lemezajánló [nagylemez] 2011. április 18. hétfő 04:54
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloSalvus: Önharckép Szerzői kiadás
Igen kellemes alkotás volt a Salvus zenekar 2008-ban megjelent albuma, a Minden Kezdet, most pedig itt a folytatás, ami az ötletes Önharckép címet kapta. Valóban helytálló folytatásról beszélni, ugyanis az előző lemez irányvonala teljes egészében megmaradt, mindössze talán valamivel kevesebb (jó értelemben vett) stílushalmozást találunk, mint korábban. A zenekar beállt az őket mindig is meghatározó prog/power metal műfaj főcsapásába, de mindig tudnak valami izgalmas színt vinni a zenéjükbe. Akárcsak az előző korong esetében, mind a külcsín, mind a zenei tartalom precíz, igényes munkára vall. A borító és a booklet Horváth Zoltán nevéhez fűződik, a felvételek pedig ezúttal is több stúdióban valósultak meg. A gitárok rögzítése a zenekar próbatermében, a dobok és az ének a Metropol Stúdióban, a keverés és a mastering pedig a szegedi Black Hole Stúdióban történt Vári Gábor vezénylete mellett, aki a Minden Kezdet albumot is felügyelte. Munkájára ezúttal sem lehet panasz, a lemez szépen, arányosan szól, minden zenész munkáját megfelelő módon ki lehet hallani.
A nyitó Amikor Elfordulsz egy kellemes rock/metal nóta, kiemelkedően jó refrénnel. Ezt a koncerteken biztosan teli torokból fogja énekelni mindenki. Bár több jó pillanat van a dalban (pl. a gitárszóló), mégis az említett refrén viszi el a hátán az egészet. A kényelmes tempójú kezdés után következik egy kifejezetten harapós szerzemény, a Noé Ébredése. Nem csak a gyors riffeknek és a sebes dobjátéknak, hanem az énektémák közé beékelődő kiabálós/hörgős vokálnak is köszönhető mindez. Ilyen már az előző albumon is volt, jó példa az előzőekben említett színesítő elemekre. A refrénnél válik melodikusabbá a nóta. Pötörke Zoltán énekét már a Minden Kezdet lemezen is szerettem, legnagyobb erénye, hogy mind a lágy, fülsimogató kiállások, mind a power metal riffek mellé megkívánt erőteljesebb hang kiválóan fekszenek neki. A Noé Ébredésében is bemutatja a képességeit, ez a szám szinten koncertkedvenc esélyes. A Nem Volt Hiába inkább a zenekar progos oldalát mutatja meg, több váltással. Ez inkább amolyan odafigyelős nóta, nem elsőre magával ragadó. A gitár- és dobmunka a legnagyobb erénye ennek a dalnak. Jön az Üzenet, amely kemény riffekkel indul, aztán egy kicsit lazább, hogynemondjam bohókásabb hangulatot üt meg. Nem lenne rossz nóta, van benne potenciál, de a már szóismétlésbe fajuló, különböző kombinációkban előkerülő „üzenet” szó már kissé irritáló egy idő után.
A Ketten Egyedül főleg a lágy dallamok és a keményebb részek váltakozására épül. Ez amúgy is jellemző a Salvus szerzeményekre. Jók a szövegek, előkerül pár igazán ötletes rímpár. Az előző Salvus lemezen ilyen téren egészen briliáns megoldásokkal találkozhattunk, most azért kevesebbszer kaptam fel a fejem a szófordulatokra. A gitárosok munkája megint kiemelendő, a súlyos döngölések mellett a szólók egyaránt figyelmet érdemelnek. Kicsit Cadaveres-es kezdéssel indul a Koszorút Fejekre, aztán felgyorsul a nóta a gitárok és a dobjáték vezényletével. A váltások között a legérdekesebb a középrésznél a keleties, cincogós gitártéma. Pötörke Zoltán basszus alapozásának is mindvégig komoly szerepe van a dalban. A refrén után egy kis rock&roll-os téma is helyet kap. Az alapvetően gyors szerzeményben felüdítőek ezek a kalandozások. A Szörny A Tükörben dalnak van talán a legkomolyabb szövegi mondanivalója. Érdemes figyelni a szövegekre, és Zoli eleinte lágy, de egyre dühödtebbé váló énekére. Az „óóó-zós” részek alatti gitáros témázgatás és a szólóorgia egész egyszerűen gyönyörű! A legvégére még amolyan vérbeli progos technikázásból is kijut, így zárul a nóta. Újabb lendületes dal érkezik, Festékre Vászon címmel. A szövegek itt ismét fantasztikusan jók, Zoli kellemes dallamait nem nehéz elkapni. Már megint a gitárosokat kell méltatnom, Kokavecz András és Varga Krisztián a lazább riffektől a Machine Head-es döngölésekig, a finom témázgatástól az arcbamászóbb szólózásig mindenütt otthon vannak. A lendület megmarad az Utolsó Szó Jogán című szerzeményben is, Zsákovics Gergely duplázásaira alapozva. A szaggatott rockos riffekből hirtelen ugrással átmegy lágyabba a nóta, majd pedig folytatják egy progresszív témahalmozással. A vége felé haladva ismét felgyorsul a dal és egy újabb szólópárbajt kapunk. Ehhez nagyon értenek a srácok. A zárásként elhangzó A Hídépítő szívmelengetően kellemes kezdése után teátrális hangulatú katarzissal fejeződik be az Önharckép lemez.
A Salvus alkotásában ezúttal sem lehetett csalódni, benne van minden, amiért szeretni lehet a zenekart. Pötörke Zoli meghatározó pont a tagságban, az ő hangja talán az egyik legfőbb vonzerőt jelenti a bandában. Kellemes az orgánuma, tisztán és érthetően énekel, mind a lágyabb, mint az erőteljesebb részeknél magabiztos. Épp ezért nem is megy bele bizonytalan kísérletezgetésekbe, nem lépi túl a saját képességeit, azon belül viszont nagyon jól használja a hangját. Basszusmunkája szintén megbízható alapot szolgáltat a nótáknak. A két gitárosról, Kokavecz Andrásról és Varga Krisztiánról ugyancsak a legjobbakat lehet elmondani. Nagyon jó témákat szedtek össze a lemezre, a gyorsabb zúzósabb részek és a lágyabb pengetős betétek ugyancsak kiválóak, a gitárszólók meg néhol egészen briliánsak. Zsákovics Gergely nagy megfejtésekre nem vállalkozik (pedig megtehetné, ezek is izgalmas színfoltjai lehetnének a lemeznek), inkább megbízhatóan kalapálja az alapokat, csak néha visz bele pár cifrázást. Az Önharcképtől a Salvustól megszokott minőséget kapjuk, összességében viszont a Minden Kezdet lemezt erősebbnek érzem. A 2008-as kiadványon talán egy hajszálnyival izgalmasabb, sokszínűbb nóták sorakoznak és a szövegek is ötletesebbek. Persze mindez nem von le semmit az Önharckép értékeiből, amelynek talán a közepe a legerősebb, csak ha már adja magát a két album párhuzamba állítása, akkor én így látom. Talán az egyetlen nehézséget a zenekar bekategorizálására az jelenti, hogy félúton tartózkodnak a heavy/power és a progresszív metal között, ezáltal egyikbe sem teljes mértékben betagozódva. Progresszívhez nincs olyan sok és zavarba ejtően látványos technikázás a dalokban, a heavy-hez pedig nem annyira direktek a nóták. Mindez egyébként egyáltalán nem baj, mert ezáltal egyediséget is nyer a zenekar, másrészt viszont az említett jellemzők ha mértékkel is de mind megtalálhatóak a Salvus zenéjében. Érdemes megjegyezni, hogy az Önharckép megjelenése óta mindkét gitáros elhagyta a zenekart, szóval emiatt kérdéses, mi lesz a banda további sorsa, illetve új tagok csatlakozása esetén milyen változások állnak be a zenei világukban. A magyar színtérnek élvezetes színfoltja a Salvus, az igényes metalzene kedvelőinek mindenképp érdemes megismerkedni velük.
Salvus: Önharckép 1. Amikor Elfordulsz 2. Noé Ébredése 3. Nem Volt Hiába 4. Üzenet 5. Ketten Egyedül 6. Koszorút Fejekre 7. Szörny A Tükörben 8. Festékre Vászon 9. Utolsó Szó Jogán 10. A Hídépítő