hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2010. november 9. kedd   13:53
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Stuck Mojo, Black Swan, Lies, Over Promises
2010. november 2, Dürer Kert

  „Kiváló előadás volt, remélhetőleg mihamarabb viszontlátjuk őket újra.” - írtam 2008-ban a Stuck Mojo-ról, amikor az Ektomorf előtt játszottak az A38 hajón. Két év nem olyan sok idő, szóval a viszontlátásra szerencsére nem kellett túl sokat várni. Most 2010-ben a Dürer Kertben lépett fel az amerikai rap/metal legenda, és ez az este ezúttal kizárólag róluk szólt, hiszen a többi előzenekar gyakorlatilag az ismeretlenség homályából érkezett hozzánk.
  Ez alaposan meg is látszott a ma estén, ugyanis amikor a Dürer Kertbe megérkeztem, elképedve láttam, hogy mindössze néhány lézengő van jelen a teremben. Oké, hogy viszonylag korai volt még az időpont, de a kb. 10-15 fős létszám, és a színpadon lévők iránti totális érdektelenség akkor is durva. Épp az Over Promises zenekar zúzott a deszkákon, ahonnan csak a Nasmith gitáros Czeglédi Sándor volt számomra ismerős pont. A Nasmith-hez hasonlóan metalcore-t játszanak, csak jóval több thrash/death metal hatással. Nem is volt rossz, amit csináltak: reszelős, zúzós, blastbeat-es témákból volt itt jópár, az elmaradhatatlan metalcore breakdown-okat is megtalálhattuk, dallamos ének terén talán csak egyetlen számban segített be a basszusgitáros. Nagy átéléssel játszott a zenekar, a két gitáros elszánt arccal reszelte a riffeket, a dobos munkáját szintén kifejezett élvezet volt hallgatni, figyelemreméltó teljesítményt nyújtott. Az éneket láttam kissé jellegtelennek, legalábbis a Nasmith énekes Rajmund ezerszínű hangjához képest mindenképpen. Kokó unos-untalan elismételgette a myspace oldaluk elérhetőségét, minden módon megpróbálta mozgásba lendíteni az apatikus közönséget, de semmi nem segített.
  
  A második fellépő a Black Swan zenekar volt, akikről semmit nem lehetett tudni, még a koncertplakáton sem szerepeltek. Sőt még az interneten is szinte lehetetlenség rájuk találni. Hogy honnan pottyantak ezek ide a Dürer Kertbe, ki tudja...?
  Egészen pontosan Írországból pottyantak, legalábbis ezt különösen kihangsúlyozta az énekes, hogy ők bizony nem angolok. A zenéjük viszont alaposan meglepett, mert olyan előadást kaptunk tőlük, hogy ha nagyobb létszámú és aktívabb közönség lett volna jelen, tutira megcsinálták volna a hangulatot!
  Zeneileg az Audioslave, Pearl Jam, Soundgarden, Alice In Chains világával lehetne talán a legjobban körbeírni őket, Keith Caffrey énekes torkában ott lapul minden, amit ez a stílus megkövetel. Talán ő a banda legerősebb pontja, elképesztően jól énekelt! De a Megadeth pólót viselő (és a megszólalásig Wes Borland vörhenyes hasonmásának tűnő) gitáros is átéléssel és vidám grimaszokkal szólózott mind az egy fő aktívabb jelenlévőnek... A többiek továbbra is 10 méteres távolságra álltak a színpadtól, és Keith Caffrey unszolására és magyarul elsütött mondataira sem voltak hajlandók előbbre fáradni. Szóval hiába játszott magas színvonalú zenét a Black Swan, és akármennyire is adott volt a lehetőség egy hangulatos bulira, még mindig semmi lelkesedést nem lehetett tapasztalni a deszkák előtt.
  A soron következő Lies zenekarra már nekem is elfogyott a türelmem, ráadásul a samplerrel erőteljesen dúsított, elvont-vontatott zenéjük olyan észveszejtően unalmas volt, hogy már csak a Stuck Mojo-ban bízhattam, mint egyedüli lehetőség, akik még jóra fordíthatják az estét. A Dürer kisteremben éppen valami alter rock (?) koncert ment, egész sok és fiatal jelenlévővel, nekem meg kb. égett a pofám, ha arra gondoltam, hogy nem lett volna elvetendő ötlet a két terem programjának felcserélése, hadd zúzzon az 1989-ben alakult, stílusalapító bandaként tisztelt Stuck Mojo inkább a kisteremben...
  
