interjú [külföldi hangok] 2010. szeptember 6. hétfő 15:29
nincsen hozzászólás
szerző: PjotrAlvin Lee
Szakértők szerint a Woodstoki fesztivál legnagyobb eseménye a TYA fellépése volt. Hogy látod ezt így négy évtized távolságból? Milyen élmény volt?
Woodstok különleges volt az emberek miatt. Teljesen más időket éltünk. A 60-as évek életérzése, a remények, várakozások és a fiatalok tenni akarása itatott át mindent. Egységbe kovácsolt minket a közös cél a háború és a fennálló rendszer ellen való fellépés. Mindez nem állt a zene útjában, sőt.. A dolgok jobbra fordultak, de ahogy telt az idő és lankadt a figyelmünk, minden visszafordult önmagába.
A hatvanas-hetvenes évek fordulója a nagy gitáros nemzedék ideje volt. Ki/kik azok az egyéniségek, akik a legnagyobb hatással voltak rád kortársaid közül?
Minden zenésztársamat nagyra értékelem, de akik a legnagyobb hatással voltak rám, azok az ötvenes évek nagy előadói, úgy mint Scotty Moore, Chuck Berry, és Franny Beecher. Korábbról jazz gitárosok, mint Charlie Christian, Barney Kessel és Wes Montgomery. Bluesban Freddie, BB és Albert King városi hangzását részesítettem előnyben, de igazi szenvedélyem Big Bill Broonzy, Lonnie Johnson és John Lee Hooker country blues zenéje volt. Ezek a hatások forrtak egybe majd hoztak létre valami nagyon érdekeset és izgalmasat, mikor elkaptátok a Rock & Rollt.
Mit gondolsz a tiédet követő generációról?
Kiváló zenészek vannak feltörőben, csak az a kérdés, hogy képesek-e megőrizni egyediségüket ebben az X Faktor és Big Brother uralta világban. Nehéz lehet manapság valóban megismerni a zenét, és megtanulni hangszeren játszani, miközben videójátékok és a modern világ hi-tech eszközei árasztják el a fiatalok életét. Amikor én kezdtem zenélni még televíziónk sem volt, és ennek nagyon örülök. Nem hiszem, hogy napi négy órát gyakoroltam volna, ha van otthon Playstation.
Hallasz manapság eredeti dalokat, vagy a te generációd már letett mindent az asztalra?
Még közel sem valósítottunk meg mindent, a mai napig is csináljuk... De komolyra fordítva a szót, természetesen rengeteg eredeti és kiváló zene születik ma is. Én személy szerint hiszek abban, hogy valami nagyszerű dolog van kialakulóban. Át kell törnie rengeteg szeméten, hogy felszínre kerüljön, de ott van valahol és közeledik.
Mi volt az oka a Ten Years Aftertől való elválásnak?
Túlhajtottság és túl sok pénz. Nyolc évig játszottunk együtt, ami sok időnek számít. A nagy arénák és stadionok azonban kivették a húzást a zenekarból és így számomra megszűnt a zenélés öröme. A kreativitásom szenvedte meg a rengeteg turnét. Az ezzel együtt járó felelősség és az életforma pedig egyszerűen gyilkolt engem. Ebből ki kellett szállnom.
Hogy lehet, hogy a zenekar tartotta meg az eredeti nevet?
Amikor felfedeztem, hogy az eredeti nevet használják, megkértem Őket, hogy változtassanak, mivel ez összezavarhatja az embereket, akik így a eredeti felállást várnák. Ők megtagadták ezt a kérésemet. Mivel jobb dolgom is volt annál, hogy éveket töltsek pereskedéssel, hagytam, hogy menjen minden a maga útján.
A szóló lemezeid közül melyik a legemlékezetesebb számodra?
Az On The Road To Freedom, mivel az volt az első szóló kalandom. A szabadságot jelentette ahhoz a pénzgyári munkához képest, amiben korábban találtam magam. Szabadon alkothattam és új zenészeket ismerhettem meg, ami mindig inspiráló élmény.
A legutolsó 2007-ben felvett Saguitar című albumod 14 új dalt tartalmaz. Ezekből is fogunk hallani a Budapesti koncerten?
Általában az elmúlt 44 évben játszott kedvenceimet szoktam előadni, melyek jól hangszerelhetőek trióra és, melyekben mindig ott a lehetőség, hogy a szóló részek tovább fejlődjenek. Ezek a legfontosabbak számomra, hiszen sohasem játszom el kétszer ugyanúgy egyetlen szólómat sem. Ez az ami a legnagyobb örömöt és kihívást jelenti a játék során.
Hogyan kategorizálnád magad? Blues, Rock, vagy Rock and Roll gitárosként?
Azt mondanám, hogy mindegyik vagyok egyszerre, de talán a Blues/rock áll hozzám a legközelebb. Az emberek szeretik a zenészeket berakni egy dobozba, bár ezt ők maguk nem szokták megtenni.
Most is a kedvenc vörös gibson ES 335 gitároddal érkelzel? Mi a története ennek a szerelemnek?
Igen, mindig ezen a típuson játszom, azóta ez a kedvencem, hogy először láttam rajta Freddie Kinget játszani. Természetesen nem az eredeti, egykor woodstokban használt gitárt hozom, hiszen az már nagyon régi és törékeny, pótolhatatlan darab.
A koncerted az I Budapest Blues Legends fesztivál keretén belül kerül megrendezésre. Milyen érzés, hogy élő legendakánt tartanak számon?
Jobb élő, mint halott legendának lenni...
Üzennél valamit a fiatal magyar zenészeknek?
Csak menjetek egyenesen az orrotok után és játszatok a fületek szerint! Szálljatok le a playstationről!
15:29
