fanyar, morbid humorral mutatja be az eseményeket, néha a véres valóság könnyeket csal ki a néző szeméből. Nem azt a jóléti Amerikát látjuk, amit oly sokan irigyelnek, amilyennek sokan szeretnénk Magyarországot is látni. Itt az álomország egy sötét realitását ismerhetjük meg egy oknyomozó dokumentumfilmben, ahol megszólalnak a fegyvertartást támogatók és ellenzők képviselői, előadhatják indokaikat, reagálhatnak arra a kérdésre, miért lesz annyi amerikai ámokfutó gyilkos.
Írta: Michael Moore Zene: Jeff Gibbs Animáció: Harold Moss Rendezte: Michael Moore Szereplők: Michael Moore, George W. Bush, Bill Clinton, Charlton Heston, Marilyn Manson és sokan mások