előzetes [fesztivál]  2011. július 18. hétfő   04:00

nincsen hozzászólás

  Azok után, hogy túl vagyunk a VOLT, a Hegyalja, a Rockmaraton és még néhány más fesztiválon, lassan felkészülhetünk testben és lélekben az év legnagyobb bulijára is. Augusztus 10-től ismét kezdetét veszi az országunk legfontosabb szimbólumának számító Sziget fesztivál, melyen idén olyan komoly nemzetközi előadók képviseltetik magukat, mint a Pulp, az Interpol, a The Chemical Brothers, a White Lies, a Rise Against, a Hurts vagy éppen a Thirty Seconds To Mars. Nézzétek át itt velünk a négy legnagyobb színpad legfontosabb fellépőit.
  
  
  Augusztus 10. Szerda
  
  A Nagyszínpad programját a brit The Maccabees nyitja majd. Túl két lemezen a csapat még mindig nagy ígéretnek és nem egy befutott, magából már mindent kijátszott bandának számít a brit színtéren. Lendületes gitárpop keveréseikre pár évvel ezelőtt mozdult rá a londoni klubok közönsége, akiket a zenekar a nemrég megjelent Wall of Arms albummal vezetett be az alter-rock mélységeibe.
  A Flogging Molly idén újra a Hajógyári-szigeten köt ki augusztusban. Nem árt sietnie annak, aki biztosan részt szeretne venni az eszeveszett bulival egybekötött behajózáson, mert fiksz, hogy már most hatalmas tömeg készül a világ legkedveltebb folk-punk brigádjának fogadására az idei fesztiválon.
  A világ legbefolyásosabb kortárs punkvezérei (Green Day, Ignite, The Offspring) közé tartozó Rise Against végre a Szigeten is felbukkan, a Dürer Kertes teltházas buli után pedig sejthető, hogy óriási hangulatra lehet majd számítani a vega punkok koncertjén.
  Az Interpolból ugyan távozott az egyik emblematikus tag, Carlos Dengler, de Paul Banks vezetésével semmit nem veszítettek a lendületből és fantasztikus kisugárzásukból: a tavaly megjelent, az újrakezdést, az állandóságát egyszerre hangsúlyozó albummal turnéznak ezen a nyáron, és aligha kétséges, ők lesznek az idei Sziget talán legjobban várt sztárjai.
  Jarvis Cocker, Nick Banks, Steve Mackey, Russell Senior, Candida Doyle és Mark Webber = Pulp, azaz a britpop színtér egyik legfontosabb zenekara hosszú kihagyás után nemrég visszatért a nemzetközi popcirkuszba - ismét kitöltve a kilenc éve általa teremtett űrt. Talán hihetetlen, de igaz: a Pulp az idei Szigeten is megmutatja magát, a főzenekari státusz pedig mutatja, mennyire fontos is lesz ez a koncert a fesztivál történetében.
  
  Augusztus 11. Csütörtök
  
  Ben l´Onlcle Soul, vagyis Benjamin Duterde példaképei a soul és az R&B, valamint a Motown-mozgalom hősei: Donell Jones, Marvin Gaye, Otis Redding és Stevie Wonder. Ben l´Onlcle most huszonhét éves és elsősorban feldolgozásairól híres: olyan népszerű pop- és rockslágereket értelmezett újra soulban, mint a Gnarls Barkleytól a Crazy vagy a Spice Girlstől a Say You´ll Be There, illetve Katy Perry I Kissed A Girl és az Aqua Barbie Girlje.
  A La Roux, azaz Elly Jacksonék állandó fellépői a világ legnagyobb könnyzenei fesztiváljainak; még elképzelni is lehetetlen egy Glastonbury-, egy Coachella-, egy Isle of Wight-, egy Parklife Fesztivált, vagy egy Szigetet La Roux-koncert nélkül. Szerencsére, nem is kell.
  A Good Charlotte jelenleg Amerika egyik legismertebb újgenerációs punkbandájának számít, amelyért fiatalok milliói rajonganak. Igazi tini-punkegyüttesként lettek népszerűek a kétezres évek elején, ma már pedig a Green Dayen, majd a Blink 182-n felnőtt nemzedék példaképeinek számítanak. Védjegyük a dallamos, feszes tempójú és 0-99 éves korig fogyasztható pop-punkzene. Pár évvel ezelőtti Szigetes látogatásuk után most újra itt köszönthetjük őket.
  A Stone Roses és a Gallagher testvérek kedvenc zenekaraként jegyzett Kasabian tavaly 2009 egyik legsikeresebb brit lemezével, a Q és az NME által is az év albumának választott West Ryder Pauper Lunatic Asylummal érkezett a Szigetre, hogy egy felejthetetlen koncertet adjon a Sziget nagyszínpadán. Ez akkor felemásra sikeredett a hangzás miatt, de most itt az alaklom javítani, amely remélhetőleg simán össze is jön.
  Kevés olyan elektronikus zenében utazó páros van, akik között már lassan két évtizednyi közös munka után is olyan hatékonyan működik a kémia, ha az egész világot megmozgató slágerek előállításáról van szó, mint Tom Rowlands és Ed Simons. A The Chemical Brothers szintén visszatérő vendégként érkezik a Sziget Nagyszínpadára.
  
