beszámoló [koncert] 2011. május 26. csütörtök 04:39
nincsen hozzászólás
szerző: TokiRoger Miret And The Disasters, Civet, New Seed 55, Cherry Bomb 2011. május 16. - Budapest - A38
A Roger Miret and the Disasters neve egyértelműen a hardcore keresztapa, az Agnostic Front énekese, vagyis Roger Miret miatt hangzik jól. Azonban aki meghallgatja a zenekar lemezeit, vagy netalántán az A38-on is megleste a bandát, az tudja, hogy a Disasters tagjai legalább annyira fontos láncszemek a gépezetben, mint maga Miret. Mielőtt azonban New York-i street punk zúgott volna a fülünkbe, három női énekessel bíró csapat is odacsapott ezen a szép hétfői hajókázáson.
Egy elég korai kezdéssel a Cherry Bomb nevű csajbanda nyitotta az estét, akiknek tagjai más formációkból is ismerősek lehetnek már a közönségnek. A lányok tökös rock n´ roll slágereket szedtek elő a nekik kiszabott húsz percben, melyeket még véletlenül sem töketlen módon adtak elő. Nem csak hogy mindannyian jól mutatnak a színpadon, de roppant energikusan képesek elhitetni velünk, hogy amit hallunk, az az övék. Pedig nem, de ezzel a ténnyel nem is kell törődni, ha gyakorlatilag egy bulizenekarról van szó.
A New Seed 55 a rockabilly vonalat képviselte az est folyamán, amelyben szintén egy női hang, Brenovics Nóra igyekezett mindenkit táncra perdíteni. Ez sajnos már azon egyszerű ténynél fogva sem jöhetett létre, hogy nagyon kevesen figyeltük a műsorukat, a többség ilyenkor még vagy meg sem érkezett, vagy a hajón kívül tartózkodott. A csapat neve egyébként még ismeretlenül hangozhat ilyen körökben, de mivel nem csak rockabilly, hanem punk elemek is jócskán ott figyelnek zenéjükben, így remélhetőleg még szemtanúi lehetünk egy látványos fejlődésnek velük kapcsolatban.
A Liza Graves és Suzi Carmichael vezette Civet hosszú ideig csak nőkből állt, méghozzá nagyon dögös nőkből. Tavaly novemberben azonban egy elég nagy váltás következett be a csapat életében, hiszen a dobos és basszusgitárosi poszton is csere történt. A jelenleg 50%-ban női, 50%-ban férfi banda a punk műfaj egy klasszikusabb ágát képviseli. Túl sok cicoma nincs a zenéjükben, viszont a 80-as évek garázsrockja elég erősen érezteti hatását munkásságukon. Az itt velük együtt átélt háromnegyed óra alatt is egy öntörvényű, trendekre, divathullámokra nem túl sokat adó csapatot ismerhettünk meg bennük. Liza torka egyébként hihetetlen erős, ahogy a kiállása is, így egyszerűen vonzotta a tekinteteket minden téren. Kár, hogy nem sűrűn találkozunk ilyen kaliberű csajbandákkal, de talán ez is növeli a mögöttünk hagyott buli értékét.
Roger Miret kisujjában van a hardcore, de azt mondom a punk zene is! Lemezen is jó persze őt és a Disasters-t hallgatni, de korántsem jön át úgy az egész, mint itt élőben. Az itt eljátszott szerzemények a személyisége egy kicsit lazább oldalát képviselik, de szinte öröm hallgatni, ahogy egyre másra remek dallamok (!) követik egymást. Egyébként az elmúlt évek terméséből jócskán tudtak szemezgetni, viszont talán egyik dal sem ütött akkorát, mint a My Riot/We´re Gonna Find A Way duó. Az itt tapasztalt pozitív fejetlenség talán még az 1984, na meg a végén elnyomott két Agnostic Front-szerzemény, a Gotta Go és a Crucified alatt volt tapasztalható. Utóbbiak egyébként jókora meglepetésként hatottak ránk, nekem speciel meg sem fordult a fejemben, hogy ezeket is hallhatom majd ezen a napon élőben. Velem ellentétben viszont a közönségből sokan számítottak rá, és így nem csak tiszteletadásra volt jó az a sok Agnostic Front póló a küzdőtéren. Talán emiatt, meg úgy egyébként is, még jobban várós egy újabb Agnostic-buli itthon, amire júliusban Pécsett lesz is lehetőségünk.