beszámoló [koncert] 2003. március 21. péntek 12:49
nincsen hozzászólás
szerző: GD’SBurst, The Takika, Leave No Man Behind 2003.február 18. Vörös Yuk
Isten Háta Mögött
Egy újabb örökérvényű megállapítással kell kezdenem. Minél közelebb vagyunk a helyszíntől, annál később érünk oda”. Jelen esetben nem csak az érkezésem csúszott, hanem az első fellépő is a meghirdetett kezdéstől.
Kedd este lévén a jól tájékozódott HC-s arcok tudták, hogy nem lesz egy rossz választás a részükről, ha eljönnek! Ezért sokan a dunyhát felcserélték egy kis esti pogóra és társalgásra. A program felosztása és a fogadtatás is jó volt. Minden fellépő korrektül szerepelt és még a műsoridőt is betartották némi csúszással.
Öröm volt újralátni azt, hogy a birkalelkületű szociológusok egyáltalán nem voltak felfedezhetőek, mert ezektől a zenétől rémálmokat látnak és forgolódnak éjszaka az ágyukban...
Most ismét itt volt az ideje, hogy az a néhány hevesebb vérmérsékletűarc alaposan benedvesíthette csápjait az underground nehézvizében. Az estnyitónak az egyetlen magyarnyelvű zenekar -a rendezői szabad változat- az Isten Háta Mögött lépett színpadra. A négy alapító tag (László, István, Csaba és Tamás), a programjuk majd 30 percében jobbnál-jobb ötletes zenei témákat játszottak le, melyekben sokszor előfordultak disszonáns elemeket is....
Leave No Man Behind, The Taktika
A sorrendben következő fellépő Leave No Man Behind megalkuvás nélküli Metal-Noise-Core csapat, akik már jó egy éve darabolják szét a csöndet (Igaz ha értesülésem pontos, akkor még nem rendelkeznek hanghordozóval a The Taktikával együtt). Ezen az estén sem volt másként, a csendnek és a lélekemelő harmóniáknak annyi volt! A dallampusztító négytagú csapat már komolyabb rajongói kört tudhat maga mögött. A Leave No Man Behind muzsikáját akárhogy is akarjuk szépíteni nagyon is súrolja a Noise Core stílus határait, melyben rengeteg nehéz dallamvonal közé fészkelődnek be a death-es riffek.. Erre a jó kis extrém halálugrásra csak nagyon kevesen vállalkoztak őrületes pogót lejteni. Figyelmüket inkább csak a látott produkcióra összpontosították. A Leave No Man Behind ezalatt az egy év alatt a vasalatlanságából semmit nem veszített. Talán még gyűröttebb és összeforrottabb lett a zenéjük.
A következő sorrendi előadó a The Taktika volt. Az már biztos, hogy az elkövetkező félévben a fellépéseikkel minden eddigi rekordot megfognak dönteni! A zenekar ultravagány figurái a játékuk 20 percében bizonyították anti-passzivitásukat, és megalkuvás nélküli minden formai kötöttségtől mentes tömény Noise zenéjüket. Ez nem volt se több se kevesebb. Az ének egy kicsit a szokványostól eltérő volt, mely hasonult inkább a vércse visításához. A The Taktika zenészei alaposan megadták a módját annak, hogy-hogy kell egy teljes kört leírni a nagyon összetett muzsikájukkal és ténylegesen, hogy kell fejleszakítással büntetni mindenkit.
Burst
Az est egyetlen idegen, de nem testidegen fellépője a svéd Burst következett. Elgodolkodtatóan korrekt produkciót mutattak be a Vörös Lyuk kulturális komplexumában, melyben az őrület a tetőfokára hágott. A Burst tagjai (Linus Jägerskog - ének, Jesper Liveröd - Bass, Patrik Hultin - dob, Jonas Rydberg - Gitár, Robert Reinholdz - Gitár) az első bemutatkozó albumukat 99-ben adták ki, Forsaken, Not Forgotten” címmel. Már ekkor sem hazudtolták meg az előd Nasum gyökereit. A következő volt a Conquest: Writhe” alig 11 számos albumuk, 2000 tavaszán jelent meg, mellyel már létjogosultságot szereztek a nehézfém zenebarátainál szigorú, de azért dallamokban nem fukar számaikkal. Az alkotástól továbbra sem ment el a kedvűk, mert a következő munkájukban tovább tudták fokozni a belülről kitörő agresszivitásukat. A 2002 márciusában megjelent In Coveting Ways” négy számos kissé csonka albumukkal sem tértek le az eredeti útról, hanem megtartották a svéd metal hagyományt, és ezt ötvözték jó adag hardcore-al. A sípoló és gerjedő gitárok között az Linus Jägerskog bevezetője jelezte, hogy már ez nem a beállás, hanem kezdetét vette a program. A kezdetektől egészen a fellépésük végéig a kíméletlen dallamsorokkal felépített darabokra a keménymag, úgy ahogy kell izomból kalapálni kezdte egymást az alig 2-3 méteres nézőtéren egészen a negyedik számig. Ezután már a táncparketten a kedélyek újra eredeti nyugalmas állapotukat vették fel. Ez a pillanat volt az, amikor a kordon mögött állók kocsányokon lógó szemeikkel a színpadon vibráló és a lámpák által vörösre festett arcokat pásztázták. Az egész előadás alatt nagyon kevés volt a bejátszott lírai betétek mennyisége. A lehelet finom líraiságot egy kevés felforrósodott pszihedelikum is megízesítette, ez még drámaibbá és fogyaszthatóbbá tette a Burst produkcióját.
Nem tudom ki hogy van vele, de maximálisan meglehetünk elégedve a ma esti svéd főzenekarral. Minden tekintetben magukkal hozták a svéd hidegségbe szorult és a lelkük mélyéről kiszakadó elemi ösztönt...