  Augusztus 12. Péntek
  
  A British Sea Power zenéjében annyi energia lakozik, mint hazájuk világhódító tengeri flottájában. Indie rockban utaznak. Megkapó, a modern brit gitárzene teljes arzenálját felvonultató számokat írnak. Stílusuk leginkább az Arcade Fire, a Snow Patrol, a Joy Division és a Pixies fazonjához hasonlítható egyszerre! Olyan világhírű zenekarokkal turnéztak együtt, mint a Killers, a Pulp, az Interpol vagy a Flaming Lips. Ez a zseniális British Sea Power, Nagy-Britannia egyik legegyedibb és élőben leghatásosabb indie rock bandája.
  Deborah ´Skin´ Dyer alakulata, a Skunk Anansie azon kevés markáns zenekarok közé tartozik, melynek neve nemcsak a könnyűzene mélyrétegeit kutatók számára fontos igazodási pont, hanem a mainstreamben is közismert. A Smashes and Trashes-t két évvel ezelőtt, a Wonderlustre-t pedig tavaly adták ki, így nemcsak a Skunk Anansie klasszikusait fedezhetjük fel újra magunknak a Szigeten, hanem a zenekar legújabb anyagait is megismerhetjük egy hihetetlen energiákat felszabadító koncerten.
  A brit rapper, Dizzee Rascal akinek nyelve olyan gyorsan és technikásan pörög az általa kikevert elképesztően tempós partyzenékre, mint a kung-fu isten végtagjai a közelharcban, első lemezét hét évvel ezelőtt készítette el, mellyel rögtön rekordot döntött, hiszen alig múlt tizennyolc éves, amikor Mercury-díjat nyert. Tavaly a BRIT zenei díjátadón őt választották az év férfi előadójának, idén nyáron végre a Szigeten mutathatja meg a magyar közönségnek, milyen fantasztikus élmény vele együtt szédülni egy lendületes és őrült buliban, ahol olyan gyorsan telik az idő, mint egy felgyorsított Bruce Lee-filmben.
  A két évvel ezelőtt elszabadított Invaders Must Die-turnéval a Prodigy a világ legnagyobb könnyűzenei fesztiváljain jelent meg headlinerként, és ez idén nyáron sem lesz másként: a megállás fogalmát hírből sem ismerő, első koncertlemezét World´s On Fire címmel nemrégiben kiadó brit alakulatot augusztusban ismét várja a Sziget és fanatikus magyar rajongótábora.
  
  Augusztus 13. Szombat
  
  A Hadouken! kis túlzással olyan mindenki által ismert brandnek számít a new rave elektronika világában mint a Coca-Cola az üdítőiparban. Minden kétséget kizáróan az elektronikus zene legfiatalabb híveit megmozgató tömegjelenségről van szó, melyet a Hadouken! zenéjében lakozó lendület táplál és éltet. Legutóbb a For The Masses albummal mutatták meg a helyes irányt, idén nyáron pedig a Szigeten egy minden igényt kielégítő koncerttel bizonyítják be nekünk, hogy milyen komoly energiák lakoznak a The Prodigy-n és Pendulumon felnőtt új raver generációban.
  Kate Nash Nagy-Britannia egyik legígéretesebb fiatal énekesnője, BRIT zenei díjas művésznő, egy olyan elragadó karizmával rendelkező magányos előadó, aki közvetlenségével és bájával, valamint fülbemászó szerzeményeivel minden alkalommal képes lekötni a figyelmünket. Kate évek óta meghatározó és állandó fellépője Európa legnagyobb könnyűzenei fesztiváljainak, de az amerikai közönség is rajong érte, hiszen többször turnézott az Egyesült Államokban is.
  A Kasier Chiefs a jelen emblematikus zenekara, amely a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának punk- és new wave-mozgalmából erőt merítve lett az utóbbi időkben az Egyesült Királyság egyik legautentikusabb és legkedveltebb indie rock-bandája. Legutóbbi Szigetes bulijuk azóta is él az emlékékeinkben, így nem kérdés, hogy idén szintén maradandót nyújtanak majd számunkra.
  A YouTube-on több mint tiznennégy millió nézője volt a Thirty Seconds To Mars Closer To The Edge című klipjének, és ez a szám napról napra gyorsabban növekszik, mint a Mars-utazás lehetősége. A The Kill-t és az I´ll Attack-et is milliók látták, körülbelül annyian, mint élőben az új kor talán legsikeresebb zenekarát. Ez a zenekar a bizonyíték arra, hogy a Kívánsággép igenis működik: most már tény, a 30STM az idei Sziget egyik leghangosabb sztárja lesz.
  
  Augusztus 14. Vasárnap
  
  A 2002 óta aktív, kultikus hardcore punk bandának, a Bronxnak két arca van. Többnyire mexikói pankrátorok maszkját magukra öltve zúznak, ha pedig meglágyul a szívük letépik magukról az álarcot és egy hagyományos mexikói mariachi zenekar díszeit öltik magukra. Koncertjeiken ezért adott esetben két produkciót is láthat a közönség: a Bronx megalkuvást nem ismerő kőkemény punkjainak műsorát, és a Mariachi El Bronx hagyományos mexikói zenét játszó mariachiainak előadását.
  Eugene Hütz bandája, a Gogol Bordello a világ legismertebb és legszínesebb cigányzenét játszó etno-punk együttese. Ennek a csodálatos fúziónak az eredménye az elképesztően energikus, minden hallgatót megigéző és vad táncra ösztönző muzsika, amely immáron több mint tíz éve meghatározza a legnagyobb világzenei karneválok táncrendjét.
  Az utóbbi időben szinte kivétel nélkül Brooklynból indultak azok a zenekarok, akikért minden fenntartást, vitát és világnézeti különbséget félretéve egységesen rajonganak az igényes rétegzenék szerelmesei. Elég csak az MGMT, a Yeasayer, az Interpol vagy a The National nevét bedobni egy indie fórumon a világ legjobb zenekarának címért folyó szópárbajban, és máris egységbe forr a kedvenceinek képviseletében megosztott alternatív kultúra és társadalom. Az előbbi két zenekar már megmutatta mire képes a Szigeten és osztatlan sikert aratott, a másik két zseniális gárda pedig idén fogja egységbe forrasztani koncertjén az aktuális, formabontó és különleges zenei trendek világában naprakész hallgatókat.
  Idén nyáron az elpusztíthatatlan walesi zenekar, a Manic Street Preachers legfrissebb albumával, a 2010 őszén megjelent Postcards From A Young Mannel látogat Budapestre. Sőt, a magyar rajongók abban is bízhatnak, hogy a Manic Street Preachers készülő új albumáról, a várhatóan 70 Songs Of Hatred and Failure címmel novemberben megjelenő lemezről is lejátszik majd néhány izgalmas tételt.
  A Sziget-lakók az Editorsszal, az Interpollal, vagy időben vissza az Echo & the Bunnymennel és az Ultravoxszal rokon White Lies fellépésével az indie zenei színtér egyik legaktuálisabb produkcióját tombolhatják végig olyan halhatatlanságra slágerek keserédes atmoszférájában feloldódva, mint a Death, a Farewell to the Fairground vagy az Unfinished Business, vagy éppen a frissen megjelent második White Lies-albumról (Ritual) a Bigger Than Us.

