szerző: PodravkaDerozer (ITA), Böiler, Fekete Hetes, Ex Costa 2003. május 13. Vörös Yuk
Ex Costa, Fekete Hetes, Böiler
Felfokozott hangulat előzte meg a Madbutcher Records jelenlegi legnépszerűbb csapatának a Derozernek a hazai bemutatkozását. Bár az említett streetpunk és ska muzsikákra szakosodott német kis kiadó nem éppen legismertebb csapata érkezett a Vörös Yukba, de hát a név kötelez. Arról nem is beszélve, hogy Mike a kiadó főnöke személyesen is ellátogatott jó néhány tucat bakelit és cd ritkasággal a kosaraiban erre a bulira. Amíg az Ex Costa játszott és szállingóztak a népek, éppen ezzel a rengeteg ritka vagy számunkra nem minden napi látvánnyal ismerkedtünk és fájdítottuk a szívünk.
Az exkosták” mostanság rengeteg bulin felléptek, és itt is írtunk róluk néhányszor, most tekintsünk el az ismétléstől. Számomra az est kellemes meglepetése a Fekete Hetes fellépése volt. Végre sikerült egy-két mondatnál többet kiragadnom a szövegekből (bár még így sem állt össze a kép), és meglepően egységesen és tisztán szóltak. Egyaránt volt ska-punk, streetpunk és kicsit elvont hardcore rész is, természetesen a most már elmaradhatatlan feldolgozásokkal együtt (Rancid, Dropkick Murphys).
Ha streetpunk zenekar, akkor nem maradhat ki a Böiler sem az előzenekarok sorából. Szerencsére hamarosan elkészül az első teljes értékű nagylemez, így otthon ki lehet majd elemezgetni a koncerteken alig-alig érthető szövegeket. Zeneileg megint odacsaptak a srácok, és az összesereglett skinhead keménymagnak köszönhetően voltak együtténeklések, természetesen itt is a bulik elmaradhatatlan slágereire, (Zugló Belongs To Me, Utolsó Villamos). Így utólag, végre lemondható, hogy Pesten is van akkor hangulat Böiler koncerten, mint vidéken, ahol jóval ritkábban fordulnak meg
Derozer
Őszintén szólva kicsit bajban voltam, hogy mit is írjak a Derozer koncertjéről, mert részemről csalódás volt ez a fellépés, főleg azok után, hogy az általam hallott cd sokkal jobb élő produkciót ígért. Ezzel szemben sablon punk muzsika, unalmas egyöntetűséggel. Igaz, amit játszottak az technikailag teljesen rendben volt, az énekesnek van hangja és érdekes az olasz nyelv, a basszeros fölöttébb idióta arcokat és pózokat mutatott be, szóval így nem is lett volna semmi gond a csapattal, de hát a zene az egy órán keresztül ugyanaz volt. Ez talán azzal magyarázható, hogy a Derozer egy-egy száma egy fotó az életükből. A pillanatnyi benyomás által született szövegek, amik csak egy-egy életrészletet mondanak el a hallgatónak, ugyebár elég sebtiben készülnek, és a fiúk a zenét sem cifrázzák túl Szellemiségében, gondolkodás módjában igazán szimpatikusak voltak a srácok, otthon is remek hallgatni való, csak koncerten kicsit több kell a boldogságunkhoz.
Összegezve: az est meglepetése a Fekete Hetes, az est koncertje a Böileré volt. Hamarosan érkezik a Scrapy is a Vörös Yukba, ami viszont garantáltan egy óra tánc és éneklés lesz.