  Aztán amíg ezen gondolkoztam és pár pillanatra nem figyeltem, mire visszanéztem, máris felduzzadt a nagyterem létszáma...! Honnan a pokolból bújt elő hirtelen ennyi ember!!?? Mire a Stuck Mojo tagsága a színpadra lépett, már elfogadható mennyiségű érdeklődő gyűlt össze, mégpedig nem 10 méteres távolságban, hanem a színpad előtt tolongva, ahogy tisztességes rajongóhoz illik. Mindez azt mutatta, hogy a mai koncertre jegyet váltók kizárólag a Stuck Mojo miatt jöttek, a többi zenekar nem is érdekelte őket. Az amerikai banda nótáit viszont oda-vissza ismerték, és óriási elánnal vetették bele magukat a tombolásba.
  Rich Ward-ékat tehát nagy ováció fogadta, és ahogy belecsaptak a húrokba, az egész terem zsongani kezdett. A metalosok közül nyilván sokan acsarkodnak a rap/hiphop zenére, a Limp Bizkit-et és társait egy kanál vízben megfojtanák, de a Stuck Mojo-ban éppen az a jó, hogy mind a metal, mind a hiphop legjobb elemeit tudták összekombinálni olyan módon, hogy a végeredmény ütős és hangulatos legyen, ne pedig valami szirupos trutyi, mint a (belőlük kifejlődött!) nu-metal bandák jó része. A súlyos metal riffek, a Panterás groove-ok, és a hiphop ugrálásra ingerlő lüktetése adja a Stuck Mojo utánozhatatlan jellegzetességét, ami 2008-ban az A38-on, most pedig a Dürer Kertben is totális sikert aratott.
  
  Talán ami először feltűnt, hogy csak négyen penderültek a deszkákra, a 2008-as koncerten ritmusgitározó Mike Martin nem volt közöttük. Az ősrocker kinézetű fazon minden csinnadratta nélkül, szőrén-szálán eltűnt a zenekarból, mint ahogy nem találkozhattunk Steve Underwood dobossal sem, aki szintén ott volt az A38-on. Helyére a nagydarab Bud Fontsere érkezett vissza, akinek a kezdetektől fogva összeforrt a neve a Stuck Mojo-val, Dürer Kertben ismét ő püfölte a bőröket, mégpedig elég látványosan.
  Az egygitáros felállást nem okozott problémát Rich Ward-nak, aki így még jobban kiélhette magát. Azzal a jellegzetes ugró mozgásával megállás nélkül pattogott, keresztbe-kasul rohangált a színpadon. Mindvégig egyetlen hatalmas mosoly volt az egész ember, rendkívül vidáman és jó hangulatban szállította a fantasztikus Mojo groove-okat. Rich-nek a vokálozásban és a dallamos énekben is kiemelt szerepe van, de csak annyi időt tölt a mikrofon előtt, amíg letud egy énekrészt, utána máris ugrál tovább.
  Basszusgitáron Sean Delson régóta tagja már a csapatnak, ő is nagy örömmel tette a dolgát a deszkákon, szintén nagy vigyorok keretében biztatta a közönséget. A frontemberi posztra pedig Bonz helyére remek választás volt Lord Nelson, ez az A38-as bulin és ezúttal is egyértelmű lehetett. Az óriási feka rapper ugyancsak kiválóan adta elő a nótákat, nem nyugodott, amíg mindenkit mozgásba nem lendített. Ehhez gyakran elővette a legutóbbi koncert kapcsán is emlegetett vadállatias arckifejezéseit, amelyektől tuti hogy mindenki összecsinálná a gatyát, ha egy sötét kapualjban szembesülne velük...
  
  Igazi „best of” programot hallhattunk a zenekartól, főleg a 2000 előtti nótákból szemezgettek. Jobb számlistát talán nem is állíthattak volna össze, hiszen a jelenlévők átlag életkora 25-30 körül lehetett, vagyis ismerték a Stuck Mojo életmű minden darabját. Az Enemy Territory és a Trick máris megteremtették a hangulatot, az őrület pedig folytatódott az F.O.D., That´s When I Burn, Metal Is Dead, Tears, (Here Comes) The Monster dalokkal. A rajongók szinte kívülről fújtak minden sort, Lord Nelson-nak nem kellett megerőltetnie magát, ha egy kis közönségénekeltetésre vágyott. A csapat egyetlen intésére egy emberként ugrált az egész terem. Néha egy-egy rajongó még a színpadra is felkeveredett, a Rich és Nelson pedig örömmel nyújtották oda a mikrofont számukra.
  Nem volt megállás a tombolásban, a Twisted hatalmas közönségkedvencnek bizonyult, a 2008-ban megjelent Southern Born Killers lemezről megkaptuk a klipes Open Season-t, innentől már csak a korábbi termések kaptak helyet, mint a Throw The Switch, Rising, Southern Pride, és végezetül a 2 Minutes Of Death és a Not Promised Tomorrow. A legutolsó, The Great Revival című albumról egyetlen dal sem hangzott el, ezt a zenekar nem is tekinti egy túl jól sikerült alkotásnak, de a ´90-es évek klasszikus Stuck Mojo nótái abszolút taroltak.
  
