Varga Livius nagymamája szerint a zenélés az „a kutya vacsorája”. A nagymamának - főként ismerve a hazai zenei viszonyokat - minden bizonnyal igaza van, ám e kedves megállapítás nem rettenthette el a Quimby ütőhangszeres-mindenes-dumagépét attól, hogy - éppen a nagymama mondása nyomán született fedőnéven - a quimby-s Gerdesits Ferenccel saját cuccot hozzon össze. Azonban ne használjuk hangsúlyosan a „szólóanyag” kifejezést, ugyanis A Kutya Vacsorája több, mint Livius saját produkciója. Miről is van szó?
Arról van szó, hogy Livius komoly, kipróbált muzsikusokból álló kollektívát toborzott maga köré - Kovács Gergely (gitár, billentyű, programozás), Gerdesits Ferenc (dob), Varga Laca (basszus), Köles István Jr. (ütőhangszerek), Voga Viki (vokál), Nemes Zoltán (billentyűs), Szabó Attila (hegedű) -, mely kollektíva színpadon tökéletes zenekarként funkcionál, a stúdiófelvételek során pedig Livius alapötletei és a tagok zenei elképzelései majd a csapat legfőbb stúdiómegfejtője, Kovács Geri instrukciói alapján alkotóközösségként működik. A Kutya Vacsorája tagjait a közönség más produkcióból is ismerheti: Gerdesits Ferenc a még idén újra jelentkező Quimby és A Kutya Vacsorája mellett, a Marlboro Man, az Üllői Úti Fuck, az Equus és a Hippikiller dobosa, Varga Laca a Hiperkarma és a Spoo-Dee-O-Dee basszusgitárosa, Köles István Jr. a Quimby Ékszerelmére című lemezén és a lemezhez kapcsolódó koncerteken volt hallható, Voga Viki többek közt Presser Gábor vokalistája, Nemes Zoltán a Spoo-Dee-O-Dee zenekarban, valamint a spoo-dee-o-dees Szabó Tamás szájharmonikás több projektjében muzsikál, Szabó Attila a Csík zenekarban húzza a vonót, valamint a Kispál és a Borzban, a Bandi a hegyről produkcióban vendégszerepel. A zenekar tagjai a rock, az alternatív rock, a soul, a jazz és a népzene világából érkeztek és ez az érdekes elegy érzékelhető a Kutya Vacsorája zenéjében. Miről is van szó?
Arról van szó, hogy A Kutya Vacsorája amúgy nem könnyű ügy azok számára, akik szeretik az egydimenziós dolgokat (és eképpen persze nagyszerű élvezet azoknak, akik bírják a színes, ellentétes hangulatokban bővelkedő, stíluskavalkád-jellegű, bogozni- és megélnivaló zenét). A ritmusok felől a hiphop és triphop, a gitárhangok és az elektronika felől a totál experimentália, a Radiohead, a Massive Attack, a poszt-rock, Livius éneke és dumái felől az egyszemélyes humor, a kávéházi stand-up comedy, a hiphop, a ragga, a Quimbyből ismert „liviusos” „sanzonhoz dumálok, történetet mesélek”, és a blues. Aztán ha még ez sem elég, akkor nesze neked egy kis soul, egy kis filmzene-hangulat és így tovább, és így tovább.