beszámoló [koncert]  2003. április 4. péntek   17:36

nincsen hozzászólás

  A Ferencvárosi Művelődési Központban felcsendülő dalait, az előző napok pécsi és szegedi koncertjeiből válogatta össze. Mindegyik napon más és más programmal örvendeztette meg az Anathema rajongókat. Csak itt Pesten tudta összegyúrni és kiegészíteni a két önálló estjének a programját eggyé.
  
  Este nyolc után kinyílt a szentélyajtaja. Az előtte álló rajongók csordogálva foglalták el a színházterem áttetsző szürkeségébe bujt vöröses bársonyszékeket. A falak fehérnek már nem nevezhetőek és a padló is kopottas. Ez az avitosság látványosan is hordozta az elmúlt majd 40 év kulturális viharainak emlékeit.
  
  Nem sokkal kilenc előtt Danny szerényen lépett színpadra, kezében az egész estét meghatározó programmal és 1/2 literes szomjoltójával. Csendesen köszöntött mindenkit, majd leült az erre az alkalomra felhangolt kiprepalált „Petrof” pianínóhoz, mely a szocialista vezéridőkből még megmaradt. Elkezdte játszani azokat a szebbnél szebb harmóniával megáldott Anathema dalokat és még néhány más szerző műveinek az átiratát pianínóra és gitárra. Az elhangzott dalok mindenhangja és dallama a maga rezgéseiben a helyükön voltak. Egy picit azért tegyünk különbséget a nagyzenekari verzió és egy szólista által megszólaltatott dalok között. Tudom, hogy furcsa volt így hallani ezeket a dalokat, de valahol mégis közeli volt hozzánk ezek a hallott dallamok és csendes harmóniák a pianínóra és gitárokra irtva. A játéka alatt akaratlanul is megszűnt minden kapcsolat a külvilággal. Nem volt zaj, beszéd csak az ismert dallamok és a számokat követő taps. Danny hibátlan előadása mindenkit megfogott és akaratlanul is lélegzetvisszafojtva hallgatta azt. Talán ezért is tudott rám olyan nagy hatást gyakorolni. A hibátlan színpadi produkciót korrektül és őszintén tálalta. A felmerülő sablonosságnak és „Novák Péter féle nagyképűség”-nek gyanúját is nagyívben száműzni tudta az egész az előadásából. Örömmel játszotta és osztotta meg újdonsült barátaival kedvenc dalait és azt a néhány feldolgozást, ami hangulatában is másképp szólt mint az eredeti... .

  Nagy örömnek tekinthetjük, hogy láthattunk őt itt Budapesten. Azt a zenészt aki, formálta az Anathema világát. Szólistaként néhány hangszere, effektjei társaságában, és úgy a koncert felénél két szám erejéig levelező társával Ágost Ildikóval lépett a nagyközönség elé az Enjoy the Silence és a Zombie dallal. Ezek után már csak szólóban játszotta tovább a dalait pianínó, gitár hangszerek cserélgetésével. Sokszor a közönség is lereagálta a dalokat. A felismert feldolgozások pozitív felhördülést: Wish You Were Here (gitár), Metallica-tól a One (pianínó); valamint nevetést váltottak ki a rajongókból The Entertainer és a Manowar bevezető (pianínó).
  
  Angelica (pianínó), Fragile Dreams (gitár), Deep (gitár), Destiny (pianínó), Lost Control (pianínó), Hope (gitár) „I wanted to live foirever...” sorait a közönség csendes kórusa kísérte, Pressure (gitár), Relase (gitár), Temporary Peace (pianínó), Inner Silence (pianínó és gitár), Godbye (pianínó) és még néhány klasszikust is bevetett Beatles-től a Nobody (gitár), Pink Floyd-tól a Pigson the wing (gitár), From the morning (pianinó) Scott Joplin: The Entertainer Rag (pianínó) betétrészlete is képbe került ... Anotonio Carlos Jobim-tól a How Insensitive, A Dying Wish, The Silent Enigma, Everwake.
  
  Befejezésül az örökéletű Lenon Imagine-vel zárta majd két órás szóló koncertjét. Intett és végleg maga mögött hagyta a színpadot és a sokadik ráadás blokkot. A rajongók hosszú köszönő és búcsúzó tapsa ellenére már nem jött vissza...
  
  A nézőtéren lámpák gyulladtak és lassan a félhomályban mindenki kibotorkált a színházteremből...

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: