Ha csak egyetlen hölgyet láthatnátok az idei Sziget fesztiválon ki lenne az? Britney Spears? Hm. Christina Aquilera, Duffy? Hmm-hmm. Amy Winehouse? Hmmm. Minden idei nagy európai fesztivál kívánságlistájának első helyén egy olyan ifjú hölgy szerepel, aki nem megosztja a közönséget, hanem egyesíti, azért, mert annyira vonzó, annyira cool, annyira tud énekelni, és még annyi minden mást is tud. Amikor 1985-ban Hammersmith-ben megszületett Lily, a sorsa is elrendeződött: nem is lehetett belőle más, mint popsztár egy olyan kerületben, amelynek koncerttermében a modern zene legjobb élő fellépesit láthatta a közönség. A család közeli jó barátja volt Joe Strummer a Clashből, Lily a legjobb iskolákba járt, és már egészen fiatalon úgy énekelt el egy Oasis dalt, hogy a Gallaghereknek sem lehetett és nem is volt egy rossz szavuk. Amikor 2006-ban megjelent az Alright, Still, rögtön kiderült, hogy Lilynek nincs igazi konkurense. Egymás után jöttek ki a visszautasíthatatlan slágerek (Little Things, Alfie, Smile), köztük nem egy káprázatos No.1, és az idei Its Not Me, Its You csak fokozta körülötte a fölhajtást, amihez nem volt szüksége olyan médiamutatványokra, mint korábbi riválisainak. Lily Allen naptára ebben az évben teljesen betelt, ezért igazi szenzáció, hogy a három legfontosabb fesztivál (Glastonbury, Roskilde, T in the Park) mellett a Szigeten is bemutatja lenyűgöző show-ját. Hogyan fér ennyi minden az idejébe? Ez az ő titka. Tv-műsort vezet, mixalbumok producere, jótékony célú alapítványoknak dolgozik, és ha valaki mindezeken túl nemcsak a dalaiért imádja, úgy is követheti őt, hogy tetőtől talpig az általa kreált Lily Loves kollekcióba bújik.
09:12
