beszámoló [koncert]  2003. június 10. kedd   12:13

nincsen hozzászólás

  Este 7-re értem a helyszínre, a Mega Pubhoz, de ez korainak bizonyult, ugyanis a hely még zárva volt, de nem is nagyon lézenget a környéken még túl sok potenciális koncertlátogató sem. Mivel úgy tűnt, még jó darabig kéne várni a kapunyitásra, úgy döntöttünk feldobjuk az egyik környékbeli szocreál kiskocsma forgalmát. Mikor 8-ra visszaértem már gyülekeztek páran és rövidesen a kaput is megnyitották. A beléptetés elég szigorú volt, minden táskába belenéztek és volt egy repülőtéri fémdetektor is (gondolom az ominózus anti-parádés incidens miatt). Én egyébként azóta nem jártam a Megában, úgyhogy eléggé meglepett a színpad felépítése: majdnem két méter magasra emelték, elég furcsán nézett ki.
  
  A kezdésre nem kellett sokat várni, negyed 10-kor a húrok közé csapott a székesfehérvári Cadaveres De Tortugas. Igazából senki sem értette mit keres ez a zenekar a Misfits előtt és ez érződött a koncert hangulatán is. Kb 10-en beálltak a színpad elé heveny bólogatásba kezdtek de ennyiben ki is merült az aktivitás, amit a zenekar tagjai számok közben nehezményeztek is „mi a f*sz van?” felkiáltásokkal. Zeneileg egyébként szerintem teljesen rendben volt a produkció, egész egyszerűen ezt a közönséget nem érdekelte ez a fajta zene, nem is hinném, hogy túl sokan hallgatnának Cadaveres-t a megjelentek közül (mint ahogy pl. én sem). Röviden: ők mindent megtettek, nem rajtuk múlt.
  
  Ezután egy kb 20 perces átszerelés következett, majd színpadra lépett a debreceni Necropsia. Ami a zenéjüket illeti ők sem illettek túlzottan a képbe. Egy elég régi zenekarról van szó, akik elég ismertek hc-s körökben is, így őket már jóval többen megnézték. A szokásos gitár-basszus-dob-ének felállás kiegészült egy dj-vel is, aki két lemezjátszóval ügyeskedett. Nem volt rossz, de a hangulat itt is elég lapos volt, szintén nem a zenekar hibájából.

  Miután befejezték újabb átszerelés következett, hogy színpadra léphessen a Misfits. Eddigre már teljesen „elfelejtettem”, hogy elvileg egy punk-rock buliban vagyok, se az előzenekarok, se a közönség, se a hangulat nem emlékeztetett rá. Na meg igazság szerint nem is igazán tudtam mit várjak attól a Misfits-ként meghírdetett zenekartól, amiben csak egy tag -a basszeros Jerry- volt valóban Misfits tag. Nem mintha a többiek kisebb nevek lettek volna, a dobok mögött Marky Ramone a Ramonesből (honnan máshonnan:)), a gitárnál pedig Dez a szintén legendás Black Flag-ből. Szóval nem tudtam mit várjak, de mindenképpen érdekes koncertnek ígérkezett.
  
  Átszerelés közben lerohanták a szokásos harci díszében feszítő -bár már kissé pocakosodó- Jerry-t az autógrammvadászok, illetve az „eztnézdkivel-fényképezkedtemamúltkor” kategóriájú fotográfiák lelkes gyűjtői. Én mindig viszolyogva figyelem az ilyen jeleneteket, de Mr. Misfits szemlátomást egész jól tűrte: mindenféle gonosz anyukariogató pózokat vett fel a rajongók kedvéért és közben még csúnyán is nézett. Miután ez is lezajlott és előkerült a zenekar másik két harmada is, felkapaszkodtak a színpadra és nekikezdtek.
  
  Az első dal előtt Jerry -aki énekes híjján a frontember szerepét is ellátta- figyelmeztetett mindenkit, hogy: „semmi köpködés vagy üvegdobálás, mert abbahagyjuk”. Ebből is látszik, hogy milyen régóta nyomják már, hiszen manapság kinek jutna eszébe pusztán szeretetből és elismerésből pofánköpni kedvencét:).
  
  A legelső dalt Joey Ramone-nak küldték, a Ramones-től a Here today gone tomorrow-t. Ezután nem vacakoltak nekiláttak és sorban elkezdték darálni a régebbnél régebbi Misfits slágereket: Hybrid Moments, Teeneagers From Mars, Last Caress, Attitude, Halloween, Skulls stb. Mindezt néhány percben... Az az érzésem támadt -és a körülöttem állóknak is- mintha ma este a mennyiség és nem a minőség dominálna. De ettől függetlenül remek hangulat kerekedett, a közönség tombolt és ahogy a színpadra néztem azon gondolkodtam vajon hány századik vagy inkább ezredik koncertjük lehet ez már?:)
  
  Az első blokk után felhívták a színpadra a helyszínen tartózkodó Téglási Zoltánt (Ignite), aki ha jól tudom egy időben énekelt a Misfitsben pár koncertet. Ismét régi slágerek következtek (20 eyes, Astro Zombies stb) és szerintem zeneileg ekkor volt a legjobb a koncert, mert Jerry bácsi már nem igazán tudta úgy elénekelni a dalokat, mint ahogy azok eredetileg szóltak.
  
  Miután Téglási Zoltán visszaadta a mikrofont egy Ramones blokk következett (Pet Cemetery, KKK took my baby away, I wanna be sadated, Blitzkrieg Bop stb), aztán ismét Misfits, már az újabb albumokról.

  Lezajlott pár vicces jelenet is. Pl. az egyik ródnak a koncert alatt az volt a feladata, hogy számok között Jerry meztelen hátáról törölgesse az izzadságot. Aztán az egyik pesti „kőpunk” srác egyfolytában azon mesterkedett, hogy feljusson a színpadra, de az túl magas volt, meg a biztonságiak is állandóan lelökték mielőtt feljuthatott volna. Aztán a Misfits-es Jerry -ki tudja miért- egyszer csak felhívta a színpadra. A srác aztán ott ugrándozott össze-vissza, ölelgette a zenészeket, majdnem feldöntötte a dobot és az oldalán lógó lánc vagy mi beleakadt a mikrofonállványba, így aztán egy szám után le is zavarták a fenébe. Persze ő továbbra is ott kalimpált a basszusgitár körül és ezzel kivívta az öreg Jerry haragját, aki előbb megkérdezte a tömegtől, hogy „ez kihez tartozik” meg valami egyéb sértést is a fejéhez vágott, aztán a „Die, die my darling”-ot egyenesen neki énekelte.
  
  A számok továbbra is szinte szünet nélkül követték egymást, mindegyik kétszeres sebességgel, mintha minnél előbb túl akarnának lenni rajta. Volt még egy Ramones blokk és egy Black Flag számot is elnyomtak (Rise above), ami előtt Dez felajánlotta a közönségnek, hogy ha valaki késztetést érez rá elénekelheti, de senki sem jelentkezett. Aztán ráadásnak elnyomták egyik személyes kedvenvemet a „We are 138”-t és ennyi.
  
  Végülis nem volt rossz a produkció, főleg az ő korukban nem kis teljesítmény:), de lehetett volna sokkal jobb, ha mondjuk kicsit több lelkesedéssel játszanak, mert anélkül elég személytelenné válik az egész vagy ha már lelkesedés nincs...
  
  De azért mindenképpen megérte elmenni, mert mégiscsak három élő legendát láthattunk, itthon valószínűleg utoljára.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: