szerző: UtazóJerry Lee Lewis 2010. október 31., Budapest, Papp László Aréna
Egy hét és két remek előadó, Joe Bonamassa csütörtökön és a 75 éves Jerry Lee Lewis vasárnap, volt október végének mérlege.
A program első felében - valószínű csak tiszteletből-, a nem mai csirke, bájos és kissé idétlen Lewis húga, Linda Gail vezette fel Jerry Lee produkcióját. Programját remekül lenyomta és a fellépése is felüdülés volt, annak ellenére, hogy gitárosának látványa nem volt éppen szívderítő, hiszen akkora ragyák néztek vissza ránk vizenyős és riadt tekintete mellett, hogy nem lehet emellett szó nélkül elmenni. De én nem az Ő látványa miatt jöttem, hanem a The Memphis Beats felvezetésével, kíséretével fellépő Lerry Lee Lewis-ra, azaz az est fényére.
Igen, Jerry Lee Lewis, alias Killer, aki nem csak generációk gondolkodását határozta meg, hanem néhány tragédia és nem kevés botrány is köthető igen hosszú pályájához. Igaz, az ő korában már csak egy szerény lélegzetnyi órácska koncertet adott, ahol számtalan ismert klasszikusa is kötelező érvénnyel helyet kapott. Bizony szomorú lettem volna, ha nem hallhatom a Down The Line, Drinking Wine, Spo-Dee-O-Dee, I Don´t Want To Be Lonely, Baby Why You Been Gone So Long, Roll Over Beathoven, Sweet Little Sixteen, Whole Lotta Shakin´ Going On nótákat, és így tovább. De az is felemelő érzés volt, hogy Jerry nem a hattyú dalát osztotta meg, mint Szörényi, hanem csak úgy szimplán, egótól mentes programot prezentált, mindannyiunknak, a maga jó értelmében és hibátlanságával.
75 évesen, 53 év rocknroll után minden fényezés ellenére is hozni tudta a formáját, igaz, a kor őt se kímélte. Ez lejött a hangjáról, a szerény, magára erőltetett mosolyáról és a játékáról. De elfogadhatjuk, hogy már nem tudta régi önmagát hozni, csak odabotorkált hangszeréhez ováció kíséretében-, nem állt fel (csak a koncert végén), nem klimpírozott lábaival, és nem kalapált ujjaival gőzgép módján sem. Ez érthető, de azért nem ő lenne, ha nem villantott volna ezen a koncerten sem. Öregedő country/RNR zenészei, a Memphis Beats tagjai, garantáltan hozták Jerry tételeit duó gitárral, dobbal és basszussal szőröstül-bőröstül, hibátlan öreges tempóban, hogy a mester zenei mankói helyén legyenek, és helyén is voltak, annak ellenére, hogy görnyedt háttal nyomta le ezt a házibulit, mert az volt. Hiszen a hátsó traktusban mindenki táncolt. Volt itt bankár, ügyvéd, tisztes polgár, hajógyári munkás, olvasztár és talán még szövőnő is. Hiszen Jerry Lee Lewis zenéje még most is mindenkihez szól, kortól függetlenül. Pont annyira jó most is, mint az 50es években, hiszen a mai napig kortalan tud maradni Jerry Lee Lewis és kortársai muzsikája. Pláne élőben!