szerző: Skalar MusicNitzer Ebb (UK), Die Krupps (D) a Dürerben 2011. május 1. 19h, Dürer Kert – Budapest
Jegyárak: 4500 Ft a boltokban, 4900 Ft az Eventim hálózatában április 17-ig, utána és a koncert napján 5500 Ft.
2011. május 1-én az industrial/EBM zenei színtér két meghatározó együttese a Nitzer és a Die Krupps közös turné keretében lép fel a Dürer Kertben a Skalar Music Hungary jóvoltából!
A két együttes többször is jár már hazánkban: a Nitzer Ebb legutóbb tavaly januárban koncertezett a Depeche Mode előzenekaraként, illetve másnap önálló fellépéssel is; viszont a Die Krupps 16 év után látogat el újra hozzánk! A budapesti fellépés a „Join In The Rhythm Of Machines”-ra keresztelt 10 állomásos európai koncertkörút záró állomása lesz. A turné jelmondata, elnevezése egyértelműen jelzi, hogy az alternatív elektronikus zene két legendájától a klasszikusnak minősíthető dalaik előadására számíthatunk! Nincs más teendőnk, mint csatlakozni a gépek ritmusához; az este felejthetetlen élmény lesz, nem szabad kihagyni!
A Nitzer Ebb és Douglas McCarthy egyedi hangja elválaszthatatlan egymástól, és ezzel Bon Harris érdemei sem csökkenek egy fikarcnyit sem! A két chelmsfordi iskolatárs David Gooday-jel kiegészülve alapította a Nitzer Ebbet a 80-as évek elején. Minimál hangzásuk egyszerű, de elsöprő basszustémáikra és sodró lendületű ritmusképleteikre épült, melyet McCarthy kántálós, kiabálós, agresszív vokálja újabb energiatöltettel látott el.
A punk, a korai techno, a kontinentális EBM, a new beat hatásait felhasználva alakult ki a Nitzer Ebbrecept, mely az első időszakban csak a helyi, környékbeli klubokban részegítette meg az általában kis létszámú hallgatóságot.
Első kiadványaikat (Isnt Funny How Your Body Works?, Warsaw Ghetto, Let Your Body Learn) saját kiadójuk, a Power Of Voice Communications jelentette meg, ami hamarosan a Mute Records figyelmét is felkeltette, így 1986-ban már Daniel Miller kiadója jelentette meg a Murderous kislemezt és újra kiadta a Let Your Body Learnt, mely kétségkívül tökéletes zenei kivonatát adja a Nitzer Ebb első időszakának.
Az 1987-ben megjelent That Total Age az EBM fanatikusok alapművének tekinthető, a már említett dalok mellett többek között a Join In The Chant, Fitness To Purpose klasszikus alkotásokkal kiegészülve. A Mute jó érzékkel pakolta fel a Nitzer Ebbet az éppen akkor szupersztár státuszba lépő Depeche Mode szekerére és a 1987-es turné európai szakaszán a Nitzer Ebb volt a DM előzenekara (ez egyébként még 1990-ben és 2010-ben is megismétlődött).
A Mute ekkor volt talán a legaktívabb, legsikeresebb időszakában, így szinte futószalagon érkeztek a kislemezek, EP-k az 1988-as Control Im Here már a második albumot Belief vezette fel. Ez a nagylemez érezhetően alacsonyabb szintű agressziót, maszkulint tartalmazott (pont a Control Im Here a kivétel), a dalok tempója csökkent, az effektek, az elektronika fontosabb lett, mint a hangfalakat széttépő ritmus. McCarthy éneke is egyre inkább ének lesz és kevésbé kiképző őrmesteri utasítások. Ez az album már McCarthy/Harris produkció, mivel időközben Gooday távozott a projektből.
1989-ben a Die Krupps-szal közös alkotásuk a The Machineries Of Joy egyesítette a Nitzer Ebb-féle hard beatet és az európai EBM-et és egy örök klasszikus jött létre! Az 1990-es Showtime egyenes folytatása az eddigi alkotásoknak, energikus dalok (Fun To Be Had) és bátor kísérletezés jellemzi (pl. One Mans Burden) jellemzi. Az akkori fogékony közegnek (is) köszönhetően így lehetett sláger albumról a Lightning Man a szavalós vokálra épülő, elbeszélő költemény és ért el jelentős sikereket ez az album az USA-ban is.
Az 1991-es Ebbhead album az együttes karrierjének csúcsán jelent meg és sokaknak akik újabb EBM albumot vártak csalódást okozott, mivel egy sokkal komplexebb, nagyon sok hatást felvonultató album lett. A sokkhatást csökkentette az As Is EP, mely 4 tételében (Family Man, Lovesick, Come Alive, Higher) pontos lenyomatát adta a Nitzer Ebb zenei határainak, így az EP-t ismerő hallgatók megdöbbenése kisebb volt, ha volt egyáltalán
A Big Hit albummal egyértelműen az volt az együttes szándéka, hogy végképp levakarja magáról az EBM címke itt-ott még megtalálható cafatjait, így az az érdekes helyzet állt elő, hogy ezzel az albummal sok régi rajongót vesztett el az együttes, de sokan ekkor fedezték fel őket. Ezért is volt érthetetlen, hogy miért következett egy több mint 10 éves csend, mivel mindenki úgy érezte: nem fejezték be a történetet
A 2000-es évek elején azonban úgy tűnt, hogy történet mégiscsak folytatódik: a NovaMute (a nagy Mute egyik részlege) több korábbi Nitzer Ebb dalt is kiadott, jellemzően techno előadók remixeivel.
