szerző: mogyoroA nap könnyei (Tears of the Sun) Hazai bemutató: 2003. április 24.
Egy film, aminek aktualitása van. Természetesen más, mint 1995-ben, mikor Alex Lasker és Patrick Cirillo elkezdtek dolgozni A Nap könnyei forgatókönyvén. Akkor a hősiességet akarták ábrázolni, illetve Lasker elképzelése szerint az akció előrehaladtával igyekeztek a találékony, minden szabályt betartó katona, Waters hadnagy (Bruce Willis) és a szenvedélyes, humanitárius Dr. Kendricks (Monica Bellucci) akaratának összeütközését bemutatni, akik, bár hadilábon állnak egymással, a megpróbáltatások következtében mindketten megváltoznak.
Annak ellenére, hogy a film kitalált történetet mesél el, rámutat korunk történelmi eseményeire is, jelen esetben arra a forrongásra, ami az elmúlt harminc évben Afrika egyes vidékeit olyannyira jellemezte mondja Ian Bryce producer. A polgárháborúk, az etnikai tisztogatások és más rémtettek alig kerülnek be a nyugati híradásokba, mert az újságírók gyakran az ilyen konfliktusok első áldozatai közt vannak. Ez a film lehetőséget adott arra, hogy bemutassuk az ilyen események szörnyűségeit. Lejöhet a filmből ez is, bár nagyon sok eredeti gondolatot nem tartalmaz, de fogadjuk el, hogy mindenki azt akarja, hogy szóljon valamiről a filmje. A film egy gyenge B kategóriás Rambó utánzatnak indul, ahol a feketére festet kommandósoknak az éj leple alatt ki kell szabadítaniuk Dr. Kendrist egy nigériai misszióból, nehogy a lázadók megöljék. A doktornő az egész személyzetet magával akarja vinni, de a parancs csak a fehér bőrűekre vonatkozik, a misszió meg tömve van feketékkel. Waters hadnagy belemegy, de a helikoptereknél kiderül, hogy csak csel volt, a négerek a helikopterre nem szállhatnak fel. Hazafelé elszállnak a misszió felett (érthetetlen, miért nem ott szálltak le, s vitték a doktornőt túrázás helyett azonnal helikopterrel), ahol az ottmaradtakat a lázadók már lemészárolták. Ekkor a hadnagy ellenszegülve a parancsnak, veszélyeztetve a küldetés sikerét, visszafordul a lázadókért. Ekkor már túl vagyunk a B kategórián, s ismét egy jól elkészített háborús filmet nézhetünk, ahol a háború borzalmainak ábrázolása legalább annyira tökéletesre sikerült, mint a Ryan közlegény megmentése című alkotásban. Megható, megrázó mozi ez, mely a nyugalom megzavarására tökéletesen alkalmas, a film után máshogy láttam a világot, más értelmezésben fogtam fel az iraki háborút.
Ezzel el is érkeztünk az aktualitáshoz. Nem szoktunk politizálni, de a film allegóriaként is értelmezhető ma. Az önálló gondolkodást engedélyező Waters hadnagy szimbolizálja Amerikát (pedig, aki volt katona, az tudja, hogy a katona nem gondolkodik, hanem végrehajtja a parancsot), a repülőgép-anyahajóról irányító felettese Bill Rhodes százados (Tom Skerritt) meg az ENSZ-t, aki megtiltja az önálló akciót olyan kicsinységre hivatkozva, mint a más ország belügyeibe történő beavatkozás. Ezzel ezt a részt lezárom, nézzétek meg a filmet, aztán döntsétek el, hogy igazam van-e, vagy nincs. Vagy ne is ezen gondolkodjatok, hanem csak szórakozzatok egy jót, fogjátok fel egy egyszerű lövöldözős filmnek, ami kivételesen mondanivalóval is rendelkezik.
A gonosz győzelméhez csupán annyi is elég, hogy a jók tétlenek maradjanak. (Edmund Burke)
Szereplők: Bruce Willis, Monica Bellucci, Tom Skerritt, Cole Hauser, Eamonn Walker, Johnny Messner, Nick Chinlund A forgatókönyvet írta: Alex Lasker, Patrick Cirillo. Executive producer: Joe Roth Producer: Michael Lobell, Arnold Rifkin, Ian Bryce. Fényképezte: Mauro Fiore Látványtervező: Naomi Shohan. Vágó: Conrad Buff, A.C.E. Jelmeztervező: Marlene Stewart. Zeneszerző: Hans Zimmer Rendezte: Antoine Fuqua