szerző: BarnaScorpions 2011. június 6., Papp László Budapest Sportaréna
A németországi Scorpions úgy döntött, hogy befejezi sikeres pályafutását, és egy búcsúturnéval köszön el rajongóitól. Ezen turnénak a magyar közönség nagy örömére hazai állomása is volt, így a Papp László Budapest Sportarénában lehetett búcsút inteni a hannoveri hard rock legendának.
A bemelegítő szerepet a Back II Black énekesének (Bebe) hard rock projektje töltötte be, azonban érkezésemkor már a Scorpions hosszúra nyúló átszerelési szünete tartott. A tekintélyes méretű tömeg türelmesen várakozott a fokozatosan elsötétülő teremben, hogy aztán egy majd két órás best of műsorral búcsúzhasson a zenekartól. Az 1965-ben alakult banda egy 17 dalból (plusz gitár és dobszólóból) álló profi, de meglepetés nélküli szettet prezentált. A Lovedrive és a Love At First Sting lemezek közötti időszak volt a fókuszban, de természetesen újabb dalok is helyet kaptak (pl. Sting In The Tail, The Best Is Yet To Come) a programban. A zúzós hard rock nóták izmosan dörrentek meg, a Blackout, a Dynamite és a koncertet záró Rock You Like A Hurricane kiválóan képviselte a zenekar durvább oldalát. Emellett a Scorpions ismert a balladáiról, a koncerten természetesen több ilyen nóta is képviseltette magát, elég a Send Me An Angel-t, a Holiday-t, a Still Loving You-t, és a mindenki által ismert sláger Wind Of Change-et említeni. Ezeknél az egyébként még mindig kiválóan daloló 63 éves Klaus Meine rendesen megénekeltette a közönséget is, sokszor több körben szóltak a refrének a színpad előtt a nóták befejezése után. A banda tagjai éltes koruk ellenére folyamatosan mozogtak a deszkákon, a zenekar alapító Rudolf Schenker és Matthias Jabs gitárosok nem egy ízben mászták meg a több elemből álló színpadképet, és jöttek előre Klaus-al együtt a közönségbe nyúló színpadnyelvre. Élvezettel, felszabadultan játszottak, amely jellemző volt az amerikai származású dobos James Kottak-ra is. A magasban helyet kapó dob szetten folyamatosan nyomatta a showt a figura, bemutatva az amerikai szórakoztatóipar remekeire jellemző fordulatokat. A Kottak Attack nevű dobszólós magánszáma a háttérvetítéssel együtt volt élvezetes, amelyen ő volt a főszereplő a zenekar megelevenedő albumborítóiból kreált kisfilmben. Egyébként alapvetően a hangsúly inkább a látványon volt, mint a technikás doboláson. Kottak mellett Matthias kapta a másik magánszámot, a Six String Sting nevű műsorszámban virgázhatott gitárján. Többségében is ő játszotta a szólókat, Schenker mester inkább a ritmusgitározással és a háttér vokálokkal gazdagította a produkciót. A koncert hangzására nem lehetett panasz, legalábbis ahol én ültem, ott arányosan, bár néha kicsit gitárszegényen szólaltak meg a nóták. A látvány és a fények abszolút rendben voltak, a nóták alatt hangulatos klipek pörögtek a háttérben és a zenekar tagjait is láthattuk közelről a kivetítőn (ebből azért lehetett volna több a távolból kuksoló rajongókra gondolva). A közönség is odatette magát, egy igazán hangulatos búcsú buli kerekedett a 2 órás koncertből.
Mindenki elégedetten vehetett búcsút a német hard rock öregektől, ugyanis egy profi, látványos, élvezetes show-al szórakoztatták rajongóikat utolsó magyar fellépésükön. És ugyan koncerten nem láthatjuk őket többet, otthon mindig elő lehet venni a lemezeiket.
20:00
