szerző: AnnaVisual Kei avagy a látszat néha csal Eve of Destiny 2003 május 15, Marco Polo Club
Fél 9 tájban érkeztem le a MPC pincehelységébe, ahol a kíváncsiságtól feszülő, közepes méretű tömeg már közepes hangerővel zsongott. A kellemes hangulatú, kovácsoltvas, tégla és fa design-ú hely régóta ad otthont a dark-industrial-goth-electro stb. zenéknek és közönségüknek. Számos sikeres koncertet és klubrendezvényt hord már hátán a hely, és a május 15-ei volt a következő a sorban.
Várakozással teli néztem szét a goth ruhákban feszítő emberektől morajló pincében, majd hamarosan megpillantottam az első hús-vér, eredeti Visual Kei japán porcelánbabákat, a híres Eve of Destiny - szintén japán, elecrto-goth zenekar előszeleként. Néhányuk a koncertteremben szorosan a színpad elé betonozta magát, és mint később kiderült, a koncert végéig semmi sem mozdíthatta őket el onnan. A hölgyek úgy általában duzzadtak a csipkétől, PVC-től, fodroktól, barokk hangulatú ruháktól, kosztümöktől és hajdíszektől, ám nem csak feketében, hanem rózsaszínben, lilában vagy más élénk színekben egyaránt.
De hová is csöppentünk? Az EoD egy japán Visual Kei banda, melynek alapító tagjai Haruhiko Ash, a The Zolge nevű punk zenekarból és Közi, a jóval ismertebb Malice Mizer J-rock bandából. Az EoD 1998-ban jelent meg a zenei égbolton, mikor első nagyközönség számára rögzített hanganyaga a Cleopatra The Black Bible albumára Desperado néven felkerült. Ez időre visszatekintve Haruhiko-ék számára nem az „élőben hódítás” volt a cél, mégis, mikor a 8. Wave Gotik Treffen-en felbukkantak, előadásuk igen kedvező visszhangra talált. 2002 tavaszán aztán az EoD megismételte sikerét a 11. WGT-n és az Easter Goth Valley-n, ám ekkor Haruhiko oldalán már nem más, mint a super-visual J-rock Malice Mizer tag, Közi gitározott. E rejtélyes kombináció mind az EoD, mind a M.M. rajongókat meglepte, akik egész Európából Németországba sereglettek, és nem csalódtak abban, amit láttak.
De ugorjunk vissza kicsit az időben... A Visual Kei a 80-as évek elején alakul ki, kb. az X-Japan együttessel. Elsősorban férfidominancia jellemzi, de a V.K. bandák egyes tagja(i) női szerepben jelennek meg, a megtévesztésig nőnek vagy porcelánbabának öltözve, mások futurisztikus vagy kifejezetten androgün külsővel, melyet mindkét esetben hasonló viselkedés kísér. 1992-től a leghíresebb japán V.K. zenekar, a Malice Mizer egyes tagjai japán hadviseletben és a Harlequin babák stílusában öltözködnek, 17. századi kosztümjeik, barokk, csontfehér, fűzős babaruháik a dekadencia minden jegyét magukon viselik.
De vajon a gondosan kivitelezett külső hasonló belső tartalmat takar? Nos, a Visual Kei, nevéből adódóan, elsősorban küllemre utal, kevésbé zenére. Bár a goth-punk-electro-industrial zenék fúzióját a növekvő szubkultúra művészei egyénivé teremtik, folyamatosan újradefiniálják, így a Visual Rock tűnik a leginkább állandóan változónak az összes ázsiai zenei stílus közül, mégis, ez a stílus a Cospaly-ért (Costum Play) azaz a kosztümhordásért él(-hal). Nem meglepő hát, hogy a J-Rock rajongók túlnyomó többsége lány, az együttesek tagjai pedig vonzó - azaz androgün - külsejű férfiak, vastag sminkekkel és póthajakkal, minimum 10 centis emelt talpú cipőkkel valamint egyéb kiegészítőkkel.
De kanyarodjunk vissza aktuális Visual Kei élményünkhöz... A MPC-ben fél 10-et ütött az óra, mikor a kíváncsi tömeg erőteljesen a koncertterem felé kezdett áramlani. Elöl az EoD rajongók, határozott céllal, kiket a dark-goth zenében járatos, ám japán téren hiányosságokkal rendelkező, de azért még mindig tudatos közönség követett. A termet a bejáratig pedig a szintén nem csekély számú kíváncsi vendég töltötte meg, részben laikusan, tágra nyitott szemekkel az egészen új élmény befogadására, részben kritikusan, merthogy milyen is lehet egy banda, amit egy porcelánbaba meg egy punk alkot?!
10 óra körül megtudtuk: először Haruhiko frontember lépett színpadra üdvrivalgás közepette, akit a gitáros Közi követett, persze utóbbit fogadta nagyobb taps és fütty, ne lepődjünk meg tehát, ha az elkövetkezendő időkben a stílust befogadó helyeken fehérre sminkelt, PVC inges-gatyás-nyakkendős srácokkal találkozunk - a magyar Közi-utánzatokkal. Az EoD a Nervous and Innocence -al kezdett, a Promo CD mind a 4 számát eljátszotta és a nem több mint 45 perces műsorból nem maradt ki a híres Desperado sem, valamint még néhány dal a készülő új albumról. Az első döbbenetéből ébredő tömeg egy része nagyon élvezte a bulit, minden szám után lelkesen fütyült és tapsolt, mások inkább csak füleltek A srácok elég egykedvűen játszottak, hűen az elecrto-goth stílusjegyeihez, agresszív, feszes tempóban ledarálták a fent említetteket, megtoldották még egy csöpp ráadással, majd az utolsó szám lendületével leugrottak a színpadról és eltűntek a színfalak mögött. Megszólalt a clubzene, és a tömeg oszlani kezdett
Egészében véve a MPC fennállásának egyik legérdekesebb és élménydúsabb koncertjében lehetett részünk, s nem utolsó sorban (legalább) egy tapasztalattal lettünk gazdagabbak: aki Visual Kei koncertre indul, jobban teszi, ha a szemét kerekíti s nem a fülét hegyezi, mert a látszat néha csal.