  Azok után, hogy túl vagyunk a VOLT, a Hegyalja, a Rockmaraton és még néhány más fesztiválon, lassan felkészülhetünk testben és lélekben az év legnagyobb bulijára is. Augusztus 10-től ismét kezdetét veszi az országunk legfontosabb szimbólumának számító Sziget fesztivál, melyen idén olyan komoly nemzetközi előadók képviseltetik magukat, mint a Pulp, az Interpol, a The Chemical Brothers, a White Lies, a Rise Against, a Hurts vagy éppen a Thirty Seconds To Mars. Nézzétek át itt velünk a négy legnagyobb színpad legfontosabb fellépőit.
  
  Augusztus 10. Szerda
  
  Németországban eddig sem kellett a szomszédba menni, ha izgalmas rezesmuzsikára vágyott az ember, a multikulturális Schäl Sick Brass Band és Mardi Gras Band Band a műfaj éllovasai közé tartozott. De most új hús került a placcra, és minden jel szerint ez lett a legkelendőbb áru. A LaBrassBanda három éve tűnt fel Münchenben, rövidszárú bőrnadrágban, ahogy egy bajor társasághoz illik, és azonnal a maga képére formálta a sörfesztivál-hangulatot és az ahhoz illő zenéket. Kimondottan rockos basszus dob alapra helyezett három fúvóst, és ehhez bajorul éneket-dumát nyomat, hogy a madár se értse a szövegét. Két eddigi lemezén (Habediehre és Übersee) keverednek pontosabban: új testet öltenek a polka, a rock, a funk, a reggae, a balkáni és német rezes zenék jegyei, és nincs az a test és lélek, amire ne lennének üdítő hatással.
  
  2000-ben, az akkor induló Világzenei Nagyszínpadon a Les Negresses Vertes Mano Negra-iskola kiváló növendékeként mutattuk be a bordeaux-i Les Hurlements dLeo zenekart. Adott volt hozzá a punkos indíttatás, a sanzonos fíling és a megkerülhetetlen multikulturális színezet, cigányzenével, latin hangokkal, miegymással. Aztán ahogy az évek teltek, az az iskola lassan feledésbe merült, de legalábbis Leo már régen kinőtte a padjait, járja a maga konzekvens útját, és egyre növekszik körülötte a feszültség és a robbanásveszély. Az 1998-as debütáló Le Cafe Des Jours Heureux album óta 2011-ben Bordel De Luxe címmel már az ötödik korongot tette az asztalra (a rend kedvéért azért említsük meg a többit is: La Belle Affaire, Quest Terne, Temps Suspendu; s közben a német 17 Hippies nevű társasággal is kollaboráltak Hardcore Trobadors címmel), és meg kell mondani, hogy veretes fúvósaival minden idők leghúzósabb-legzúzósabb Leo-albuma lett ez az idei. Felkavaró és magával ragadó, mint amilyen a koncert is lesz, kétségtelenül.
  
  Napjainkban a flamencónak egy új, populáris irányzata teremtődött, melyre a fúzió a jellemző. A barcelonai bázisú Ojos de Brujo tizenöt évvel ezelőtt állt össze, hogy tagjai alkotó kollektívaként új és közös utakat találjanak a flamenco, a hip-hop, az alternatív rock számára. Kezdetben a gitáros Ramon Giménez, az ütős Xavi Turull és Marina Abad énekesnő alkotta a zenekar magját, így készült az első a Vengue című albumuk. Az általuk teremtett stílust hip-hop flamenkillónak nevezték el, és olyan kedvező visszhangot kapott, hogy a második, a 2002-ben Bari címmel megjelent albumukat már nemzetközi turné követte. Kibővülve DJ Pankóval, a gitáros Paco Lomenával és az ütős Sergio Ramosszal és Maxwell Wrighttal 2006-ban Techari címmel készítettek új anyagot, idén pedig egy új válogatáslemez született Corriente Vital címmel, mellyel sajnos búcsúturnéra indul a küldetését beteljesítő zenekar. Először és utoljára láthatjuk Magyarországon.
  
  Tizennégy évvel a Buena Vista Social Club megjelenése után megvalósult a lemez eredeti célja, vagyis az, hogy közös tető alá hozzon kubai és mali zenészeket. (A kilencvenes évek közepén vízumproblémák miatt nem kerülhetett rá sor.) Kubát a folkos guajira stílusban jeleskedő énekes-gitáros a Buena Vista Social Club albumon is szereplő Eliades Ochoa (illetve zenekara, a Grupo Patria) képviseli, Maliból pedig öt isten, a gitáros Djelimady Tounkara, a ngonis Bassekou Kouyate, a korás Toumani Diabate, az énekes Kasse Mady Diabate és a balafonos Lassana Diabate érkezett, hogy megmutassák, milyen könnyedén képes szót érteni és új jelentésekkel gazdagodni a kubai és a mali zenei nyelv. A 2010-ben megjelent Afrocubism című lemez nem véletlenül ugrott egyből a világzenei rádióslista élére, a tradicionális kubai és nyugat-afrikai muzsikák kedvelői egyaránt csúcsminőséget kapnak, és hogy ez koncerten még nagyobbat durran, az szinte magától értetendő
  
  Augusztus 11. Csütörtök
  
  Nyolc évvel ezelőtt Berlinben tanyázó emigránsokból alakult meg a Rotfront kollektíva, a megbonthatatlan orosz-magyar-német-amerikai barátság jegyében. Egy házibulin történt ez, ahol találkozott a felkapott Russendisco klub DJ-je, Jurij Gurzsi és Wahorn Simon (egykor a Balaton és a Batu Kármen oszlopa), és rácsodálkoztak nyomban: fölöttébb hasonló zenékért lelkesednek. Nem kellett sok, és a magyar vonal tovább erősödött: ha csak engedte az ideje, Gryllus Dorka is beszállt énekelni. Innentől csak úgy cikáztak a nyelvek, az otthonok, az otthontalanságok, s mindenekfelett a műfajok: a fő csapás iránya a ska és a ragga lett, de a zsidó és a cigány népzene meg a sanzon is belefért. 2009-ben Emigrantski Raggamuffin címmel jelent meg az első albumuk, mely ugyancsak visszhangos nyugat-európai turnéval párosult, és így a Rotfrontból egy csapásra az egyik legkelendőbb bulizenekar lett. Megvan a maga jellegzetes íze, könnyedsége és humora, és tavaly annyira bejött a Szigeten, hogy idén is itt a helye.
  
