beszámoló [koncert]  2003. május 14. szerda   17:43

nincsen hozzászólás

  Tavasszal szerencsére mindig sok külföldi fellépővel lepnek meg minket a hazai koncertszervezők, s idén sikerült elhozni az egyik kedvenc bandámat a Katatoniát is. Ha egy ilyen neves előadó jön hazánkba mindig lehetőséget kap egy-egy hazai csapat is, hogy előzenekarként megmutassa mit is tud valójában.
  A Garden Of Eden vezette be a közönséget az áprilisi éjszakába. A hazai dark egyik jeles képviselője hozta a - mindig - jó formáját. Fanatikusok kedvéért itt a teljes számlista: Intro, Távoli Hangok, Utolsó Szó, Mint A Tél és A Nyár, Black Wonderful Life, Az Ördög Tánca, Ha Lemegy A Nap s végül a másik feldolgozás az F.O.System Hold-ja. Mindannyiunkat jól megnevettettek Imre vicces felkomfjai, s talán még annyit, hogy Tóth Ádám a GOE eredeti hegedűse, Ildikó betegsége miatt segitette ki a zenekart ezen a fellépésen. A De Facto produkciójáról egy kellemetlen közjáték miatt lemaradtam, de rövid játékuk még így a háttérből is meggyőzően szólt. A Pokolból és a Meghalni A Mennyben számokat véltem felismerni, de úgy hallottam a Tűzég és az Új Glória is szerepelt az eljátszott dalok között. Meggyőző és úgy gondolom fejlődőképes bandáról lévén szó még sokat fogunk hallani róluk.
  
  A magyar csapatok után jöhetett végre az egyetlen külföldi előadó, aki a szervezés körüli komplikációknak nem esett áldozatul: a Katatonia. Az együttest Anders Nyström és Jonas Renske alakították 1991-ben ők jelenleg is tagok Anders a szőke hosszúhajú gitáros, míg Jonas a vokáltémák tökéletes hangzásáért felel ám a banda életpályája igen rögös úton vezetett végig. A sok probléma, tagcsere egy ideig az Opethes” Mikael Akerfeldt is tagja volt a formációnak változás azonban folyamatos fejlődésre és zenei váltásokra késztette a csapatot, mely hatására napjaink egyik legkiemelkedőbb zenekarainak egyikévé vált a Katatonia. A hangzás tökéletes és végletekig kifinomult, a zene széleskörűen befogadható, és ami nem mellékes ontják a dalokat magukból a srácok.

  Legújabb albumuk - a Viva Emptiness kapcsán látogattak most el hazánkba, s a koncertet is az új korong első dalával a Ghost Of The Sun-nal kezdték. Az együttes által képviselt stílushoz képest ez egy viszonylag pörgősebb” darab, így a teltházas Mega Pub összes metálrajongója bődületes zúzásba” kezdett. A már említett tagok mellett Fred Norrman pengeti a másik gitárt, a basszert Mattias Norrman míg a sokáig Jonas által uralt dobszerelés mögött Daniel Liljekvist foglalt helyet. A szintén új” Criminals már igazi belassulós Katatonia remekmű. Ahogy az együttes vallja, zenei működésük negatív érzéseik megfogalmazásának színtere. Azért zenélnek, hogy mindazt a sok rosszat, fájdalmat amit a hétköznapok szolgáltatnak ki tudják adni magukból, el tudják mesélni a hallgatóknak hátha segít nekik vagy okulnak a dologból. Nem egy album átfutott már a kezem között, és valóban ez a fájdalmas érzület mindegyiken fellelhető valamilyen formában. A 2001-es Last Fair Deal Gone Down albumának egyik slágere a Teargas is hasonló problémákat boncolgat. ...why have you put so many things into my eyes that i can´t see clear, who´s paid you for telling me what i´m worth and run in fear” Iszonyat jól eltalált pár sor ez szerintem, s talán többen ráismernek önmagukra ebben a gondolatban. Visszatérve a koncert menetére az utóbbi évek albumaiból válogatták össze a legjobb példányokat a fiúk. A Discouraged Ones-os I Break a „sláger”, hibátlan darab ha beszélnék róla csak rontanék rajta - és a Tonights Decision album I Am Nothing - hamisíthatatlan Gothic Funeral Metal - számait ismét egy 2001-es szerzemény a Sweet Nurse követte. Ebben a számban például egy a nővérkéhez könyörgő, a halál közeledtétől rettegő beteg kéréseinek sorát énekli meg Jonas, egy olyan emberét, aki érzi, hogy már nincs sok ideje hátra és arra vágyik, hogy még utoljára, mint egy normális ember legalább az ágyból érezhesse a napfény melegét.

  A Sleeper után a Tonights Music megint egy tipikusan olyan dal, amelynek pusztán a meghallgatásából a szöveg mondanivalója nélkül Jonas hangjából érződik a szenvedés, a rettegés a kegyetlentől való félelem. Ez is egy kihagyhatatlan mű. Lenyomták még a For My Demons-t és a Chrome-ot gyönyörű gitártémákkal megtűzdelt „csoda” - majd az egyik kedvencem a Future Of Speech következett. A szám úgy indul mint valami könnyed kis Tori Amos dalocska, majd ugyanez gitárokkal megspékelve már elmegy egy jobb napokat látott Paradise Lost-nak, de hamar „kiderül”, hogy ismét egy hamisitatlan Katatonia szerzeményt hallunk. A refrén mind szövegileg mind zeneileg frenetikusra sikeredett - „i have no lies or truth in what i say there is no meaning the words are numb and i am so afraid there is no meaning” arról nem is beszélve, hogy árad minden szavából a túlfűtött érzelem. Zárásképp két Viva-s dal a Complicity és az Evidence tette teljessé a koncertet. Legalábbis a tagok így gondolták, nem úgy a közönség. Nem csoda hogy visszajöttek a srácok a színpadra és lezúztak még három régi klasszikust. A 98-as Deadhouse-szal kezdték. Azt hiszem ez megint csak egy olyan darab amelyben nincs kivetnivaló. Nagyon precíz témák, lágy fülbemászó dallamok, lassú és gyorsabb részek váltakozása Kell ide még valami? Zárásképp két „ősi” dalt fűztek egybe a skandináv mesterek. A Brave Murder Day albumról a Brave-et és a Murder-t. A közönség örjöngött, az egész terem egyként „táncolt” és hangosan énekelte a szöveget persze csak aki tudta -. Anders játéka felejthetetlen élményként ragadt meg bennem, de természetesen az egész este úgy ahogy van örök emlék marad.
  
  Ismételten bebizonyosodott számomra, hogy amit az északiak zeneileg produkálnak az utánozhatatlan. Aki pedig nem volt jelen a Mega Pubban és nem tudtam meggyőzni a Katatonia hibátlan zenei produkciójáról annak csak azt tudom javasolni, hogy irány a bolt és győződjön meg maga.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: