szerző: GD’SMystery Gang és Hank Kern 2003 március 15, Blues Alley
Hungarian Rock ‘n Roll
Egy kis ráhangolódást szeretnék kérni nemzeti ünnepünkön . Ki így- ki úgy tette a 15-ei ünnepet maradandóvá kokárdával vagy anélkül, felvonulva vagy otthon maradva bent a szívben megemlékezve. Egy kicsivel úgy 100 évvel később a tengerentúlról, a jenkik földjéről indult el a mai zenei műfajokat is meghatározó új lázadó stílus a Rock n Roll. Elvistől, Bill Haley-n keresztűl, Carl Perkins-ig, szinte mindenki. Addig itthon csak hosszúévek multán tudott begyűrűzni ez a műfaj. Lemezboltok hiányában remekül virágzott itthon a fekete „lemez” piac és csak néhány előadó tudta megmutatni, hogy mi az a tuti és a Hungarian Rock n Roll. Ők voltak Komár László és Hungária, és az a néhány szalmaláng életű jampicsapat Gunning dogs, Brillantin, Cadillac, akiktől szinte semmi vagy csak minimális hanganyag nem maradt fenn. Nem szeretnék a hazai Rockn Roll árnyoldaláról sem megfeledkezni, mert azért volt néhány előjárósága és vadhajtása is, mint pl: Szandi és Cherry is... . De van itt egy csapat, ami még nem kapta meg a megfelelő elismerést az itthon. Ez a zenekar pedig a Mystery Gang. Pedig akár hogy is akarunk nem tudomást venni róluk majd az egész világon méltó elismeréssel beszélnek róluk, hallgatják Európa, Japán és a Rockn Roll hazájában USA szerte.
A Mystery Gang Rockabilly Trio, ahogy őket nyugatabbra ismerik: Tattooed Pete/Egri Péter - gitár, Tom Stormy/Fácán - dob és Les Thunders/Singer - Bőgő. A 1998-as alakulása után számtalan fellépésük volt az európai kontinens országaiban. Összesen három lemez boldog tulajdonosai Az első a Fly To The Moon(Hipstersound Records - USA), a második Hot ´n Wild Rockabilly Cuts (Revell Yell - Japán) és a jelenlegi utolsó a Dig That Rock!(Nervous Records - UK). Még egy kis adalék, hogy szeressük őket: a California-i Rock-It Radio adásában rendületlenül játszák a Rockabilly Star című dalunkat, valamint a Baby-Baby-Blue című számuk megjelent a Wild Men Bop Vol. 6 német rockabilly válogatás CD-n.
Oroin űrhajó kalandjai és Mystery Gang
Ezen az estén két jó dolgot tudtam megvizuálni a nőkőn kívül, az egyik az Orion űrhajó kalandjait” és a Mystery Gang és Hank Kern közös koncertjét a Blues Alley L” alakú pincéjében.
Itt jó néhány százan tömörültünk össze ezen az ünnepen a színpad előtt, néhány asztalnál és széknél, és az egyetlen sörös pultnál, melynél két lomha felszolgáló állta a kérők rohamát. Este tíz felé már a szabad mozgástér annyira lecsökkent, hogy még a szárazon lévő naphalak is behúzták az egyébként is lapos hasukat és létező összes testrészüket... , nem hogy mi emberek... Vártunk, toporogtunk és izzadtunk. Sokan még nem sejtettük, hogy ott áll mellettük a színpad előtt, az est díszvendége Hank Kern (Bill Halley egykori bőgőse) és nem az öltőzőben húzza meg magát, mint néhány mega” zenész. A percek múlásával a színpadon is megindul az élet... és az esti koncert. A Mystery Gang trió belezendített dalaikba és jó néhány matuzsálemi korú klasszikusba. A terem hőmérséklete is arányosan megnövekedett. A látványosan bekapcsolt klíma a felforrósodott hangulatú estén megadta magát... A kicsapódó verejtékcseppek, akárhogy is nézzük lefelé csöpögnek, de nem volt megállás. A boogie ott volt mindenki lábában és alaposan megkopatta a cipőink talp(azat)át. Az első blokkot szimplán trióban és bőgővel nyomták végig, benne néhány klasszikus és sok-sok saját daluk a Dig That Rock! és a Hot ´n Wild Rockabilly Cuts albumukról.: Seven nights to rock (Moon Mullican), I´m so lonely, everyboy´s got a date but me, Rockabilly Star, Rocket-O, Ducktail, She´s got more rhythm than a 10 piece honky tonk band, Rockabilly Cuts, When the band is hot, Wiggle Baby, Blue Days, Black Nights (Buddy Holly), Diamond Ring, My baby´s got an Automobile, Wanna Make love. A kiadós első blokk után egy kis szusszanásnyi szünet következett. A koncert második részében már együtt Hank-el.
Mystery Gang Rockabilly Trio és Hank
Hank a vén zsivány, aki már túl van a 75. (élet)évén, játszott a legendás nagyokkal és sitten is ült. Kockás zakóban, kissé darabos mozgással is tudta az iramot diktálni az arányaiban nem koros hallgatóságnak. Gitározott, énekelt és söreit pedig ízes amerikás magyarsággal kérte Kerek egy jo hideg korso sort!”, . A táncparketten lévő táncoló női egyedeket jól láthatóan a matató ujjával hívta még közelebb... Hangjában felfedezhettük Bill, Johnny és Carl hangját is. Dalaiban pedig azokat az igazi 50-60s évekbeli népszerű klasszikusokat énekelte és keltette fel újra, melyek nemzedékeken át meghatározó volt. Red Hot ( Billy Emerson), Rock The Joint (Bill Haley), Matchbox ( Carl Perkins), Folsom prison blues (Johnny Cash), Mystery Train (Phillips-Parker), Blue Moon of Kentucky ( Bill Monroe), Long Tall Sally (Richard Penniman), Rock -A- Beatin´ Boogie (Bill Haley), Blue Suede Shoes (Carl Perkins), Freak Juvenile, Goin Down that road, Ooby Dooby ( Roy Orbison), Grab my girl, My baby wants to look like Bettie Page girl, Fly to the Moon, Rock, Rock, Rock(Jimmy Cavello), Jumpin´ Around... etc.
Hank igazi társra talált a Mystery Gang tagjaiban. Mindent dalt hibátlanul és lelkesen prezentálták a táncoló és majdnem őrjöngő publikumnak. Ha nem a zenekartól volt hangos a helység, akkor tapstól és sikítástól. A showt néhány sablon elemmel is körítették. Bőgő fektetés, térden csúszás, hajlongás ezerrel és a nélkülözhetetlen beizzítom a közönséget a szólóimmal.... Mystery Gang sokadszor is remekül szerepelt, és állta a sarat mint quartettben Hank-el, mind trióban, ez tagadhatatlan. Ha valaki netán egy igazi rockabilly bulira vágyik, akkor célozza be a legközelebbi klubot, ahol fellépnek és érezze jól magát, mert biztos, hogy nem fogja megbánni.