  Ha a tangó szót sokszor kiejtjük egymás után, azonnal kiderül, hogyan született meg napjaink legnépszerűbb tangózenekarának, a Gotan Projectnek a neve. A Párizsban tanyázó (francia) Philippe Cohen Selal és (svájci) Christoph H. Mueller a kilencvenes évek közepétől kísérletezett elektronikus zenével a The Boys from Brazil nevű formációval nem is sikertelenül , de ahhoz, hogy rákattanjanak a tangóra, csatlakoznia kellett hozzájuk az Argentínából Párizsba települő Eduardo Makaroffnak. A tangó drámaiságának és az elektronikus tánczenék popularitásának az egysége szinte elképzelhetetlen volt addig, amíg 2001-ben elő nem álltak a La Revencha del Tango című albumukkal, mely azóta iskolateremtő vállalkozásként írta be magát a világzene történetébe. És persze akkorát durrant, hogy jócskán belefájdult alkotóinak a feje: sokáig nem is tudták elképzelni, hogy milyen irányba haladhatnak tovább. A 2006-os Lunatico mely a tangó arany korát fémjelző énekes, Carlos Gardel versenylováról kapta a címét a tangó eredeti formáihoz lépett közelebb, a 2010-es Tango 3.0 visszont újra nagyot lépett előre a XXI. századi tangó útján, megtűzdelve szörfös gitárokkal, dzsesszes orgonákkal vagy éppen Julio Cortázar regényrészletével. Olyannyira, hogy sokak szerint ezen a Gotan-lemezen hangzik a legátütőbben a Tango. Az elragadó Cristina Vilallonga énekesnő és a koncerteken nélkülözhetetlen táncosok és vizuális művészek társaságában a Sziget történetének legnagyobb szabású tangóbulija előtt állunk.
  
  Augusztus 12. Péntek
  
  Magnificónak Robert Pesut volt a becsületes neve, még mielőtt rock- és filmsztár kerekedett belőle. Afféle Ljubljana playboya, aki feszes fehér öltönyében és kavbojkalapjában pont úgy fest, mintha a Dallas sorozatból szakadt volna ki. Ám miközben rá testált szerepeiben elvitt minden pókercsatát és nőt, a lemezein vitriollal kenegette a turbó nacionalizmus, a rasszizmus, a homofóbia, a maffia és egyáltalán, a Balkán minden avítt tabujának a bástyáit.
  Legújabb albuma, a Magnification úgy telepszik a Balkanbeats szemérmetlenül populáris célkeresztjébe, és ugyanakkor úgy teszi azt idézőjelbe, hogy egyáltalán nem tűnik ízléstelennek ez a kint is vagyok, bent is vagyok játék. Ráadásul éppen úgy játszik a Balkánnal, mint a latin világgal, a spagetti westernnel, a szörf rockkal, a diszkóval vagy a funkyval. Pont olyan agyasan, mint amilyen kesernyésen és amilyen szórakoztatóan.
  
  A dobos Sly Dunbar és a basszusgitáros Robbie Shakespeare a hetvenes évek közepén játszott először a kingstoni The Revolutionaires stúdiózenekarban (melynek tagjaira építették később Taxi nevű saját kiadójuk házizenekarát). Sly & Robbie néven 1978-ban önállósultak, és azóta a velük készült felvételek számát tekintve megdöntöttek minden belátható és beláthatatlan rekordot. (Félreértések elkerülése végett: ez a szám úgy kétszázezer körül van a remixekkel együtt.) A reggae mellett a soul és a funky iránti lelkesedésük különleges ízt adott a játékuknak, és pillanatokon belül ismertté tette a nevüket Jamaicán túl is. Így aztán nehezen találni olyan reggae-legendát, akivel ne dolgoztak volna együtt (Culture, U-Roy, Skatalites, Peter Tosh, Black Uhuru, Horace Andy, Wailers, Aggrovators), miközben a nemzetközi pop- és rockszíntéren is bőven akadt dolguk többek közt Bob Dylannal, Paul McCartneyval, a Rolling Stonesszal, Joe Cockerrel, Ian Duryval, Grace Jonesszal, Stinggel, Santanával vagy Sinéad OConnorral.
  
  Az Oi Va Voi-nak még lemeze sem volt, de már olyan rangos fesztiválokra kaptak meghívást, mint a Glastonbury és a Meltdown; debütáló albumuk, a Laughter Through Tears pedig 2003-ban első helyen állt az európai világzenei rádiók sikerlistáján. És korántsem véletlenül. Az Oi-Va-Voi ugyanis példamutató arány- és jóérzéssel szintetizálta a jiddis és a kelet-európai népzenéket a technóval és a poppal, továbbá éppúgy tisztában volt a gyökereivel, mint a mai széljárással.
  Egyszóval, egészen a csillagos ég közelében szárnyalt, ám aztán váratlanul olvadni kezdtek a szárnyai Betegség (a trombitás Jonathan Walton) és szólópályák (a hegedűs Sophie Solomon és az énekes K. T. Tunstall) akasztották meg pályafutását, úgyhogy lényegében szinte a padlóról kellett újrakezdenie.
  De láss csodát, miközben három kulcsfigurája lecserélődött, nemcsak hogy feltámadt, de a 2009-es Travelling The Face Of The Globe című albumával az addigi legjobbját tette az asztalra a zenekar. Hibátlan etnopopot, ragyogó slágerekkel, tele változatossággal és érzékenységgel. Kitűnő az új hegedűs és énekesnő (Anna Phoebe és Bridgette Amofav), arról nem beszélve, hogy mint minden Oi-Va-Voi-lemezen, ezen is akadt magyar szál: a S´ brent című jiddis dalban Szalóki Ági énekelt.
  
