beszámoló [koncert] 2010. augusztus 23. hétfő 11:14
nincsen hozzászólás
szerző: BarnaConverge, Kylesa, Gaza, Kvelertak 2010. augusztus 9., Budapest, Dürer kert
Az amerikai Converge a kaotikus hardcore muzsika legjelentősebb képviselői közé tartozik, és szerencsére sűrűn meg is fordulnak hazánk színpadain. Két évvel ezelőtt az A38-on adtak egy fergeteges koncertet, ezúttal pedig a Dürer kert nagyszínpadát vették be. Már az ő nevük is garancia volt a koncertest minőségére, és a Kylesa, a Gaza, valamint a Kvelertak tovább növelték az este vonzerejét.
Sokan voltak kíváncsiak a norvég Kvelertak produkciójára. A 2007-ben alakult formáció idén kiadott debütalbuma underground körökben nagy népszerűségre tett szert, így eléggé sajnáltam, amikor a koncertterembe beérve pont az utolsó taktusokat sikerült csak elcsípnem a fiatalemberek black metalos felhangokkal kísért rakenroll zenéjéből. A többiek szerint ütött a buli, én meg majd legközelebb pótolom a lemaradást.
Az amerikai Gaza fellépése már nem nyerte meg annyira a közönséget, pedig szerintem egész hangulatos koncertet toltak a beteg, matekos drone/grind muzsikát játszó arcok. Igaz, furán megtördelt és eléggé elvont a zenéjük, de nekem átjött a súlyos hangzással megdörrenő, rengeteg lassú, földbe döngölő riffet felvonultató 30 perces előadásuk. A 2004-ben alakult brigád zenéje eléggé hasonlít a svéd Crowpath nevű alakulatéhoz, bár ők minőségibb anyagokat adtak ki, mint a Gaza eddigi két nagylemeze. A koncerten amúgy a hangzás mellett a zenészek teljesítményével sem volt gond: a vékonydongájú Mike teljes átéléssel üvöltötte bele a mikrofonba mondanivalóját, és a többi zenész is elmélyülten nyűtte hangszereit. Tehát számomra tetszetős fellépést produkáltak, még ha a végére kicsit unalmassá is vált a produkciójuk.
A Savannah-i Kylesa nem egy friss csapat, a 2000-es megalakulásukat követően tavaly látott napvilágot negyedik, egyben legjobban sikerült albumuk Static Tensions címmel. Sokan csak miattuk látogattak el a koncertestre, és valóban, ízes sludge muzsikájuk egy remekbe szabott fellépésben manifesztálódott. Olyan koszosan dohogó őserővel dörrentek meg az emlékezetes témákkal felvértezett nótáik, hogy egyből mindenkit magával ragadott a feltüzelt hangulat. A zenészek remekül prezentálták a nótákat: a bájos Laura Pleasants gitáros/énekes hölgy vadul üvöltötte a sorokat és veszettül reszelte a húrokat, kiválóan megosztva a gitáros/énekesi teendőket Philip Cope-al. A két dobos remekül mutatott egymás mellett a színpadon, bár Carl és Eric közös játékában nem éreztem óriási zenei pluszt. Ne felejtsük Corey Barhorst basszert sem, a csóka teljes átéléssel mozogva és fejet rázva pengette a témákat. Amúgy főként a tavalyi lemezt helyezték előtérbe, volt Unknown Awareness, Running Red, Said And Done, Scapegoat, Only One és Perception, de a négy évvel ezelőtti Time Will Fuse It´s Worth albumot is megidézték a Hollow Severer és a Where The Horizon Unfolds képében. Feszesen, pöcsölés nélkül tolták egymás után a nótákat, és láthatóan a közönség is élvezte a fellépést. A Kylesa kétségtelenül egy zseniális bulit adott, amit öröm volt végighallgatni.
Az este fő produkciója az 1990-ben alakult Converge volt, és ismét megmutatták, hogy ők a kaotikus hardcore királyai. Remek hangzással megtámogatva, kirobbanó energiával tálalták zúzós szerzeményeiket. Látszott rajtuk a gazdag koncertrutin: Kurt Ballou hiba nélkül hozta a többnyire gyors, kaotikus gitártémákat valamint szépen hozta a vokálokat, ahogy Nate Newton basszer is besegített az énekbe a basszusozás mellett, Ben Koller pedig leszegett fejjel hozta a parádés dobtémákat. Jacob Bannon frontember a szokásosan felhergelt energiabombaként vezényelte le a bulit és üvöltötte/hörögte a jellegzetes hangján a dalszövegeket. Mikrofonjának zsinórjánál fogva dobálása és elkapása abszolút jellegzetes mozdulata, ahogy a magából kivetkőzött grimaszai és ideges járkálása is. Sokszor énekeltette az első sorokat is, valamint a számok közben többször megköszönte a nézősereg aktív részvételét. A közönség persze az első perctől levette a feszesen, izmosan előadott produkciót, volt itt fortyogó moshpit és folyamatos stagediving is néhány egészen vakmerő halálugrást bemutató figurával. A setlistben a kicsit letisztultabb tavalyi Axe To Fall nótái (Dark Horse, Reap What You Sow, Axe To Fall, Worms Will Feed/Rats Will Feast, Wishing Well, Damages, Cutter) mellett természetesen régebbi dalok is bőven felcsendültek. Volt a No Heroes-ról a Hearthache, a Hellbound, a Lonewolves és a címadó, a You Fail Me-ről pedig a First Light, a Hanging Moon és az Eagles Become Vultures. A definitív Jane Doe-ról a Concubine, a Homewrecker, a Distance And Meaning és a ráadást záró The Broken Vow hangzottak el, míg régi nótaként a Locust Reign képviseltette magát. Ugyan a mostani bulinak nem volt olyan katartikus a lezárása, mint a két évvel ezelőtti A38 hajós koncertnek a Jane Doe 11 perces frenetikus címadó nótája, de ezúttal is egy kerek, feszes, kiváló koncertet kaptunk.
A nyár egyik legjobb klubkoncertjét adta a hozzánk is sűrűn látogató Converge alakulata, akik a szokásukhoz híven egy izmos megszólalással megtámogatott, pörgős, energiától duzzadó fellépést adtak. Az előzenekarok közül a Kylesa varázsolt el különösen, de a Gaza és a Kvelertak is remek koncertekkel szórakoztatták a nézősereget. Biztosan jön még a Converge errefelé, így aki most kihagyta ezt a fellépést, lesz még lehetősége pótolni, aki pedig jelen volt, tud még repetázni.