szerző: Ron JeremyArtimus Pyle, HumanError, New Figth, Smafu 2003 április 11, Vörös Yuk
Smafu, New Fight
Ezen az estén a Vörös Yuk programja volt a legkecsegtetőbb, ahol is a nagy múltra visszatekintő No Trend No Fashion egy újabb fesztiválját nézhette végig a szórakozni vágyó fiatalság. Mostanában újra elő jött a persze, hogy az USA zenekarokra mindenki lejön sztereotípia”, ennek ellenére elég szellősen voltunk (azért vicces, hogy Zorán reggel azon sírt, hogy meglesz-e 12 ezer eladott jegy itt meg a 200 főnél örömujjongás).
Az est egyetlen kizárólag punk zenekara a Smafu volt Szegedről. Persze hörögtek, hogy a hardcore-osok is jól érezzék magukat. A koncert alatt folyamatosan ment a poénkodás, ami leginkább a másnapra kitűzött EU szavazást célozta meg. A zenéről nagyon nem tudok mit írni, mert lehet jól nyomják, de engem nem hat meg ez a fajta irányzat.
Utánuk a New Fight jött, akik engem a legjobban érdekeltek. 2 énekessel álltak fel, amiből már sejteni lehetett, hogy nem lesz itt bécsi keringő. Zúztak is, mint a kanos állatok tüzelés idején. Üvöltés, hörgés kíséretébe azét technikás zene csatlakozott. Mozgás persze nem volt csak enyhe nyakkörzések. Itt kell megemlíteni, hogy a közönségben azért volt 5-6 gyerek, akik folyamatosan crowd surf-ölteték(tömegből induló body surf) egymást, meg ment az ugra-bugra amit egy kicsit furcsáltam, mert ilyet a tiniktől látok a gödöllői trafó rock diszkójában nem pedig 120 kilós Tuff Guy-októl (kb. olyan skinhead-ek akik a hardcore-t szeretik). A koncert végén még volt egy 7 seconds feldolgozás, amiben az egyik énekes beült a dobok mögé.
Human Error, Artimus Pyle
Human Error következett a 30 órás romantikus műsorával. Ismét Pándi Balázsal a dobok mögött, aki mintha most már jobban kiélné magát, mint a legutóbbi Rambo koncerten, de azért szerintem szárnyalhatna szabadabban is. Itt kell megmondanom, hogy a zenekar nem a kedvencem, de kezdek már bennük felfedezni dallamfoszlányokat. Persze a tavaszi mezőkön való virágszedő ábrándom abba maradt, amikor is egy énekes nővel kiegészülve előadták legnagyobb slágerüket a Fuck the Police-t. Kicsit levegőztem, aztán futás vissza az est fénypontjára...
Artimus Pyle: Már a szünetekben is láttam egy fura fazont aki már jó ideje nem találkozott ollóval és borotvával (engem jézusra emlékeztetett) és lemertem fogadni, hogy zenekar tag. Ha jól tudom ő a What Happens Next-ben is basszerozik, akik ha minden igaz szintén meglátogatják kishazánkat. A felállás Gitár-Basszer/Ének-dob. Egyszerű emberek és mondhatni egyszerű zene. Akik már letettek az asztalra 3 nagylemezt egy split korongot és a legutolsó Fortress című EP-t. Ez nem az a fajta szépgyerekek, szépruhában HC. Ez kérem szépen mocskos, bunkó (persze megfelelő dallammal), néhol duplázós dob, néhol monoton zúzásos DIY HC egyenesen a squat-okból. Engem leginkább a nemrég nálunk járt Rambora emlékeztetett. Nem mondom azt, hogy rossz volt, de nem is vágódtam hanyatt. Kicsit unalmas volt, hogy majdnem minden szám emlékeztettet az előtte lévőre. Fél óra után abba is hagyták, megköszönték és szerényen elvonultak, én pedig haza mentem egy újabb estével és zenekarral a hátam mögött.