  Augusztus 13. Szombat
  
  A Ska Cubanót megálmodó Peter A. Scott Jamaicában és Kubában is éveket töltött zenekutatással. Ahol többek közt azzal kellett szembesülnie, hogy a kubai forradalom előtt a kubai és a különféle karib-térségi zenei irányzatok között erős átjárás volt. (Compay Segundo például egy calypsozenekart is futtatott.) Ennek a hagyománynak a felelevenítésére társult a londoni ska-körök egyik kulcsfigurájával, Natty Bóval, aki maga is megszállotja a kubai muzsikának. Így aztán nekivágtak újra a karib világnak, ahol olyan társakra találtak, mint például a mamboénekes Beny Billy, és ezzel megszületett a mambo, a ska, a rumba, a son és a reggae elképesztő összeboronálásával a Ska Cubano. A debütáló Ska Cubano után 2006-ban !Ay Caramba! címmel készítettek albumot mely méltán kapott jelölést a BBC Világzenei Díjára.
  
  Huszonhárom éve annak, hogy a Csík Zenekar megalakult Kecskeméten. Jó tíz éven át kimondottan régi vágású paraszti muzsikát játszottak, csupa-csupa tiszta forrásból. A kezdetben főleg táncházi körökben ismert együttes az ezredfordulóra kezdett koncertzenekarként is befutni, így a 2000-es sydneyi nyári olimpiai játékok megnyitóján a magyar népzene egyik reprezentánsa lett. Az Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen albumon szereplő Most múlik pontosan című Quimby-feldolgozásból valamiféle himnusz kerekedett, mely immár több mint négymillió rákattintást jegyez a YouTube-on, olyan népszerűvé téve a Csík Zenekart, amire addig a folkzenekarok körében nem volt példa.
  Itt tartunk most a csúcson. Már csak az a kérdés, hova tovább?
  
  A Goran Bregovic-muzsikák forrásai többnyire a menyegzők és a temetések táján kereshetők, erre utal zenekarának a neve is (Goran Bregovic Wedding & Funeral Band); ugyanakkor igen finom kézzel bánik a Balkán cigányzenéjével: úgy tudja minden ízében emelkedetté tenni, hogy az közben mit sem veszít a hiteléből. A helyi érték és az univerzális távolságtartás és a felhőtlen szórakoztatás közös jellemzői annak a produkciónak, amely 2011-ben is biztos sikerre számíthat a Szigeten.
  
  Augusztus 14. Vasárnap
  
  2006-ban egy kolumbiai hip-hop banda a saját kiadásában megjelentetett egy albumot. Volt abban minden: afrikai dobok, latin pop, cumbia, rumba, salsa, reggae, funky, hip-hop meg egy jó adag elektronika, és bár az ilyen fúziós próbálkozásokkal Csendes-óceánt lehet rekeszteni, a Choc Quib Townra rákattant a fél világ. Ahogy a szabályokat erősítő kivételekre szokás. A Choc Quib Town több rangos világzenei fesztiválon élőben is bebizonyította, hogy bármikor képes ennek az elragadó latin tánczenének a bemutatására. Csak győzzük lábbal!
  
  A Cowboy Junkiest alapító Michael Timmins (szólógitár) és Alan Anton (basszusgitár) a torontói Hunger Project nevű noise-rock zenekarban kezdte közös pályafutását, aztán továbbálltak Londonba, ahol Germinal néven feszítették tovább a húrt Aztán hazatértek, és egyszer csak rákattantak a country-bluesra, amivel megváltozott minden. 1985-öt írtunk, amikor Timmins testvérei, Peter (dob) és Margo (ének) is csatlakoztak hozzájuk, és ezzel megszületett a Cowboy Junkies. Első két lemezüket, a jobbára feldolgozásokat tartalmazó Whites Off Earth Now! és a The Trinity Session címűt egy nap alatt egy szál mikrofonnal vették fel, de ennél nem is kellett több, hogy egy csapásra kultuszzenekarrá váljanak narkotikusan mély és éterien mennyei country-rockjukkal.
  A nyolcvanas évek végétől saját számok írására koncentráltak, de jellegzetes hangvételük lemezről lemezre megmaradt, olykor a pszichedelikus rock, olykor a country-blues befolyásának engedve inkább. Töretlen ranggal és alkotóerővel teszik a dolgukat, immár tucatnyi albumot jegyezve, lásd (halld) Caution Horses, Black Eyed Man, Pale Sun, Crescent Moon, Lay It Down, Miles From Our Home, Open, One Soul Now, Early 21st Century Blues, At The End of Path Taken. A múlt évben azt találták ki, hogy másfél év alatt The Nomad Series címmel négy albumot vesznek fel; a második, a Demons: The Nomad Series, Vol 2 most tavasszal jött ki a 2009-ben elhunyt Vic Chesnutt számainak feldolgozásával. És mindenhol azt olvasni róla, hogy a Cowboy Junkies már megint jobb, mint valaha
  Negyedszázados fennállásuk alatt most játszanak először Magyarországon. Benevezve az év hazai koncertjére

  Azok után, hogy túl vagyunk a VOLT, a Hegyalja, a Rockmaraton és még néhány más fesztiválon, lassan felkészülhetünk testben és lélekben az év legnagyobb bulijára is. Augusztus 10-től ismét kezdetét veszi az országunk legfontosabb szimbólumának számító Sziget fesztivál, melyen idén olyan komoly nemzetközi előadók képviseltetik magukat, mint a Pulp, az Interpol, a The Chemical Brothers, a White Lies, a Rise Against, a Hurts vagy éppen a Thirty Seconds To Mars. Nézzétek át itt velünk a négy legnagyobb színpad legfontosabb fellépőit.
  
