lemezajánló [nagylemez] 2011. március 11. péntek 06:00
1 hozzászólás
szerző: BarnaObscura: Omnivium Relapse Records
A német Obscura egy progresszív death metalt játszó együttes, akik a 2009-es Cosmogenesis című második albumukkal hívták fel magukra igazán a figyelmet. A két évvel ezelőtti lemez egy zseniális, összetett alkotás volt, amely az erőteljes Death hatások mellett sajátos ízzel és remekül felépített nótákkal rendelkezett. A progresszív death metal stílus hívei így már tűkön ülve várták a következő lemezt, amely idén március végén meg is érkezik Omnivium címmel.
A szép akusztikus bevezetővel induló Septuagint-al ott folytatja a banda a kiváló megoldásokkal és fogós melódiákkal felvértezett dallamalkotást, ahol a Cosmogenesis-en abbahagyta. A kilenc számos, majd 55 perces műsoridővel bíró album végig izgalmas, változatos a fölényes technikai tudás ellenére. Itt nem öncélú zenei maszturbálás zajlik a dalokban, hanem kerek egésszé formált, kiérlelt nóták sorjáznak egymás után, gyengébb pillanatok nélkül. Az Obscura tagjai magasan képzett muzsikusok: a 2002-ben bandát alapító Steffen Kummerer gitáros/énekes mellett a Pestilence-ből ismert Jeroen Paul Thesseling basszusgitáros, és a két ex-Necrophagist tag Christian Muenzner gitáros és Hannes Grossmann dobos egyaránt hangszerük mesterei. Ez a technikai tudás a hangzás fontos részét képező, kiérlelt basszusfutamokban, az összetett, tekerős riffekben és a kimunkált melodikus gitárszólókban, valamint a fifikás dobtémákban egyaránt tetten érhető. Egyedül talán az ének az, ami lehetne néhol erőteljesebb, de itt is találunk változatosságot Cynic-szerű torzított, dallamos vokáltémák és lemélyített hörgések képében a szokásos magas fekvésű hörgések mellett. A zenei anyag pedig a hosszú játékidő ellenére sem unalmas, minden dalban vannak apró finomságok, tempóváltások, gyönyörűen kivitelezett gitárszólók. A hatásokat tekintve változatosabb is az Omnivium, mint a Cosmogenesis. A Death öröksége és a Necrophagist munkássága persze ezúttal is tetten érhető, de más hatások is jelen vannak a markáns egyéni hang mellett. Például a számomra az album egyik legjobb dala, a komor hangulatú Ocean Gateways egy az egyben a Morbid Angel zenei világára emlékeztet (azon belül is a God Of Emptiness dal súlyosságára). A Prismal Dawn eleje pedig tisztára Opeth, és összességében nem csak a death metal eszköztárából építkeztek a zenészek, hanem a metal zene szélesebbre vett eszköztárából dolgoztak. Igazából a kilenc szerzemény mindegyike egy mestermű, amely rengeteg meglepetést tartogat.
A lemez hangzása is kiváló, minden hangszer arányosan és tisztán kivehető, a sok más bandánál hanyagolt basszusgitár témák itt kifogástalanul szólnak. A technikás, komplex zenéhez igényes koncepció és körítés társul. A dalszövegek és a szépre sikerült borító böngészése alapján ezúttal is a sci-fi és a kozmológia témakörét boncolgatják a zenészek (amely témakör és a zene alapján az amerikai The Faceless zenekar neve is felmerül rokon muzsikaként).
Az Obscura harmadik lemeze talán még erősebb is lett, mint a Cosmogenesis: egy minden igényt kielégítő progresszív death metal alkotás lett az Omnivium. Aki egy kicsit is vonzódik a progresszív metal muzsikához, és annak durvább élét szereti, annak mindenképpen ajánlott az Obscura új lemezének beszerzése. Az Omnivium a 2011-es év egyik legfontosabb lemeze a stílusban, és szerintem nem is nagyon fogja megszorongatni más banda alkotása idén (maximum a visszatérő Gorguts vagy az utoljára 7 évvel ezelőtt lemezzel jelentkező Necrophagist).
Obscura: Omnivium
1. Septuagint 2. Vortex Omnivium 3. Ocean Gateways 4. Euclidean Elements 5. Prismal Dawn 6. Celestial Spheres 7. Velocity 8. A Transcendental Serenade 9. Aevum