Scott Hendersonról minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az elmúlt évtizedek meghatározó gitárosa: játszott Chick Corea Electric Band-jében, majd megalapította az azóta legendássá vált Tribal Tech zenekart. Ezzel párhuzamosan az elmúlt tizenöt évben négy bluesos szólólemezt adott ki. Az elmúlt években rendszeresen útba ejti Magyarországot, most azonban egy kis újdonságot is hoz: egy fiatal kaliforniai dobost Alan Hertz személyében, akiről már most ódákat zeng a zenésszakma az óceán túloldalán. Scott Henderson már akkor is örökre ott lenne a világ legnagyobb gitárosai között, ha a Chick Corea Electric Band 1986-os stílusteremtő albuma után felhagy a zenéléssel. Pedig a java csak ezután következett: a Gary Willis basszusgitárossal alapított Tribal Tech-et a szakma és a nagyközönség egyaránt az utóbbi évtizedek legfontosabb fúziós zenekaraként tartja számon, amely a jazz-es textúrákat elképesztően energikus előadásmóddal tette frissé és korszerűvé. 1994-ben azonban az addig főleg jazz-gitárosként Henderson (a korábbiakon kívül játszott többek között a Zawinul Syndicate és Jean-Luc Ponty lemezein) hagyományos blues-lemezt készített Dog party címmel. Első ránézésre viccnek is tűnhetett volna a dolog, hisz Scott a blues összes kliséjét felsorakoztatta: a hangszerek közt szájharmónika és szaxofon, a szövegekben állandóan visszatérő kutya-tematika, nem beszélve arról, hogy a főhős Scott Slim Hutchinson Henderson néven jelenik meg a borítón. Ám néhány hang elég a lemezből a következő meglepetésig: igazi dögös, letisztult, stílusos, mégis virtuóz lemez lett, amely megjelenésének évében elnyerte a Legjob blues album címet a Guitar Player magazin olvasói szavazásán. Saját bevallása szerint Henderson egyfajta zenei kiteljesedésként kívánt visszatérni saját gyökereihez: úgy érezte a jazzes/fúziós gitározás és a progresszív kompozíciók zenész-énjének csupán egy részét mutatják be. A kiteljesedés várakozáson felül sikerült: az egyszeri projektnek indult szólólemezt azóta további három követte, az ahhoz kapcsolódó világ körüli turnékról nem beszélve. A jazzista Henderson kedvelőit itt szeretnénk megnyugtatni: egy Scott Henderson Blues Band koncert semmilyen szempontból sem hagyományos blues-koncert: természetesen jó néhány Tribal Tech téma is elhangzik, Henderson szürrealisztikus játéka és a ritmusszekció dinamikus alapjai pedig még az ezeréves blues sémákat is teljesen új tartalommal töltik meg. Itt kell megemlítsük a csapat másik két tagját John Humphrey basszusgitárost (ld. még: Bobby Kimball, Carole King, Les Dudek, stb.) és Alan Hertz dobost (Garaj Mahal, Les Claypool). Humphrey évek óta Henderson állandó kísérője, s bár külsőre leginkább Pastorius-klónnak tűnik, igazán ízesen és megfelelő alázattal kíséri a főhős komplex játékát. Hertz viszonylag új fiú a session-világban, de hibátlanul illik a csapatba: rockos dinamika, jazzes intelligencia még sokat fogunk róla hallani!