  Augusztus 10. Szerda
  
  Sister Bliss, az elektronikus tánczenék nagyasszonya, a Faithless billentyűse tavaly a Szigeten megsúgta nekünk, hogy a Bloody Beetrootsra érdemes odafigyelnünk, hiszen ez az egyik legtehetségesebb feltörekvő kooperáció jelenleg az elektronikus zenei világban. A Bloody Beatroots Death Crew 77 első szigetes fellépésén nemcsak Tommy Tea-vel és Bob Rifóval találkozhat a közönség, hanem azzal az energikus zenekarral bulizhat kifulladásig, amely rendre minden fellépésén átlépi azt a terhelési határt, amit egy dobszerkó, egy keverőpult és egy mikrofon kibír.
  
  Bár a Suicidal Tendecies dalaival már a nyolcvanas évek közepén tomboló forradalom idején is szívesen elpiszmogtak a cenzorok, annyira népszerűek lettek, hogy egész egyszerűen nem lehetett őket kihagyni olyan nagysikerű filmek soundtrackjéről, mint a Repo Man vagy a Miami Vice, sőt, a rajongók azt is számon tartják, hogy a Vasemberben - igaz csak a rádióból kiszűrődve - elhangzik minden idők talán legjobb ST-száma, az Institutionalized. Ki ne tudná, hogy 1989-től hat éven át a Suicidal tagja volt a Metallica jelenlegi basszusgitárosa, a lenyűgöző Robert Trujillo. Legutóbb a tragikus sorsú West-Balkánban láthattuk őket, most itt az alkalom újra átélni a csodát!
  
  Elly Jackson, a La Roux énekesnője 2010-ben azt nyilatkozta, hogy az őket is híressé tevő szintipop revivalnek vége van. Tévedett. Megállapítását cáfolja a 2009-ben Manchesterben megalakult Hurts, amely jelenleg a brit szintipop és elektro pop mozgalom egyik legígéretesebb zenekara.
  A romantikus szintipop duóra a figyelmet a Guardian napilap internetes kiadása hívta fel színre lépésük évében, a BBC pedig az év legnagyobb reménységeinek nevezte őket 2010 elején. Adam Anderson és Theo Hutchcraft első nagylemezük megjelenése előtt három single-t adtak ki: az alternatív elektronikus zenékre érzékeny magyar hallgatók körében is népszerű Wonderful Life-ot, a Better Than Love-ot, valamint az Illuminatedet. Koncertjeikre jóval a show kezdte előtt az összes belépőt eladták. Idén nyáron az NME által a legjobb új zenekarnak választott Hurts a világ legnagyobb könnyűzenei fesztiváljain lép fel: ott lesznek az Isle of Wight-on és a T in the Park-on, valamint a magyar közönségnek is bemutatkoznak augusztusban a Szigeten.
  
  Augusztus 11. Csütörtök
  
  Crystal Castles-t hallgatni olyan élmény, mint besodródni egy dimenziókapuba biztonsági öv nélkül. Ismeretlen és fantasztikus zenei létsíkok tárulnak fel a befogadók szeme előtt a torontói együttes koncertjein, és aki látta már őket élőben egy életre rabja lett ennek a megfoghatatlan zenei csodának. 2011 nyarán a legnagyobb nemzetközi könnyűzenei fesztiválok mellett elvarázsolt birodalmuk csak Szigeten nyitja meg kapuit a közönség előtt.
  
  1995-ben a Bomb the Bass átmenetileg kivonta magát a forgalomból és hosszú ideig nem jelentkezett új anyaggal. Tom Simenon ezekben az időkben főleg live szettjeire koncentrált, és csak 2008-ban adott ki új lemezt a Clear ´95-ös megjelenése után. A Future Chaos egy grandiózus duplalemezes gyűjtemény, melynek első része vadonatúj Bomb the Bass-anyagokkal van telepakolva, a másik pedig fantáziadús remixeket tartalmaz.
  Mindenki legnagyobb örömére a Bomb the Bass irányítójának annyira megjött a kedve az alkotáshoz, hogy a Future Chaos kiadás után rögtön egy újabb lemezen kezdett el dolgozni. Hirtelen jött ihletének terméke a nemrég megjelent Back to Light, melyet a sokoldalú brazil mérnökkel, producerrel, zeneszerzővel és dj-vel, Gui Borattóval közösen írt meg. Az idei Szigeten nekünk is bizonyíthatnak!
  
  Augusztus 12. Péntek
  
  Peter Morén, Björn Yttling és John Eriksson külön-külön is közkedvelt figurája az északi indie-pop színtérnek, de igazán csak együtt, a Peter Bjorn and John zenekart irányítva erősek. Egyszerűen nagyszerű együttesük különleges, üdítő színfoltja az indie világának, mely műfaj fantáziatérképén a mainstream popularitás és az underground elismertség határán jelölhető ki számukra az ideális hely. Na meg persze a 2011-es Szigeten!
  
  A Turbostaat egy hazájában jól ismert punk rock banda, amely több mint tíz évvel ezelőtt aktivizálta magát az észak-németországi Flensburgban. Öten alkotják a zenekart: Jan Windmeier énekes, Peter Carstens dobos, valamint három gitáros, Marten Ebsen, Rotze Santos és Tobert Knopp. Németország mellett elsősorban a skandináv országokban rendelkeznek népes rajongótáborral.
  
  Augusztus 13. Szombat
  
  A Buraka Som Sistema egy három portugál zenész nevét rejtő globáltechno formáció, amely afrikai zenei motívumokkal kevert gettotech anyagokat készít az angolai kuduro stílusra építkezve. Így jön létre a progresszív kuduro hangzás, a BSS alapító tagjainak, Andro Carvalhónak, Joao Barbosának és Rui Pitének nagy találmánya. 2008-ban őket választották az MTV összeurópai díjátadóján a legjobb portugál produkciónak, ami nem csoda, hiszen már ezt megelőzően a Buraka Sound System annyira népszerű volt, hogy 2007-ben még a Glastonburyn is felléphettek. 2011-ben a Szigeten a sor!
  
  A dubstep minden kétséget kizáróan az elektronikus zenékhez köthető műfajok közül az egyik legdivatosabb irányzatnak számít az utóbbi időben. Ennek a trendhullámnak irányt adó arcnak számít Coki és Mala, akik ketten alkotják a Digital Mystikzet. Óriási szerepük van abban, hogy a dubstep az Egyesült Királyságban ilyen népszerűségre tett szert. Ez nem valósult volna meg, ha nincs például az általuk vezetett kultikus szórakozóhely, a DMZ, ahol több ezer rajongó közt a híres újságírónő és rádiós műsorvezető, a dubstepmozgalom felfuttatásában komolyan részt vevő Mary Anne Hobbs is megismerte a műfajt.
  
  Augusztus 14. Vasárnap
  
  Marina Lambrini Diamandis még mindig szemtelenül fiatal new wave díva, zenekarát Gyémántok néven ismeri a világ, de mindenki, aki csak egy kicsit is járatos az alternatív zenei kultúrában, pontosan tudja, hogy ezek a drágakövek csillogásukat nem az anyagi világ szépségeiből nyerik ki, hanem annak a fantasztikus és mindenkit megigéző hangnak köszönhetik, melyet Marinának ajándékozott a sors. 2010-ben a Kate Nash-hez, Florence Welch-hez és PJ Harvey-hoz hasonlított énekesnő, aki divatdiktátornak sem utolsó, többek között BRIT, BBC Sound és NME zenei díjra jelöltek, az MTV Europe Music Awardson pedig a Marina and the Diamonds kapta a legjobb brit/ír zenekarnak járó elismerést. Marina a legnagyobb könnyűzenei fesztiválok után először Magyarországon a Sziget közönségének mutatja be tehetségét.
  
  1989. május 3-án született az a tehetséges belga énekesnő, aki idén nyáron az A38-Wan2 Színpadra lépve csavarja el a fejünket. Selah Sue egy törékeny lány, akiben félelmetes energiák lakoznak, és bárkit képes elvarázsolni egy szemvillanás alatt. Erről számolhat be a legnagyobb belga könnyűzenei fesztiválok közönsége, akik voltak olyan szerencsések, hogy már láthatták őt élőben, továbbá ezt a tényt erősítheti meg a Gnarls Barkley-s Cee Lo Green is, aki The Lady Killer albumán duettet énekel vele a Please című számban. A vékony szőke hajú énekesnőért majdnem kilencvenezren rajonganak a Facebookon, videóit több mint egy millióan látták a YouTube-on és ez a szám szinte percről percre növekszik. Nem csoda hát, hogy tehetségére Prince is felfigyelt, aki nemrégiben felkérte őt, hogy lépjen fel előtte antwerpeni koncertjén. MI pedig a Sziget végén csodálhatjuk majd meg őt!

  Azok után, hogy túl vagyunk a VOLT, a Hegyalja, a Rockmaraton és még néhány más fesztiválon, lassan felkészülhetünk testben és lélekben az év legnagyobb bulijára is. Augusztus 10-től ismét kezdetét veszi az országunk legfontosabb szimbólumának számító Sziget fesztivál, melyen idén olyan komoly nemzetközi előadók képviseltetik magukat, mint a Pulp, az Interpol, a The Chemical Brothers, a White Lies, a Rise Against, a Hurts vagy éppen a Thirty Seconds To Mars. Nézzétek át itt velünk a négy legnagyobb színpad legfontosabb fellépőit.
  
  Augusztus 10. Szerda
  
  Elegáns, drámai és nagyszerű. Ezzel a három jelzővel ragadható meg a Within Temptation zenei világa, ha pedig a részletekben kívánunk elveszni, akkor azt mondhatjuk: a holland együttes a metál és a rock gótikus hagyományait forrasztja egybe a legmodernebb fémzenékkel. Akár általánosan, akár részletesen akarjuk meghatározni a Within Temptation világát, bátran állíthatjuk, hogy az öttagú holland zenekar jelenleg az európai metálzenei színtér egyik legkarizmatikusabb bandája. Mostanra már csaknem három millió CD-t és DVD-t adtak el, a világ negyvennyolc országában jelentek meg munkáik, továbbá 30 arany-, illetve platinalemez is ékesíti a Within Temptation illusztris trófeagyűjteményét, és akkor még nem is említettük azt a tulajdonukban lévő négy Export-díjat, amit a legtöbb külföldön értékesített lemezért osztanak az előadóknak Hollandiában. Emellett a szimfonikus rock-metal bandát még kétszer díjazták az MTV Europe Music Awardson és a World Music Awardson. Miközben Robert és Sharon harmadik közös gyerekét várja, március végén jelenik meg a Within Temptation új stúdióalbuma, a régóta várt The Unforgiving, aminél talán csak egy nagyobb ajándékkal lepheti meg a zenekar magyar rajongóit az idén - azzal, hogy fellép a Szigeten.
  
  Hangosabbak mindenki másnál, és soha, de soha nem fognak karácsonyi albumot megjelentetni. Kik ők? Természetesen a világ legjobb power triója, a Motörhead. Amióta 1977-ben kijött a zenekar nevét viselő bemutatkozó album, a világ sokat változott, a Motörhead azonban semmit. Mi vagyunk a Motörhead, rock and rollt játszunk - ez a minden koncerten elhangzó mondat többet elmond azoknál a bonyolult definícióknál, amivel a rock and rollban utazó többi kolléga próbálkozik, és a legszebb az egészben, hogy a Motörhead soha nem is tért el saját filozófiától. Immáron három és fél évtizede tartó pályafutásuk minden korszakában mennydörgő és barátságosan gonosz albumokat hoztak létre, köztük a modern hard rock alapműveit, mint a Bombert, az Overkillt, a No Sleep Til Hammersmith című koncerttananyagot, és mindenek felett a műfaj örökérvényű, védjegyszerű, kötelező darabját az Ace of Spadest. Az 1980-ban megjelent Ace of Spadesen szereplő címadó dal, valamint a Love Me Like A Reptile és a (We Are) The Road Crew két-három percben mindent elmond a hard rockról. Vesztesnek születni, győztesen élni ez Lemmy, a Motörhead alapítója, szíve és lelke életmottója. Több mint húsz album, végtelen turnék, egy nemrég megjelent dokumentumfilm, és úgy tűnik, soha véget nem érő siker: ez pedig a Motörhead titka. A zenekar az idei Szigeten sem akar más csinálni, mint rock and rollt játszani mindenkinél hangosabban.
  
