1980 nyarán született, nem sokkal Hajas Tibor performansz művész halálos autóbalesete után. A Trabantot hárman, Lukin Gábor, Méhes Marietta és Vető János alakította. Víg és Hunyadi (mindkettő Balaton tag) szinte mindig ott volt, amikor a Trabant zenélt. Rajtuk kívül leginkább az Európa Kiadó tagjai, Dénes József, Magyar Péter, Másik János és Menyhárt Jenő vett részt a kamaramuzsikában, de mások is, a Kontroll Csoportból például Farkas Zoltán és Hajnóczy Árpád. Noha igazából azt tekintik Trabant-felvételnek, amin Méhes Marietta hangja szól, Pajor Tamás (Neurotic), Bolyki László és Urbán Mariann (Embersport) is be-beszállt énekesként, sőt előfordult, hogy Grandpierre Attila, a teljesen más stílust űző Vágtázó Halottkémek énekese vokálozott a Trabantban. Ahogy a Trabant Méhes Marietta énekéhez fűződött, a Balaton Víg Mihályéhoz.
Méhes Marietta Balázs Béla Stúdiós rövidfilmeket forgatott Xantus Jánossal (Diorissimo, Női kezekben), aztán jöttek a nagyjátékfilmek: 1983-ban főszerepet kapott Bódy Gábortól (Kutya éji dala), 1984-ben Xantus Jánostól (Eszkimó asszony fázik).
Habár Lukin Gábor belülről nem úgy érezte, hogy Méhes Marietta színésznői működése annyira szorosan kapcsolódott volna a Trabanthoz, a külső szemlélő számára az Eszkimó asszony fázik olyan szervesen épült a Trabant dalaira, hogy forgatása szükségessé, bemutatása kívánatossá tette a zenekar színre lépését. A forgatás során két ingyenkoncertet adtak, egyiket a MOM Művelődési Házban, másikat az újpesti Úttörőházban, ezeket természetesen hangszalagra is rögzítették.
1984-ben az Eszkimó asszony fázik című film négy dalát kiadta a Hungaroton kislemez formában. A Start válogatáslemezén is szerepelt három dal: Tangó, Itt van pedig és a Ragaszthatatlan szív.
Amilyen bensőséges, csak-magunknak-csináljuk érzete volt a színpadon zenélő Trabantnak, olyan furcsa falat is emeltek önmaguk és a nézők közé: saját, külön, zárt világukba az idegen bepillanthatott ugyan, de csak akkor léphetett be, ha sikerült azonos hullámhosszra hangolódnia. Méhes Marietta színpadi mozgása a minimumra korlátozódott: egyhelyben állt, a terem sötétjébe nem bocsátott több világosságot a diavetítő fénysugara, mint egy lazán leengedett redőny, a karját összefonta, időnként a mikrofonállványra támaszkodott, csak a szeme és a szája mozgott, lassan, lustán.
Akkor, amikor ideje lett volna, az Állami Hanglemezkiadó Vállalatot nem érdekelte a Trabant. Kész csoda, hogy a filmzene-kislemezt kiadták - ahelyett, hogy dupla albumot csináltak volna. Hivatalosan, a kereskedelem csatornáin keresztül mindmáig ennyi juthatott el a rajongókhoz a Trabant zenéjéből. Nem hivatalosan persze közkézen forogtak kazetták, miközben a zenekar megszűnt. A tagok külföldre mentek.
A zenekarnak azóta se jelent meg lemeze, mert Vető János nem engedélyezi dalai kiadását.