  Nem is kérdés, hogy Rich Ward a banda agya, igazából szinte minden kommunikációt ő folytatott a közönséggel, Lord Nelson csak színesítő jelleggel kotyogott közbe olykor. Ki hinné, hogy már 40 éves is elmúlt ez a fazon, aki még mindig úgy ugrál és hálálkodik a színpadon, mint egy bizonyítási vágytól égő tini. Rich teljesen el volt ragadtatva a közönség szeretetétől és a Dürer Kertben uralkodó hangulattól (pedig igazából mi tartozunk köszönettel neki, hiszen ők teremtették meg!), a turné eddigi legjobb, leghangulatosabb állomásaként nevezte meg Budapestet, és ezt minden további nélkül el is hihettük neki. Végtelenül szimpatikus volt ez a szerény fickó, aki már rég tisztában van vele, hogy az ő hátukon felkapaszkodott csapatokkal ellentétben ők már sosem lesznek sztárok, de nem is ez motiválja őket, hanem a közönség, a rajongók lelkesedése. Rich-nél közvetlenebb, szimpatikusabb zenészt nem sokat találni: szívhez szóló hálálkodása után még a gitárládát is behajította a nép közé, aztán pedig rendületlenül pacsizott és dedikált, mindenkihez volt pár kedves szava.
  Akármennyire is furán indult ez az este, a Stuck Mojo feltette az i-re a pontot, ugyanis az év egyik legélvezetesebb koncertjét kaptuk tőlük. Az előzenekaroknak sajnos nem sok babér termett, de biztos vagyok benne, hogy bármennyiszer is ellátogat hozzánk a legendás Stuck Mojo (Rich Ward az anyja életére esküdözött, hogy az első adandó alkalommal jönni fognak ismét!), mindig lesznek elegen, akik nagy szeretettel fogják várni őket. Ez a beszámoló is ezt hivatott elősegíteni.


Kulcsszavak:
  stuck mojo     black swan     lies     over promises 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

II. Symphonic & Gothic Night - Lies Of The Machine; Leecher; Zizzy Vision; Zone63

The Tiger Lillies (UK), The Big Bunny Hall Swinger Club

Rnr666 / Földalatti Presents - The Bloody Hollies (USA)

Close Your Eyes (US), Showyourteeth (AT), Here lies a warning (UK)

Jön a White Lies harmadik lemeze

 programajánló: 
2017. szeptember 30.
Avatarium, Slayerking: progressziv doom metal a DURER Kertben
2017. október 2.
Like a Rolling Stone -az elmúlt 50 év legnagyobb világslágerei a Beat korszaktól a 90-es évekig
2017. október 23.
Blood Incantation, Spectral Voice
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Richie Kotzen
Amon Amarth, Sear Bliss
FEZEN 20
Nervosa, Beyond, Zinfield, Nucleanus
EFOTT 2017
Gojira, Omega Diatribe
Nova Rock 2017 - 3. rész
Nova Rock 2017 - 2. rész
Nova Rock 2017 - 1. rész
Dream Theater - Images, Words & Beyond
Lacuna Coil, Infected Rain
Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity, Watch My Dying
Flotsam And Jetsam, Dew-Scented, Izegrim és sokan mások
 kapcsolódó fotók: 

Stuck Mojo (USA) - 2010. november 2. Dürer Klub

Black Swan (IRL) - 2010. november 2. Dürer Klub

Lies (FRA) - 2010. november 2. Dürer Klub
 kiemelt 
Avatarium, Slayerking: progressziv doom metal a DURER Kertben
  
Harmadik nagylemezét mutatja be a svéd Avatarium szeptember 30-án, Budapesten

Accept - A heavy metal legenda Barba Negra Music Clubban
James Newton Howard Budapesten- 3 Decades of Hollywood Music
Blood Incantation, Spectral Voice
An evening with PAT METHENY
 friss hozzászólások 

Richie Kotzen (1)
Interjú Petrás Jánossal az Europica zenekar születéséről (2)
Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity, Watch My Dying (2)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 diabolus in musica    kasabian    nina hagen    disney    bankrupt    emancer    k3    dr living dead    adimiron    pendulum    rowan atkinson    black swan    gloryhammer    lgt    nova rock    ghost brigade    daath    blaze bayley    civet    moby    beatles    bejelit    képregény    rock    gerard butler  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2017 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!