Ekkor több olyan információ látott napvilágot, hogy a személyes ellentétek elsimultak az idő és a feledés jótékony hatásának köszönhetően és reális esély van új Nitzer Ebb produkciókra.
Az ebbe az irányba mutató újabb lépés a 2006-os Body Of Work gyűjteményes album megjelenése volt, amit 2010-ben az Industrial Complex album követett. Az aktuális album legnagyobb érdeme az, hogy új tér vissza a Nitzer Ebb alapjellemzőihez, hogy egy pillanatra sem avítt, önismétlő, nem kelti azt a hatást, hogy a jól bevált kliséket porolták le a biztos siker reményében. Az album meghallgatásakor a régi rajongók szeme is felcsillan (pl. Promises, Never Known), de akik az Ebbhead, Big Hit meglepő tételeit kedvelik nekik is tartogat a nagylemez érdekes pillanatokat (pl. Hit You Back, Payroll).
30 év nagyon nagy idő 30 évet nagyon kevés zenekar él meg 30 év után nagyon kevés projekt élvez olyan kiemelt figyelmet és tiszteletet, mint a Die Krupps. A Jürgen Engler vezette német együttes hosszú utat tett meg a három évtized alatt. A 80-as évek elején a düsseldorfi acélipari környezet megfelelő alapot biztosított a kísérleti industrial stílusban tett első lépésekhez. Ennek köszönhetően a 1981-ben megjelent első kiadvány Stahlwerksynfonie kétszer tízperces zajorgiája a pálya- és kortársakkal (pl. Throbbing Gristle, SPK, Einstürzende Neubauten) szégyenkezés nélkül összevethető.
A punk hatása a korai években egyértelműen azonosítható a Die Krupps dalaiban. A spontán és egyszerű kompozíciókra rátelepülő német újhullámos (NDW - Neue Deutsche Welle) feltét eredményeképpen az első Volle Kraft Voraus! album teljes gőzzel a 80-as évek fontos együttesei közé gördítette a folyamatosan változó összetételű együttest. Az albumról kimásolt Goldfinger mellett a Wahre Arbeit, Wahrer Lohn-t kell mindenképpen kiemelnünk, mely már ebben a formájában is EBM klasszikus, de igazi himnusszá később vált.
Engler mellett a másik alapító Bernward Malaka csak az első néhány kiadványban működött közre, így elmondhatjuk, hogy a Die Krupps magját Jürgen Engler, Ralf Dörper és Rüdiger Esch jelenti, jelentette.
Az 1985-ös Entering The Arena albumon az avantgárd elemek szinte teljesen eltűntek, jól emészthető elektronikus dalok találhatóak rajta, melyek a mai napig megdobogtatják az EBM stílus kedvelőinek szívét (pl. Gladiator, Risk). Eddig is voltak pár éves szünetek a Die Krupps tevékenységében, de az 1989-ig tartó csend meglepő és nagyon kellemes eseménnyel ért véget: A korábban már említett Wahre Arbeit, Wahrer Lohn került újrafelvételre az akkor csúcsra járatott Nitzer Ebb segítségével és a Mute Records támogatásával, és így megszületett az örök klasszikus a The Machineries Of Joy!Hatása vitathatatlan: a videóklipp minden a színtérhez tartozó vizuális elemet felvonultat, maga a dal is állandó rotációban van a visszatekintő válogatásokon, EBM/electro rendezvényeken.
A kiadott lemezek mennyisége nem, de talán az eltelt idő és a The Machinery Of Joy sikere indokolta, hogy az együttes egy visszatekintő, gyűjteményes albummal (Metall Maschinen Musik : 91-81 Past Forward) mutassa be első évtizedének eredményeit.
1992-ben jelent meg hosszú évek után az első igazi album nagyon egyszerű és visszafogott I címmel , de ez az év igazából a Metallica tribute miatt érdekes. Az eredetileg 5 számos EP (az amerikai és japán verzió további bónuszdalokkal kiegészítve) sok akkori rajongót megdöbbentett, akik további EBM/electro lemezeket vártak. De a tribute EP és a I album kíméletlen határozottsággal a gitárosabb hangzás felé tolta el a projektet. Ha még valakinek halvány kétsége is lett volna a stílusváltás megtörténtéről, az a 1993-as II - The Final Option és az 1995-ös Odyssey Of The Mind (III) albumok révén további megerősítést kapott: a Die Krupps az industrial metal meghódítására indult, ami az 1994-es To The Hilt kislemezzel sikerült is.
Folyamatos turnézás mellett az 1997-es Paradise Now album már kisebb hullámokat vert az ipari metál és az alternatív elektronikus zene rozsdás géproncsokkal tarkított partjainál, talán ennek is köszönhető, hogy közel 10 éves (!) szünet következett az együttes aktivitásában.
2006-ban a Die Krupps koncertekkel, fesztiválfellépésekkel ünnepelte 25. születésnapját és már ekkor megjelentek olyan információk, hogy best of válogatás, új anyag jelenik meg hamarosan. A jóslat valóra vált: 2007-ben Too Much History címmel két külön válogatást jelent meg, az egyik Electro Years, míg a második kötet Metal Years alcímmel, ezzel is alátámasztva a Die Krupps két korszakát.
A Die Krupps fellépése érdekes lehet többek között az old-school EBM kedvelőinek; a metál és határterületei iránt érdeklődőknek; a new wave, punk emlékeket nosztalgikusan felidézőknek, az alternatív elektronikus zenét kedvelőknek azaz mindenkinek, aki szereti a súlyos zenét!
04:47