  Augusztus 11. Csütörtök
  
  A Helloween, Németország első számú speed metál zenekara igazi legendának számít a fémzene világában: majdnem harminc éve aktívak, ezalatt számos világkörüli turnét vezényeltek le, és tizenhárom nagylemezt készítettek, melyekből több mint öt millió példányt adtak el. Az elképesztően energikus és brutális, ugyanakkor dallamos metál zenét játszó alakulatnak jelenleg öt tagja van: Andi Deris énekes társa a bűnben három kiváló gitáros, Michael Weikath, Sascha Gerstner és Markus Grosskopf, valamint egy dobos, Daniel Löble. Legutóbbi nagylemezüket, a 2010-es 7 Sinners-t stílusosan október 31-én jelentették meg.
  
  A fémzene istenei nemrégiben bejelentették, majd pár nappal később rögtön cáfolták feloszlásukat, de egy világkörüli turné során elbúcsúznak a koncertezéstől és a rajongóiktól.
  Az örökkévalóságot az Epitaph (Sírfelirat) turnéval utoljára megkísértő együttes fennállása során olyan sokat idézett albumokkal szerzett magának több millió hívet világszerte, mint a kemény zenei körökben fétisként tisztelt British Steel, Hell Bent for Leather, Screaming for Vengeance, a Defenders of the Faith vagy a Painkiller. Albumaikból több mint negyvenöt millió példányt adtak el a világon, elementáris erejű alkotásaik hatására pedig generációk esküdtek örök hűséget a heavy metalnak, és nincs olyan magára bármit is adó metalzenekar a világon, amely ne hivatkozna a Judas Priestre, amikor meg kell neveznie mestereit. A Judas Priest nagysága csak Ozzy Osbourne legendás Black Sabbath-jáéhoz mérhető, életműve páratlan, utánozhatatlan és megismételhetetlen, mely a kezdeti prog-rockos időszaktól vezetett át hard rockba és kezük alatt mindig megújuló heavy metalba. Sok huszonegyedik századi rockzenekar között a veterán Priest tavaly kapta meg a legjobb metal előadás kategóriában járó Grammy-díjat.
  
  Augusztus 12. Péntek
  
  A kaliforniai Sacramentót állandóan beterítő napfény árnyékában a kilencvenes évek hajnalán megalakult metálbanda, a Deftones karrierje iskolapéldaként szolgálhat a keményzenében kezdő boardolóknak. Egy önfeledt gördeszkázást megszakító misztikus gázolást követően az alig tizenöt éves Stephen Carpenter több hónapot tolószékben töltve képezte ki magát a világ egyik legkeményebb gitárosává az Anthrax, a Stormtroopers of Death és a Metallica tabulatúráit tanulmányozva, majd középiskolás zenekarát újraépítve alapította meg a Deftonest, amely a közben formálódó nu metal-közösség egyik legnépszerűbb zenekarává nőtte ki magát a kilencvenes években. A Deftones 1995 és 2000 között olyan formabontó, különleges hangokkal átszabdaló anyagokat rakott össze, mint a Soundgardent és a Panterát is sikerre vivő Terry Date producer felügyeletével elkészített Adrenaline. Szintén hangos siker volt a My Own Summerrel és a Be Quiet and Drive című himnuszokkal megerősített Around The Fur is, mely egyébként Madonna egyik kedvenc albuma. Tavaly a Deftones Diamond Eyes című új lemezével járta a világot, és idén sem vesz vissza a tempóból. 2011-ben a legnagyobb helyszíneket felölelő világkörüli turnéjának keretében a Deftones Magyarországra is ellátogat.
  
  Augusztus 13. Szombat
  
  Ian Watkins jelenleg hattagú bandája, a Lostprophets egy igazi modern rockzenekar, amely mindig kiváló érzékkel törte be a kemény rockzenében uralkodó aktuális trendeket. A kétezres évek elején tomboló nu metal-viharral érkeztek, de több mint tízéves fennállásuk során sikerrel méretették meg magukat a hard rock, a poszt-hardcore, a poszt-grunge, sőt még az indie és az emo műfajok világában is. Stílusuk leginkább az Incubuséhoz és a Hoobastankéhoz áll közel, de zenéjük kapcsolatba hozható a Linkin Park és a Limp Bizkit fazonjával is. Első magyarországi fellépésük igazi szenzációnak számít!
  
  Augusztus 14. Vasárnap
  
  1996-ban alakult meg a finn power metal-színtér legkiválóbb zenekara, a Sonata Arctica a lappföldi Kemi városában. Első demóikat még Tricky Beans néven vették fel, majd Tricky Meansként próbáltak beilleszkedni a sokszínű északi metálközösségbe. Ekkor jött létre a Sonata Arctica védjegyének számító sajátos hangzás, melyet rendkívül gyors, ugyanakkor dallamos és billentyűjátékkal színesített futamok, valamint kristálytiszta ének jellemez. A zenekar a Szigeten négy aranylemezzel a tarsolyában, több teltházas koncertet hozó turné után Tony Kokko énekes, Elis Viljanen gitáros, Tommy Portimo dobos, Henrik Klingenbeg billentyűs Marko Paasikoski basszusgitáros felállásban játszik majd.
  
  A Tankcsapda hazánk első számú rockzenekara, amely a pálinkához, a gulyáshoz, a magyar vizslához, illetve a Szigethez hasonlóan igazi hungarikumnak számít. Halhatatlan slágereiket és korszakalkotó albumaikat hallgatva több generáció nőtt fel. Ők a rock and roll rugói. A Tankcsapada állandó résztevője legnagyobb könnyűzenei rendezvényeiknek, és külföldiek körében is népszerű fesztiváljaiknak, fellépéseiken rendre hatalmas tömeg vesz részt. Legemlékezetesebb koncertjük 2009-ben volt a Szigeten: ekkor több tíz ezer ember előtt ünnepelték megalakulásuk huszadik évfordulóját.

Kulcsszavak:
  sziget 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás