szerző: BarnaHaggard, Crow 7, Ideas, Leecher 2011. május 7., Budapest, Almássy Hall
A német Haggard a nagyzenekaros szimfonikus metal nagymestere, és most már harmadik alkalommal adtak egy nívós hangversenyt hazánkban. A ritka koncerthelyszínnek számító Almássy Téri Szabadidőközpontban helyet kapó rendezvényen a hazai Leecher és Ideas, valamint a germán Crow 7 melegítette be a közönséget a főattrakcióra.
Amikor az ódon művelődési ház koncerttermébe érkeztem, már az Ideas állt a színpadon, így a csellós Leecher fellépése ezúttal nekem kimaradt. Az Ideas a hazai énekesnős metal színtér egyik megbízható képviselője, az 1994-ben alakult tatabányai banda idén már a hatodik nagylemezét adja ki Őrizd a szíved (Hide your heart) címmel. Ennek megfelelően kellő színpadi rutinnal, magabiztosan vezették elő a sokszor elég markáns Nightwish hatással felvértezett dalaikat. Kun Anita meggyőzően énekelt, és a hangszeresek is jól teljesítettek. A jól megdörrenő hangzással prezentált dalok között már az új lemezről is felbukkant több nóta a régi számok mellett.
A kellemes Ideas fellépés után a német Crow 7 már a színpadra kerülő figurák gyanús küllemével rossz előérzetet keltett. A kis óvodás foglalkozás minőségi színvonalán kivitelezett arcfestéssel, színes kontaktlencsével felturbózott arcok láttán valamilyen trve gótikus csodára számítottam (mert azért pandamaci black metalt csak nem raknak a Haggard elé), ehelyett egy régisulis rádiórock zörgött a hangfalakból, amint belecsaptak a húrokba. A zene talán nem volt olyan katasztrofális, mint azt a pózoló zenekari tagok láttán előre sejteni lehetett, de nem is kecsegtetett túl sok jóval. Elcsépelt, jellegtelen klisék, hamiskás, közepesen gyenge muzikális produkció és irritáló előadásmód. Tömören ennyivel lehetne jellemezni a 2005-ben alakult, 2 lemezt kiadott bandát. Javaslat: menjenek el inkább szénbányába dolgozni, vagy álljanak kőművesnek. Vagy ezen túl többször jussanak el a próbateremig, ne ragadjanak le a sminkszobában.
A müncheni Haggard 1991-ben még death metal bandaként kezdte pályafutását, de a zenekarvezető Asis Nasseri egyre inkább a szimfonikus, komolyzenei hatások felé fordult, és 1997-es debütáló nagylemezük már kiművelt, nagyzenekaros metal zenét tartalmazott. A 10 fő feletti létszámmal működő banda 4 albumot alkotott eddig; az Asis zsenijén alapuló összetett, komplexen hangszerelt szerzemények megalkotásához bizony sok idő szükségeltetik. Amióta a 2005-ös Gothica fesztiválon először láttam őket, az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy élőben is képesek lenyűgözően megszólaltatni epikus kompozícióikat. És ahogy két és fél évvel ezelőtt a Diesel klubban, úgy most az Almássy Téri Szabadidőközpontban is képesek voltak a színpadi varázslatra. Az ezúttal 12 tagból álló kamarazenekar tökéletes hangzással, maximális zenei alázattal adta elő a fennkölt és egyben zúzós dalokat. Az egyre kerekebb formát öltő Asis tökéletes karmesterként vezényelte le a fellépést: hibátlan gitárjátéka mellett a brutális hörgéseket is meggyőző erővel közvetítette. A basszusgitáros Giacomo, a gitáros Claudio hozták a fémesebb témákat, de nem csak ők rázták vadul a fejüket, hanem a nagybőgős Ivica és a háttérben hegedülő és fuvolázó hölgyek is. Az erőteljes szopránhangon éneklő Susanne tüneményes jelenség volt a színpadon, vidámságtól sugárzó alakja mellett kontrasztként a kalapos Hans Wolf játszotta nagy szigorral a zongoratémákat. Az olajozott gépezeteként működő, egyben oldott hangulatban örömzenélő banda hatása hamar átragadt a sajnos nem túl nagy számban megjelent, de annál lelkesebb közönségre. Folyamatos taps, együtt éneklés és csillogó tekintetek jelezték a zenekar és hallgatóság tökéletes egymásra találását, amely egy közel 2 órás koncert keretében teljesedett ki. A hosszú játékidő garantálta, hogy szinte semmi sem maradt ki az eljátszott dalok közül. A Tales Of Ithiria albumot kedvelők ugyanúgy elégedettek lehettek (Upon Fallen Autumn Leaves, The Sleeping Child, Tales Of Ithiria), mint az Eppur Si Muove albumot istenítők (Per Aspera Ad Astra, Eppur Si Muove, Herr Mannelig, The Observer), vagy az And Thou Shalt Trust The Seer és Awaking The Centuries-t éltetők (Origin Of A Crystal Soul, The Day As Heaven Wept, De La Morte Noire, Heavenly Damnation, The Final Victory, In A Fullmoon Procession, Awaking The Centuries). A ráadásra visszajövő muzsikusok még egy poént is elhintettek a South Of Heaven (Slayer) számrészletével, majd az utolsó hangok lecsengése után közös meghajlással és a jövőre érkező (Grimm testvérek történetén alapuló) új album európai turnéján való találkozás ígéretével búcsúztak.
A Haggard harmadszorra is egy elbűvölően zseniális koncertet adott hazánkban, amelyben a zenei előadás, a hangzás és a hangulat egyaránt hibátlan volt. Aki szereti a nagyzenekarral előadott, komolyzenei hatásokkal felvértezett szimfonikus metal zenét, feltétlenül ajánlott megismerkednie a munkásságukkal, és persze részt vennie a legközelebbi hazai koncertjükön (amelyre remélhetőleg minél előbb sor kerül).
Szia! Köszi az észrevételeket! Én határozottan 12 főt számoltam a színpadon, a többit javítottam!
Hrvatska
2011. május 25. 11:37 #2
A Haggardék 13an voltak a színpadon. Luz nem dobolt és hölgy nem csellózott a koncerten.
A_Rita
2011. május 21. 15:39 #1
\\\"A kis óvodás foglalkozás minőségi színvonalán kivitelezett arcfestéssel, színes kontaktlencsével felturbózott arcok láttán valamilyen trve gótikus csodára számítottam...\\\"
Nekem a legkevésbé támadtak ilyen asszociációim... De abban egyetértünk, hogy én sem rajongtam értük.
06:00
Nekem a legkevésbé támadtak ilyen asszociációim... De abban egyetértünk, hogy én sem rajongtam értük. 
