beszámoló [koncert]  2003. május 20. kedd   17:52

nincsen hozzászólás

  Már mindenki annyi szépet és jót mesélt Jánossomorjáról, hogy ideje volt ellátogatnom oda, és ha már az előző napot Szombathelyen töltöttem, hát úgy döntöttem átnézek egy nagyszabású fesztiválra.
  
  A vasi székhely, és a hansági település között a vonatút közel két órásra sikeredett, amit az ismert piroskán” tettünk meg, tűző napsütésben megannyi nyulat és őzet megszemlélve. A tapasztaltabbak már készültek az útra, vagy éppen Csornánál tankoltak fel”, így a társaság jelentős része már az érkezéskor kellőképpen bemelegített az egész éjszakás mulatságra.
  
  Kicsit a Kés nevezetű helyiségről. Félig kocsma, félig disco vagy koncertterem. Mindenesetre a cserépkályhákkal ékesített terem falát egy neves lemezlovas festménye díszítetteA kocsmában a sör előbb 180 forintba, majd egy óra múlva már 200 forintba került
  
  Szépen érkeztek az est fellépői és a környékbeli srácok is, közben rákezdett a Tirpunk nevezetű formáció, ami szerintem egy év múlva már sehol sem lesz. A kb. 16 éves srácok Alvin és a kismókusok fanok lehettek, mert folyamatosan tőlük játszottak számokat, majd miután lenyomták a 40 perces szettet, iziben hazasiettek egy ezüst mi autónkon”, úgy kilenc körül
  
  A tapolcai punkok, megint bevetésen. Az Iszonyat egy olyan zenekar, amelynek tagjai egytől-egyig remek srácok! A zenéjük a 80-as évek hangulatát idézi. Két-három akkord, semmi technikázás, viszont a szövegek túlléptek az iszunk, hányunk, anyázunk témákon, bár azért van itt szó italról is (Szombat este), de azért szóba kerülnek húzósabb témák is, mint például hadsereg (Adj fél évet), egység (Hol van már?), kilátástalanság (Előtted az élet). A végére még maradt egy feldolgozás is, a legendás somorjai oi-punk Szobafogságtól is, a (Náciűző). Természetesen az elmaradhatatlan oi!-ozással! Azt kell, hogy mondjam életem eddigi legjobb Iszonyat koncertjét láttam, mind megszólalás, mind hangulat tekintetében.

  Az előbb említett Szobafogság azelőtt feloszlott mielőtt még írhattunk volna róla sok szépet, és jót. Ezen zenekar romjain alakult meg a Commando nevezetű szintén oi-punk formáció. A technika és a közönség egyes tagjainak akadékoskodásának köszönhetően egy töredezett, sok szünettel tarkított előadást nézhettünk végig. A felállás gitár-ének, basszus, dob. A zenében semmi meglepő nincs, nyers oi-punk, ami leginkább a buliról, és a mértéktelen sörivásról szól. Mivel, hogy ez még csak az egyik első koncert volt, biztos fejlődni fog a csapat zeneileg, ami lehetővé teszi, hogy kibírjam az egész koncertet.
  
  Talán kicsit meglepő, de fellépet a Fallen Into Ashes Budapestről. A metal/hc-ben jeleskedő csapat talán egy kicsit kilógott a sorból, és ha mozgás nem is volt rájuk, azért a közönség jelentős része végig nézte a bulit, és értékelte is Dobi Zoliék teljesítményét. Csak a számok ne lennének ilyen borzasztó hosszúak
  
  Az új vonulat mellett tiszteletét tette a szombathelyi Speak Up! is, amely színvonalas old school hc zenéjével a hazai mezőny egyik kivételes zenekara. Remek rövidke számok, a szokásos lényegre törő üzenetekkel. A végére maradt egy feldolgozás is az In My Eyes-tól, és a ráadásban elhangzott az Állj mellém! című sláger” is.
  
  Aki esetleg ódzkodik a melodycore, vagy deszkás, vagy kaliforniai zenéktől, mert a média, csak a gagyit ontotta a fejébe, annak meg kell hallgatni a Buttholest! Mind zeneileg, mind gondolatiságban egy magasan kiemelkedő zenekar, amely utcahosszal veri a hazai mezőnyt! Van egyáltalán hazai melodycore? Tehetségtelen zenekarok tucatjai alakulgatnak, vagy alkotnak” évek óta kisebb nagyobb média sikert is elérve, olykor menő cuccokban, térdig felhúzott márkás zoknikban, idióta feldolgozásokkal, ahelyett, hogy a sok sablonos, csillogó-villogó dolog mögött meglelnék a lényeget! Azt, amit a veszprémi zenekar már meglelt, és magukénak tudhat!

  A Buttholes-t az elmúlt egy évben volt szerencsém figyelemmel kísérni, és elmondhatom, hogy hónapról, hónapra nagyobb közönséget vonz, mindenféle külső segítség nélkül. Pusztán kiállnak a színpadra, és valami igényes, kreatív dolgot adnak elő. Készítenek egy színvonalas lemezt (Az élet napos oldala), nem sajnálják a kemény munkával megkeresett pénzüket cuccok vásárlásásba fektetni, és mindezt még kölcsön is adják, sőt! Jánossomorján az egész bulit végig hangosították az elejétől a végéig. Hozták a keverőt, az erősítőket, és nyugodtan, jó minőségben kikeverték a koncerteket.
  Tessenek példát venni ezekről a veszprémi srácokról, akik nagyon remélem, hogy hamarosan még több emberhez eljuttathatják zenéjüket. Természetesen a koncert a mostanság szokásos singalong és pogó hangulatban telt el. Mivel színpad, de még csak dobogó sem volt, folyamatosan ment a küzdelem a mikrofonért
  
  A Fekete Hetes kocsmáros streetcore formáció élete legrosszabb koncertjét adta. Természetesen az elfogyasztott alkohol mennyiség, és a fáradtság is rájátszott arra, hogy egy számot sem voltak képesek hiba nélkül eljátszani. (Másnap viszont Pesten, talán életük legjobb koncertjét nyomták, minimális hibával. Konklúzió: koncert előtt nem szabad inni!)
  
  Az est végére maradt a zuglói heavy streetrock csapat, a Böiler. Itt egy újabb zenekar, akiknek már nem volt pofájuk visszamondani másodszor is a koncert meghívást, így ketten keltek útra, hogy megörvendeztessék a helyi skinhead és punk közösséget. Jani gitár-ének és Madár dob minden elismerést megérdemel! Személyük maradásra késztetett még vagy 40-50 fanatikust, akik hatalmas bulit csaptak. Azt kell, hogy mondjam soha ekkora bemozdulást nem tapasztaltam Böiler koncerten. Az Utolsó Villamos himnuszra, vagy 10-en küzdöttek az egyetlen ének mikrofonért. A feldolgozás számok úgyszintén megmozgatták a helyi publikumot. Zugló Belongs To Me! Nagyon F**** koncert volt, csak úgy mint az egész este!
  Köszönet érte a remek vidéki srácoknak, Gyulának a szervezésért, és Specinek hogy átvitt Mosonmagyaróvárra az első 4:30-as vonathoz!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: