Karakteres, egyéni stílusú world-music-zenekar a Folkestra.
Az alapvetően énekközpontú zenében a népzene és a jazz, a kötöttség és az improvizáció, a játékosság, a humor és a lendület, de ugyanakkor a szépség és a mélység egyszerre van jelen.
A koncerten az új CD dalai hallhatók, köztük a Portugál címu film betétdalai is.
Monori András : kaval / trombita / gadulka / fuvola / tambura / duda / kalimba
Palya Beáta : ének
Váczi Dániel : szaxofon
Nagy Péter : nagybőgő
Deli Zsolt : harmonika
Kovács Tamás : konga / ütőhangszerek
Pusztai Gábor : ütőhangszerek / dob
A Folkestra 2000 őszén alakult, az énekes Palya Bea és a kavalos-zeneszerző Monori András összeszervezésével. Zenéjük alapja a magyar , bolgár, török népzene, a balkáni, latin ritmusok, a dzsezz improvizációs elve és harmóniavilága. Zenéjükben a játékosság, a humor, a lendület, ugyanakkor a szépség és a mélység egyszerre van jelen. A gyönyörűen kikristályosodott Folkestra-zene hangzásában valamennyi tag zenei múltja, játékmódja, karaktere benne van, ettől lesz ez a zene egyéni és nagyon személyes. Monori kiváló dallamformáló készsége, improvizációs technikája, Ágoston játékossága, az őrültségig meglepő hangszínei, az ütősök klasszikus zenén és a latin ritmusokon csiszolt játéka, Árkosi délszláv és török zenei múltja, Nagy dinamizmusa és az énekesnő tradicionális, érzelemgazdag előadásmódja teszi élvezetessé ezt a zenét - és a dallamok a fülünkben maradnak.
Az együttes zenéjének alapja a Közép-Kelet európai népzenei hagyomány, mindenekelőtt a magyar. A magyar népzene tekintetében Moldvában találhatjuk az egyik leggazdagabb, legarchaikusabb dalkincset. A moldvai magyarság, a „csángók”, más tekintetben is a magyar kultúra régi rétegeit őrzik. A Keleti-Kárpátok és a Prut folyó közt élnek, a mai Romániában. Ez a legkeletibb magyar kisebbség, amely nyelvszigetet alkot. E terület a Kárpátok kulturális választóvonalán kívül esik, egészen az utóbbi évtizedig erős elszigeteltségben fejlődött. A népesség egy része még a magyar honfoglalás előtt, a vándorlások során telepedett ide, más részük pedig a Kárpátokból és más területekről vándorolt be. Innen a „csángó” elnevezés, az „elcsángál”, „elbújdosik” igéből. Elzártságuk magyarázza azt a archaikus népi kultúrát, amely itt fennmaradt.
(A moldvai dalokról) Balladák, szerelmes dalok, csúfolódók, siratók, keservesek - szinte minden élethelyzethez tartozhattak dalok, a zene az ember életének szerves része volt. A szövegeket egy nagyon erős képi gondolkodás jellemzi, gyönyörű gondolatpárhuzamok, archaikus nyelvezet. Ezt ma költőinek gondoljuk, ám valaha élő nyelv volt. Moldvában még ma is megtapasztalhatjuk ezt: a mindennapi beszéd középkori jellegű vallásos képzeteket tükröz, telis-tele van áldásokkal, Isten nevével, éggel-földdel-tűzzel, ám ugyanígy nagyon kedves és éles humorral, és a legkeserűbb fájdalommal.
Ezek szövegek ma is hatnak: továbbélésük egyik lehetséges útja, hogy a modern ember zenei világával találkoznak, amelyet alapvetően a sokszínűség jellemez: a hangrögzítés által sokféle zene a fülünkbe jut, s amire képesek vagyunk rezonálni, az tovább él bennünk. A Folkestra esetében így kerül a moldvai csúfolódó egy swing alapra (Portugál kalap), vagy rézfúvós hangszerelésre (Mamikám), egy moldvai (de balkáni eredetű) szerelmes dal egy spanyol zenei környezetbe (Szeretlek, szeretlek), vagy épp egy ír dallammal találkozik (Szeretőm a táncba).
A bolgár népdalok szintén szerepelnek az együttes repertoárjában. Szövegeik szintén sok képet (metaforát) használnak, az itt énekelt dalok szerelmi témájúak. A szövegek bolgárul és magyarul is elhangozhatnak - a magyar változatokhoz Nagy László műfordításait vesszük alapul - , így a két nyelv karaktere jól kirajzolódik. A bolgár dalokra jellemző a páratlan ritmus, öt-hét-kilenc... nyolcad.